Árulkodó nyelvünk

Szeretem azt a szlogent, hogy „Tiszteletet Magyarországnak!" Még jobban szeretném azt a szlogent, hogy „Tiszteletet Minden Országnak!" És minden embernek. Sajnos a „lelkünk mélyén" nem szeretünk minden embert. Nem csak most, évszázadokra visszamenően sem.

Szeretem azt a szlogent, hogy „Tiszteletet Magyarországnak!" Még jobban szeretném azt a szlogent, hogy „Tiszteletet Minden Országnak!" És minden embernek. Sajnos a „lelkünk mélyén" nem szeretünk minden embert. Nem csak most, évszázadokra visszamenően sem.

   Erről árulkodik nyelvünk, szeretünk más népeket másként nevezni, kis lenéző mellékízzel. Az olasz ember digó. A XIX. században talján. Hogy ez miért lenéző? Valaki azt mondja: a lányomnak egy digó udvarol. Ez ugyanaz, mintha egy olasz fiú udvarol? Ugye, nem?

   Az orosz ember ruszki. Ruszkiország, nem mondjuk, vagy ritkán. Tehát az orosz ember. Lenéző? Hát hogyne. Ruszkik, haza! A szlovák az tót. Úgy jött ez az ügy nekem, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Tótágast áll. Adj a tótnak szállást, kiver a házadból. Lenéző? Igen.

   A román ember oláh. Rosszul hangzik. A cigány talán nem sértő, de az oláhcigány igen. Szóval az oláh sértő? A köznapi beszédben igen, a költészetben talán nem. „Hiszen magyar, oláh, szláv bánat, Mindigre egy bánat marad." (Ady)  A XIX. században a nálunk élő románokat bozgoroknak hívtuk. A szó egyébként hazátlant is jelent.

   A bolgár ember komitácsi, a szerb az rác, a lengyel az polyák. Miért nem adjuk meg a tiszteletet más országoknak? 

   Árulkodó nyelvünk a rovartanba is besomfordált. Ami az elnevezéseket illeti. Például a poloska (Polska?). Vagy a ruszni (Russzia?). És miért nevezzük a csótányt svábbogárnak? A sváb magyarországi népcsoport, ők a Duna menti németek. Miért is kellett róluk bogarat elnevezni?

   Az orvostudomány is áthárította a betegségeket külföldre, legalábbis nyelvi szinten. Egy kromoszóma rendellenesség miatt bekövetkező Down-szindrómások értelmi fogyatékosok. A köznyelvben mongolidióták. A csontok deformálódásában szenvedők angolkórosak. Száz évvel ezelőtt a szifilszt francia betegségnek nevezték. Az influenzát spanyolnáthának. Jó lenne ezeket a kapcsolódásokat elfelejteni.

   És ha már megadtuk a tiszteletet más népeknek, jó lenne a minősíthetetlen közéleti nyelvhasználatot is mellőzni. Példákat nem sorolok, aki kíváncsi, vegyen egy napilapot, nyissa ki a rádiót, vagy nézze a televíziót.

Láng Róbert