Százkoronás hadikölcsön kötvénySzázkoronás hadikölcsön kötvény   Pontosabban magyar államkölcsönök. Még pontosabban az utolsó száz év érdekesebb magyar államkölcsön kibocsátásairól szeretnék beszámolni.

Százkoronás hadikölcsön kötvénySzázkoronás hadikölcsön kötvény   Pontosabban magyar államkölcsönök. Még pontosabban az utolsó száz év érdekesebb magyar államkölcsön kibocsátásairól szeretnék beszámolni.

   Állami hadikölcsön. Mint minden háború, az első világháború is a csőd irányába vitte az magyar állami költségvetést. A teljes összeomlás elkerülésére a kormány állami hadikölcsön kibocsátását határozta el. 1914-1918 között nyolc (!) alkalommal. A kormánypropaganda a hazafias érzésekre apellált, átütő sikerrel. Gazdag és szegény egyaránt hazafias kötelezettségének érezte a jegyzéseket. Volt, aki elzálogosította ingatlanát és a pénztért hadikölcsönt vett. Volt aki megtakarított pénzét, a „családi ezüstöt" adta oda. De volt, aki jó befektetésnek vélte a beígért 5-6 százalékos kamatot.  A háborút követő infláció elértéktelenítette a jegyzéseket, óriási tömegeket taszított a teljes szegénységbe. Végül is a hadikölcsönt soha nem fizették vissza.

   Tervkölcsön, békekölcsön. Az 1949-ben meghirdetett Első Ötéves Terv beruházási költségeinek részbeni fedezetére a kormány 1949-től 1955-ig évente államkölcsönöket bocsátott ki. „Elvárás" volt először kétheti, majd egy havi fizetés jegyzése. Ezt az emberek többsége nem úgy élte meg, mint kényszert, inkább hozzájárulást az akkor még igencsak romokban lévő ország újjáépítéséhez. A jegyzett kölcsön negyedét, később a felét a települések saját fejlesztési céljaikra használhatták fel. A kötvények vagy kamatoztak, vagy sorsoláson vettek részt és nyereménnyel együtt térültek meg. Végül is mindenki visszakapta a jegyzett összeget, bár vásárlóértékéből jócskán veszített a visszafizetéskor.

   Kárpótlási jegy. Lényegét tekintve államkölcsön. Különleges jogok kapcsolódtak hozzá. Például ha valaki megvette a bérlakását, a kötvénnyel fizethetett rendkívül kedvezményes áron. Az 1991. évi XXV. törvény a korábbi államosítások által okozott károk részleges megtérítését célozta. De nem azonnal, hanem a kárpótlási jegy fokozatos átváltásával. Bevezetése után még tíz évvel is átváltható volt készpénzre. Különleges, változó kamatozás is járt az értékpapírhoz, amely elsősorban azért volt különleges, mert az évi kamat hozzáírásával növekedett az értéke. Ez a kamatos kamat ritka az államkölcsönök tekintetében. A konstrukció következtében nem veszített vásárló értékéből annak ellenére, hogy a rendszerváltást követő első években igen magas volt az infláció.

   Jelenleg többfajta módon is adhatunk kölcsönt az államnak. A Magyar Államkötvény például 10.000 forintos minimális címletben, 3, 5, 10 és 15 (!) év futamidővel, éves kamatozással. A jelenlegi helyzetben érdemes államunknak kölcsönt adni mert mindegyik kötvény, például a Kamatozó Kincstárjegy, a Kincstári Takarékjegy és társaik hozama jóval magasabb, mint a bankbetéteké. Még a kamatot terhelő 15 százalékos kamatadó figyelembe vételével is.

   Bárhonnan is nézzük, a Letelepedési Államkötvény is államkölcsön. Hogy különleges jogok fűződnek hozzá, attól még az Európai Unión kívüli vásárló kölcsönt ad államunknak, amelyet vissza kell fizetni, a kamattal együtt. A rövidesen megszűnő értékpapír kockázatáról senki sem beszél. Ha ugyanis öt év múltán a forint árfolyama erősen változik, mint például a svájci franc esetében tapasztalhattunk a közelmúltban, akkor a vevőnek kell viselnie a változás kockázatát.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük