AKTSZOBROK a 19-20. század fordulójáról– Új állandó kiállítás a Magyar Nemzeti Galéria C épületének első emeletén

A látogató elcsodálkozhat, hiszen az október 9. után kiállított, frissen restaurált tíz szoborból hatot még soha nem láthatott, pedig a 20. század elején alkotó legnevesebb szobrászok gyönyörű darabjaival találkozhat.

A látogató elcsodálkozhat, hiszen az október 9. után kiállított, frissen restaurált tíz szoborból hatot még soha nem láthatott, pedig a 20. század elején alkotó legnevesebb szobrászok gyönyörű darabjaival találkozhat.

A tíz fehér márvány aktszobor olyan alkotók műhelyéből került ki, mint Kisfaludi Strobl Zsigmond, Róna József, Ligeti Miklós, Moiret Ödön, Sződy Szilárd vagy Beck Ö. Fülöp. A mesterek 1890 és 1920 között készítették ezeket. Többnyire mitológiai vagy bibliai témákat jelenítenek meg. Közös bennük Auguste Rodin (1840-1917) francia szobrász hatása. Rodintől a budapesti Szépművészeti Múzeum 1900 körül több művet vásárolt meg. Az elmúlt századfordulót a modern törekvéseken kívül a historizáló-antikizáló stílus is jellemezte.

A kiállítás remek magyarázó szövegeiből kiderül, hogy az akt szót a művészet a németből vette át, jelentése eredetileg tett vagy cselekedet volt. A modell alakjának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolását jelölte, csak később vált a ruhátlan emberi test elnevezésévé. Az aktok készítéséhez a középkorban is modellt használtak, bár eleinte a női akthoz férfi állt modellt. Női modellt csak 1500 után alkalmaztak. Nem így a magyar művészeti oktatásban! Még az 1890-es években sem terjedt el a meztelen modell után való rajzolás, ami a francia akadémiákon már általános gyakorlat volt.

A kiállítás központjában a legnagyobb szobor, Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1926) Reggel című, 1924-26 között keletkezhetett márványa áll. Megejtően szép munka.

Mellette Rodin követője, Ligeti Miklós (1871-1944) Ádám és Éva című alkotásában gyönyörködhetünk. Ligeti további zseniális művekkel szerepel itt: Ülő férfi 1910-ből, alcíme: Elveszett paradicsom és a Csók vagy Szerelem 1901-ből való, fantasztikus munkájával. Mindkettő allegorikus téma, utóbbinál nyilvánvalóvá válik, mert az ábrázolt hölgy sellő. Ligeti csak később váltott át a szimbolista-szecessziós divatra. A környezetből kissé kirívó, különös darab Ligeti ún. „szobaplasztikája", amely a két fehér márvány alakot, Ádámot és Évát ártatlan kisgyerekként ábrázolja a bronzból való almafa tövében. Készítésekor még pirosan világító almák is lógtak a fáról – ezeket a restaurálás után nem láthatjuk. A mű az 1900-as párizsi világkiállításon bronzérmet kapott.

Sződy Szilárd (1878-1939) 1907-ben keletkezett, megkapó szépségű műve, a Fekvő nő tagadhatatlanul emlékeztet Rodin Danaida című 1889-es szobrára.

Moiret Ödön (1883-1966) 1914-ben készült Venus Anadyomene című, ruskicai márványból való műve az oly sokszor ábrázolt Vénusz születését, illetve a tengerből kiemelkedő Aphrodite alakját idézi.

Róna József (1861-1939) Éva című pálmás aktszobra 1892-94 között, historizáló modorban keletkezett.

A sorba illeszkedik Beck Ö. Fülöp (1873-1945) Emese álma című műve (1922-ből). A magyarok ősanyjának tartott Emesét, Álmos vezér anyját – a monda szerint – az Árpádok totemállata, a turul termékenyítette meg. A mondát Anonymustól és a Képes Krónikából ismerjük. A középkorban minden uralkodó kitalált magának valamilyen totemállatot. Beck szobrát a rendezők – sajnálatos módon – a liftajtó mellett helyezték el, hátterét zavarja a felirat és a liftház fényes fémborítása. Remélhetőleg át fogják helyezni valamilyen alkalmasabb helyre.

A kis terem meghitt fényében valóban ragyognak a hófehér szobrok. A látogató örömmel böngészhet az adatokat tartalmazó feliratok között.

DOBI ILDIKÓ