Abházia

Belépő az üdülőparadicsombaA Szovjetunió felbomlása előtt néhány évvel jártunk itt. Pontosabban a Grúz Szocialista Köztársaság autonóm tartományában. Abházia területe és lakossága szinte pontosan megegyezik Bács-Kiskun megyével. Lakói az abház nyelven kívül az oroszt és a grúzt beszélik. Fővárosa Szuhumi. Ezen a kis területen él a legtöbb, 100 éven felüli ember, állítólag 140-160 éves lakosok is vannak közöttük.

Belépő az üdülőparadicsombaA Szovjetunió felbomlása előtt néhány évvel jártunk itt. Pontosabban a Grúz Szocialista Köztársaság autonóm tartományában. Abházia területe és lakossága szinte pontosan megegyezik Bács-Kiskun megyével. Lakói az abház nyelven kívül az oroszt és a grúzt beszélik. Fővárosa Szuhumi. Ezen a kis területen él a legtöbb, 100 éven felüli ember, állítólag 140-160 éves lakosok is vannak közöttük.

   Társasutazással mentünk, kollektív útlevéllel és kollektív vízummal, nem is lehetett másképp. Ez annyit jelentett, hogy egy huszonnégy oldalas útlevél, minden oldalán a részt vevők fényképe és adatai. A vízum pedig az útlevélben szereplőkre vonatkozott. Mindenhol névsorolvasás. Jelen! Szocsiig repülővel utaztuk, majd autóbusszal Picundába, Abházia üdülőparadicsomába, a Fekete tenger partjára.

   Képzeljünk el egy tíz négyzetkilométernyi erdős területet a tengerparton. Tölgyfaerdők, ciprusligetek. Éghajlata szubtropikus, a tenger hőmérséklete kellemes, a strandról rálátni a Nyugat-Kaukázus hófödte csúcsaira. A parton egy sor, tíz-tizenöt emeletes szálloda, szigorú mércével mérve is háromcsillagos. A szobák falain tájképek és egy régi ismerős. Nahát! Juríj Vlagyimirovics Andropov, az SZKP főtitkára, a Szovjetunió első embere. 1956-ban Magyarország moszkvai nagykövete.

   Évi ötvenezer üdülővendég. Bérelhető motorcsónak, lehet sétahajózni, nézni a delfineket, vízisízni, diszkó, este a pálmafák körül szentjánosbogarak röpködnek. A napi négyszeri ellátás megfelelő, kivéve a húsételeket, amelyek kizárólag különböző ízű fasírtokból álltak. Pincérlányok, pincérek öltözete elegáns. A török kávé kitűnő, a sör ihatatlan.

   Tényleg remek üdülőhely. Szigorúan elkerítve, fegyveres kapuőrséggel. Sok „nyugati" országból is érkeznek üdülővendégek. Mindannyian kaptunk egy fényképes igazolványt. Idegenvezetőnk kérte, vigyázzunk rá, mert enélkül nem engednek be a területre. Abházok kizárva, pedig békés, kedves emberek. De az üzletek áruházak választéka az üdülőterületen belül és kívül kissé eltértek egymástól. Engedjék el a nekem minősítést, nem szeretek erős szavakat használni.

   Az üdülő területén kívül sétáltunk a feleségemmel, déli tizenkét óra lehetett. Takaros kertvendéglőt láttunk, jól nézett ki. Leültünk egy üres asztalhoz, gondoltunk ma itt fogunk ebédelni. Jött egy pincér, aki nagyon udvariasan megkért bennünket, hogy menjünk vissza a szállodánkba, ha ebédelni akarunk. Ugyanis náluk két-három héttel előre kell az asztalokat lefoglalni.

   Szerettünk volna Szocsiba beutazni. Kérdeztük az idegenvezetőt, van-e innen autóbusz? Majd együtt megyünk Szocsiba, Batumiba, Szuhumiba, Gagrába, külön autóbusszal. Itt nem lehet csak úgy utazgatni, felelte. Így is történ. Harmadnap beszálltunk a légkondicionált buszba, a sofőr mellett egy fegyveres (?) katona ült. Szép út volt. Tea- és dohányültetvények mellett, nem részletezem. Megálltunk egy nagy kilométerkőnél. Egyik oldalán Európa, másikon Ázsia felirat. Azóta is találgatjuk, miért kaptunk fegyveres kísérőt.

   Vajon mi lehet most Abháziában? Jobb, vagy rosszabb lett Grúzia önálló állammá válása után?

Láng Róbert