A tudós halála

Winckelmann. Angelika Kaufmann festményeJohann Joachim Winckelmann, a XVIII. században élt régész, művészettörténész, író a modern művészettörténet, stílustörténet, a tudományos régiségkutatás megalapítója. Korszakalkotó könyve „Az ókor művészetének története"  későbbi híres régészek „bibliája" volt. Winckelmannt tanulmányozta pályája kezdetén Schliemann (Trója feltárása, Agamemnón aranykincsei), Howard Carter (Tutanhamon sírja), Paul Botta (Ninive felfedezése) és még sok más kutató.  A könyv jelenleg is egyetemi oktatás tárgya. Kortársai elragadtatással szóltak műveltségéről, hatalmas tudásanyagáról, szintetizáló képességéről. Goethe írta róla: „A természet megáldotta mindennel, ami az embert emberré teszi és díszére válik." Lessing, a költő, drámaíró, vallásfilozófus kijelentette, Wickelmann nélkül soha nem tudta volna megalkotni életművét.

Winckelmann. Angelika Kaufmann festményeJohann Joachim Winckelmann, a XVIII. században élt régész, művészettörténész, író a modern művészettörténet, stílustörténet, a tudományos régiségkutatás megalapítója. Korszakalkotó könyve „Az ókor művészetének története"  későbbi híres régészek „bibliája" volt. Winckelmannt tanulmányozta pályája kezdetén Schliemann (Trója feltárása, Agamemnón aranykincsei), Howard Carter (Tutanhamon sírja), Paul Botta (Ninive felfedezése) és még sok más kutató.  A könyv jelenleg is egyetemi oktatás tárgya. Kortársai elragadtatással szóltak műveltségéről, hatalmas tudásanyagáról, szintetizáló képességéről. Goethe írta róla: „A természet megáldotta mindennel, ami az embert emberré teszi és díszére válik." Lessing, a költő, drámaíró, vallásfilozófus kijelentette, Wickelmann nélkül soha nem tudta volna megalkotni életművét.

   Sajnos a naivitás is alaptulajdonsága volt. Ezért nevéről elsősorban nem tudományos munkássága, hanem tragikus halálának körülményei jutnak az eszünkbe. Nevezzük bulvár-effektusnak. Ötvenéves korában, ereje, szellemi frissessége teljében meggyilkolták.

   A tudóst fogadta Mária Terézia és Wenzel von Kaunitz miniszterelnök (kancellár). Az audiencia végén a császárnő megajándékozta Winckelmannt egy aranyérme gyűjteménnyel. Így kezdődött a tragédiája. Bécsből Rómába menet néhány napot Triesztben akart pihenni. A trieszti szállodában ismerkedett meg Francesco Arcangelivel, egy olasszal, aki előkelő házakban szolgált szakácsként és elsajátította az urak érintkezési formáit. A jól öltözött, harmincas férfi magabiztos fellépésével, választékos beszédével feledtette, hogy többszörösen elítélt köztörvényes bűnöző, akit Ausztriából és tartományaiból örökre kitiltottak.

   Arcangeli kisebb szolgálatokat tett a tudósnak, hallgatta a régészeti fejtegetéseit, beszerzett könyvet, kedvenc borát elhozta, hajójegyet vett. A naiv embertől valahogy megtudta a  császárnő ajándékát, az aranyérme gyűjteményt. Elhatározta, hogy minden áron megszerzi. Beszélgettek a Trieszt-Ostia (Róma kikötője) közötti hajóútról. Majd váratlanul előkapott egy tőrt és a tudóst többször megszúrta, azután az aranyakkal kisétált a hotelből.

   A sérülések nem voltak halálosak, de a hotel személyzete eleinte nem hallotta a segélykiáltásokat, amikor pedig Winckelmann kijött a szobából vérző testtel, későn hívtak orvost, tétovázva keresték a szálloda igazgatóját akit nem találtak, nem tudtak mit kezdeni egy ilyen helyzettel. Mire az orvos megérkezett, a tudós már halott volt, elvérzett.

   Az olasz bűnügyi rendőrség a nyomozás tizenötödik napját elfogta a tettest, akinél a kést és az aranyakat is megtalálták. A  bíróság Arcangelit halálra, kerékbetörésre ítélte. A kivégzés módjának ismertetésétől tekintsünk el.

Láng Róbert