A kesudió-vita

Kesufa ága 

Bertha Bulcsu, Kossuth- és József Attila-díjas író 1976 februárjában jókora kavicsot dobott be a hazai gazdasági élet állóvizébe. Az Élet és Irodalom c. hetilapban terjedelmes cikket írt Kesudió címmel. Mi, a szocializmust építgető magyar emberek tanácstalanul néztünk egymásra. Mi fán terem a kesudió? Aztán a Nagy Révai Lexikon segítségünkre sietett. Kiderült, hogy tényleg fán terem.

   A kesudió a szömörcefélékhez tartozó kesufa vese alakú, fehér színű, hosszúkás, 2,5 cm-es magjának bele, nagy tápértékű, finom csemege. A fogyasztásra szánt kesudió hatvan százalékát Indiában termelik.

   De miről is szólt a társadalmat megrengető írás? Elsősorban a szolidaritásról a harmadik világ iránt. Az emberek, akik a kesudió begyűjtésével foglalkoznak, éhbérért szenvednek, közöttük sok a 6-10 éves gyerek. Másodsorban miért ad ki az állam konvertibilis devizát azért, hogy ezt a teljesen felesleges, a magyar lakosságtól idegen terméket importálja a DÉLKER, a Déligyümölcs, Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat? Ugyanakkor például az életmentő import gyógyszer hiánycikk. Harmadsorban a kesudiót a kutya sem veszi meg, amikor itt van a pompás magyar dió, mogyoró, mandula és tökmag. A napraforgó magjáról már nem is beszélve.

   Olyan megfogalmazások voltak az ÉS írásában, hogy a Magyarországon lakó emberek ügye eléggé jól áll. Nincs munkanélküliség, az állam szavatolja a táppénzt és a gyest, az emberek jó ruhában járnak, tevékenyek, kíváncsiak, könyvet olvasnak, színházba járnak, autót mosnak, kutyát sétáltatnak, vitatkoznak, néha ingerültek, máskor dühösek. A gyárak, a termelőszövetkezetek közösségi tulajdonban vannak, egyenlőek vagyunk a törvény előtt. Akkor minek kell ingerelni őket kesudióval?

   Megindult a válaszcikkek áradata. Az egyik csoport a keresleti oldalról közelített. Dehogynem vesszük meg a kesudiót, különlegesen finom. Sózva, pörkölve egyenesen mennyei. Legfeljebb adhatnák olcsóbban. De azért így is megvesszük. Nekünk is jár, nemcsak a Lajtától nyugatra. A másik csoport badarságnak minősítette az éhbért és a gyermekmunkát. Ha senki sem fogyasztja a kesudiót, akkor a távolkeleti munkások éhen halnak, gyermekeikkel együtt. Éppen így vagyunk szolidárisak velük, hogy megvesszük a kesudiójukat..

   A legértelmesebb választ Kopátsy Sándor közgazdász professzor adta. Ha a magyarok szívesen fogyasztják a kesudiót és barterben (cserealapon) helyette férfi fehérneműt exportálunk, amelyet bőségesen gyártunk, akkor mi itt a baj? Magyar ingért nem ad gyógyszert a Pfizer, vagy a Bayer.

   Végül is jól kivitatkoztuk magunkat. Amelynek végeredményeként megszüntették a kesudió importot. Úgy ért véget az ügy, mint az úgynevezett életmód-viták során. Hogy éljünk majd a szocializmusban? Kicsi, vagy kocsi? Mindenről lehetett vitázni, különvéleményt megfogalmazni. Három dolog kivételével. Egypártrendszer. A munkásosztály vezető szerepe. 1956 októberének megítélése. Ebben a három kérdésben a hatalom döntött. A tilalom örökkévalónak tűnt. De olyan rendszer még nem született, amelyben nincsenek tilalomfák, tabuk.

Láng Róbert