A műanyag

Modern műanyag fröccsöntő gép

Nézem az unokám tankönyvét és nem hiszek a szememnek. „A műanyagok olyan anyagok  amelyek a természetben nem fordulnak elő.” Szóval a kockacukor és a motorbenzin is műanyag? Hiszen nem találhatók a természetben, elő kell őket állítani. De nem akarom megzavarni a tanárnő és az unokám közötti harmonikus kapcsolatot, inkább arról írnék, mi jut eszembe a műanyagokról.

   Ifjú koromban egyszer csak megjelent a nylon. Óraszíjat és derékövet készítettek belőle ügyes kisiparosok. Húsdarálóból alakították át az első primitív fröccsöntőgépet és hetivásárokon árulták a vízhatlannak hirdetett, átlátszó, vagy tejszínű terméket. Akkor még nem tudtuk, hogy a nylon nevét a kor két legjelentősebb városa, New York és London kezdőbetűiből kapta.

   Majd megismertünk még egy műanyag fajtát, igazi „leiterjakab” körülmények között. A hidegháború közepén jártunk, minden rosszról az amerikai imperialisták és hazai ügynökeik tehettek. Röpcédulák érkeztek a levegőből, amelyek nagyjából arról szóltak, hogy a népi demokrácia nem maga a mennyország. A napilapok kiemelt helyen hozták a Magyar Távirati Iroda közleményét, amely szerint az amerikaiak polietilénnel töltött léggömböket bocsátottak fel Ausztriából és azok szórják az ellenséges röpcédulákat. Nem szabad felvenni, vagy ha már felszedtük a földről, adjuk át azonnal a legközelebbi rendőrnek. Persze vegyészeink tudták, hogy a polietilén nem gáz, hanem szilárd anyag és semmilyen léggömböt nem tudna egy centiméterrel sem felemelni.

   (Nem tartozik a témához, de ez is akkoriban történt. A Nemzeti Színház művészeinek előadást tartott a párttitkár, hogy  a népi demokrácia mennyivel előnyösebb, mint a polgári demokrácia. Van valakinek kérdése? Balázs Samu jelentkezett. Elhiszem, hogy a népi demokrácia jobb, de miért nem lehet a hentesnél húst kapni? A titkár nem jött zavarba. Az amerikai imperialisták elárasztották legelőinket kolorádóbogarakkal, nem tudnak a tehenek fejlődni. A sertés beszolgáltatást pedig a kulákok szabotálják.)  

   Maradjunk annyiban, hogy a műanyagok mesterséges úton előállított, vagy átalakított anyagok. Jelen vannak életünk szinte minden fontos területén a háztartásokban, a járművekben, az egészségügyben, az elektronikában, az űrkutatásban, szinte mindenütt. Ma el sem tudnánk képzelni az életünket az elsősorban kőolajból előállított műanyag termékek nélkül. Az üzletben az előre csomagolt árut ez burkolja, az italok döntő többsége polietilén palackban vár ránk, a pénztárnál a tasak, lakásunkban minden villamos berendezés és elektronikai készülék doboza, a konnektorok és villanykapcsolók, házi robotgépünk fogaskerekei, fürdőszobánk több tartozéka, a fogkefe és a fogrémtubus, ruhadarabjaink legtöbbje, gépkocsink belső terének zöme, az ékszíjtárcsa, a kerékköpeny anyagának nagy százaléka mind-mind műanyag. Köteleket, sátrakat, ajtókat, ablakokat, ejtőernyőket, horgászzsinórokat, sebészfonalakat, ezernyi ruhadarabot, csónakokat, sőt jachtokat is készítenek műanyagból.

   A XIX. században a műanyagok gyártásának előfutárai voltak. Előállítottak kaucsukot, ebonitot, linóleumot, vulkánfíbert, celluloidot, műselymet, műbőrt. Ezeket a kutatásokat folytatva fedezte fel  Hermann Staudinger (1885-1965) német kémikus 1922-ben, hogy a szerves anyagok vázát nagyon hosszú molekulaláncok képezik. Tizenhárom év kellett ahhoz, hogy kutatási eredményeit elismerjék, 1953-ban kapott munkájáért Nobel-díjat

Láng Róbert