A Forbes magyarországi magazinjában előkelő helyen szereplő nagyvállalkozó pácban volt. Pedig hosszú utat tett meg az utolsó tíz évben. A mosógép javító kisiparos ügyesen felhasználva a joghézagokat, megszerezte az összes hazai mosógép javításának, karbantartásának, szervizelésének jogát. Ötfős kisvállalkozását először ötven, majd háromszáz főre bővítette és a tiszta nyereségén traktoripari részvényeket vásárolt. Két év múlva övé lett a traktorgyár.

A Forbes magyarországi magazinjában előkelő helyen szereplő nagyvállalkozó pácban volt. Pedig hosszú utat tett meg az utolsó tíz évben. A mosógép javító kisiparos ügyesen felhasználva a joghézagokat, megszerezte az összes hazai mosógép javításának, karbantartásának, szervizelésének jogát. Ötfős kisvállalkozását először ötven, majd háromszáz főre bővítette és a tiszta nyereségén traktoripari részvényeket vásárolt. Két év múlva övé lett a traktorgyár.

   Majd fokozatosan bevásárolta magát a szállodaiparba, vett játékkaszinót, borászatot, csokoládégyárat, háztartás-vegyipari céget, ruházati üzletláncot és egy tudományos kutató intézetet tokkal-vonóval. Lassan áttekinthetetlenné lett vállalatbirodalma, legalábbis számára, ötvenezer körüli munkavállalóval, háromszáz telephellyel. Ez még nem lett volna baj, nem minden gazdag ember ismeri pontosan a portfólióját, de nyeresége negyedévről-negyedévre elkezdett csökkenni. Végül már csődeljárás fenyegette.

   Quirinus, mert így nevezte mindenki Harry Potter történetére utalva, elhatározta, hogy átvilágíttatja birodalmát. Mi lehet az oka a veszteségnek? De nem bízott az ide-oda kötődésű hazai szakértőkben, ezért Geyza Benedikthez, gyerekkori barátjához fordult. Aki hatvan évvel ezelőtt emigrált Benedek Géza néven és tíz évig a Nemzetközi Deviza Kalap és a Szép Új Világ Bank üzleti tanácsadója volt New Yorkban. Neki kisujjában volt a konzervatív, klasszicista, modern, posztmodern, avantgárd és unortodox közgazdaságtan minden csínja-bínja. E-mailt küldött barátjának. Bajban vagyok, gyere, segíts!

    Quirinus meghatotta ölelte át rég nem látott cimboráját a Liszt Ferenc repülőtéren, ahol helikopterrel várta. Köszönöm, hogy eljöttél, mondd a feltételeidet, máris teljesítem. Nézd, hat hónapot kérek, bólintott Geyza és szabad mozgást az összes telephelyeden, bárkivel beszélhetek, elvárom, hogy őszintén feleljenek kérdéseimre.

   Eltelt a hat hónap. Összeült a menedzsment, feszült figyelemmel várta az eredményt. És Geyza elkezdte. A céget átvilágítottam. A ruházati üzletláncot el kell adni, ha nem lehet, felszámolni. Az embereket egy havi végkielégítéssel elbocsátani. A traktorgyárat át kell állítani autóbusz gyártásra, most arra van igénye a fővárosnak a hármas metró felújítása miatt. A háztartás-vegyipari cég alkalmazottainak nyolcvan százalékát kényszerszabadságra kell küldeni, helyettük ipari robotgépek dolgoznak majd, sokkal olcsóbbak, mint az élő munkaerő és megbízhatóbbak. A kutató intézetet fel kell számolni. A játékkaszinónál tizenöt, a borászatnál huszonöt, a csokoládégyárnál negyven százalékkal kell csökkenteni a béreket. Ekkor garantálom, hogy az adózás utáni nyereség minimum évi tízmilliárd forint lesz.

   Köszönöm a munkádat, barátom, mit kérsz érte? Hat havi munka, kétszázezer euró. Megegyeztünk, fáradj le a pénztárhoz ott felveheted, vagy átutalják.

   Hát, őszintén szólva nagyon jól jön, mert amúgy munkanélküli vagyok. De Geyza, ez elképesztő, ilyen képzettséggel nincs munkád? Elmondom, mi történt. Párizsban a Monoprix üzlethálózat kreatív igazgatója voltam. Amikor veszteségessé váltunk, átvilágítottam a céget  és javasoltam a létszám egy százalékának elbocsátását és a vasárnapi túlóra díjak csökkentését tizenöt százalékkal. A szakszervezetek javaslatára úgy rúgtak ki, hogy a lábam nem érte a földet.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük