Afrodité szelencéje

 Ismét egy ritkasággal találkozhat a látogató a Magyar Nemzeti Múzeumban. A Hónap kincse kamaratárlat keretében, a 20. század elején készült szelence lesz egy hónapig megtekinthető a múzeum Kupolatermében. Cserepesteknős páncéljából készült, rózsa csiszolású gyémántberakás díszíti és platinából készült csapok tartják helyén Aphrodité szelencéjének fedelét. Különleges kialakítása három ötvösmester aprólékos munkáját dicséri, fedelén a szerelem istennője mellett szárnyas puttók láthatók.

A szelencék divatja Európában a XVII. századra tehető. Ekkor kezdték először Angliában, az Újvilág egyik „adományaként” Európába került dohányt nemcsak pipába tölteni, hanem finomra őrült, illatosított porát felszippantani. Magyarul az angol tobacco szóból alakult tubák és a török eredetű burnót szó ismert a szippantásra szánt dohány megnevezéseként. Tárolására, zsebben hordozására szolgáltak a jól záródó szelencék. Divatja gyorsan terjedt, változatos anyagokból és technikákkal, arany, drágakő, ezüst, zománc, lakk, elefántcsont felhasználásával készültek, hamarosan kialakult a gyűjtésük is. Drága csecsebecsék voltak. Birtoklásuk, használatuk jól jelezte a tulajdonos helyét a társadalomban. Lehetett róluk beszélgetni, ennek során a résztvevők csillogtathatták ismereteiket a tárgyról. A Hónap kincse sorozat a múzeumban tavaly októberben kezdődött. A most bemutatott szelence az 1900-as években készült Bécsben. Az arany szerelést Rudolf Souval készítette, erről a fedél és az alj peremébe beütött mesterjegy, az RS árulkodik. Fő anyaga, fedele és alja a jellegzetesen foltozott mintájú, vékonyra vágott, csiszolt teknőcpáncél. Ez a finom, drága nyersanyag már az ókori Egyiptomban és Rómában is ismert volt. Akkoriban, és jóval később álcserepesteknősök páncélját használtak. A folyamat során a páncélt sós vízben főzték, mely ennek következtében felpuhult és alakíthatóvá vált. Az anyag magas hőfokra melegített fémformába préselésével ékszerek és apró tárgyak, főként szelencék készültek. Ennek nemes prémre emlékeztető, sötétbarnával pettyezett borostyánszínű lemeze áttetsző, meleg fényű. A szelencekészítő mester vastag aranykeretre ültette a teknőclemezt, majd erre egy nagyon pontosan illeszkedő, félkör keresztmetszetű keretet helyezett, mely a lemezeket tartja a helyén. Ezt a keretet a szelence oldalán, középen – szinte alig – látható kis csapokkal rögzítette. A dobozka oldalain gazdag, kézzel vésett virágos-leveles díszítmény fut körbe. A doboz részeinek illesztése, a kézi vésés is elsőrangú munka, kitűnő mesterre vall. Az arany szereléssel ellátott vékony teknőclemez – mint a szelence fő anyaga – már önmagában is érdekes anyagválasztás. A fedél központi díszítménye ezt még tovább fokozza: a hegyikristály intaglión a szerelem istennője, Aphrodité látható szárnyas puttók társaságában. A tőle balra álló kis alak éppen egy almát, Páris trójai királyfi ítéletének díját nyújtja át az istennőnek. A csiszolt hegyikristály mérete és technikája nem hagyományos, a mintát nem a mű előoldaláról mélyítették a kristálylencsébe, hanem annak laposra csiszolt hátoldaláról alakították ki. így a tökéletesre polírozott domború előoldalról nézve az ábrázolás szinte lebeg a kőben.

A most bemutatott műtárgy, Aphrodité gyémántszelencéje, magánfelajánlásnak köszönhetően lett a Múzeum tulajdona. A BÁV Zrt. saját gyűjteményéből ajándékozta a múzeumnak – mondta el a bemutatón L. Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója. Az intézmény gyűjteménye már a kezdetekkor adományokból jött létre és azóta is számos magánfelajánlásból gazdagodott. Ennek érdekében a nemzet múzeuma mecénás programot indít és partnerséget kínál a magyar vállalkozói világnak. A raktárban már eddig is számos „csodát” lehet találni, köszönhető ez részben a kiváló munkát végző régészeknek, részben az állam vásárlási lehetőségeinek, a harmadik forrás pedig az adományozás. Van tehát mit bemutatni hónapról-hónapra a közönségnek. „Legyen a kultúra támogatása polgári erény!”- javasolta a főigazgató. A BÁV Aukciósház 2020-ban ünnepelte fennállásának százéves évfordulóját, 1920-ban tartották Budapesten az első aukciót, ám maga a BÁV Magyarország legrégebbi jogfolytonos vállalata – emlékezett vissza a kezdetekre Nagy Elek, a BÁV Zrt. elnöke és többségi tulajdonosa. Alapító okiratát. a Kincstári Levelet 1773-ban írta alá Mária Terézia. A BÁV Aukciósház tevékenységét mindig is meghatározta a kulturális örökségünk megóvása, ápolása, ennek a felelősségnek a tudatában végzik munkájukat. Az Esterházy, az Andrássy hagyaték az ő közvetítésükkel került az állam tulajdonába. A működését a háborúk, később a II. Világháború utáni itthoni időszak megszakította, az aukciókat betiltották, csak 1957-ben kezdődhettek újra. A BÁV és a Nemzeti Múzeum közötti szakmai kapcsolat több mint 100 éves, és a vállalat is érdekelt abban, hogy ez a jó viszony fennmaradjon.  Szalai Zoltán, a Mandiner főszerkesztője arról szólt, hogy örömmel vállalták a szakmai partnerségét a Hónap Kincse kiállításnak, mert számukra is kiemelt szerepet tölt be a magyar kulturális örökség megismerése, védelme és népszerűsítése. A megnyitó hallgatósága megtudta tőle, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban található az egyik legnagyobb dohányzástörténeti gyűjtemény. Kossuth Lajos, Széchenyi István, Batthyány Lajos pipája, Szemere Bertalan pipatóriuma is itt található. Mindez arról árulkodik, hogy a dohányzásnak akkoriban igen nagy tárgyi kultúrája volt, a XIX. században számtalan érdekes használati eszköz gazdagította a háztartások felszerelését. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a XX. – XXI. században van-e olyan tárgy, ami hasonló jelentőséggel bír, és hasonló aprólékossággal foglalkoznak vele az emberek? A szelencét bemutató kamarakiállítást végül Vitályos Eszter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára nyitotta meg. Kiemelte, hogy a Múzeum alapítása is egy adományozáshoz köthető: 1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc döntött úgy, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. Az államtitkár asszony a megnyitójában elmondta, egy csodálatos műtárgy elkészítése is összefogás eredménye, hiszen a most kiállított Aphrodité szelencéje is több szakember, ötvösművész munkája. Mellette legtöbbször még drágakőcsiszoló, vésnök, az ékövek foglalásában járatos szakember együttműködésére volt szükség, hogy egy ilyen remekmű elkészülhessen.