Az Egyesült Királyság a választások után

Nincs kormányzó többség, a brit uniós kilépéssel kapcsolatos tárgyalásokat valószínűleg elhalasztják, és egyre fokozódik a bizonytalanság az üzleti szféra (elsősorban a bankok) számára. A most lezajlott választás valószínűleg meggyorsítja a vezető bankcsoportok távozását Londonból.

Nincs kormányzó többség, a brit uniós kilépéssel kapcsolatos tárgyalásokat valószínűleg elhalasztják, és egyre fokozódik a bizonytalanság az üzleti szféra (elsősorban a bankok) számára. A most lezajlott választás valószínűleg meggyorsítja a vezető bankcsoportok távozását Londonból.

A legfrissebb hírek szerint a jelentősebb amerikai bankok Frankfurtot tekintik Európa jövőbeli pénzügyi központjának. Ez logikusnak tűnik, tekintve a Németország által biztosított kiszámítható környezetet, valamint azt a tényt, hogy itt székel az Európai Központi Bank is.

Az Egyesült Királyság a varrás mentén reped – Skócia szeretne az Európai Unióban maradni, Anglia pedig pont fele-fele arányban van a maradás mellett és ellen. A fiatal és az idősebb korosztály véleménye szöges ellentétben áll egymással, de nem tudnak megegyezni a kulturális és politikai kérdésekben a városlakók és a vidéki polgárok sem. Negatívan tekintünk az angol részvényekre – ez a véleményünk nem fog egyhamar megváltozni.

Görögország egyhamar támad fel hamvaiból

Görögország nincs jó állapotban – a válság kirobbanása óta eddig félmillió, 29 év alatti iskolázott fiatal hagyta el az országot. Az infrastrukturális beruházások nagyságrendje elképesztő. Az ország számára az egyetlen kiút a gazdaság szerkezetének átalakítása, illetve a jogrendszer és a munkaerőpiac megreformálása – és még ha ezek meg is történnek, akkor is jó két évtizedre lesz szükség ahhoz, hogy Görögország ismét felzárkózhasson.

Dánia 1979-ben a csőd szélére került, azonban egy sor, 1979 és 1993 között végrehajtott kőkemény gazdasági reformmal az ország fordított a helyzetén. A folyamat rendkívül fájdalmas volt. Hasonló sors vár Görögországra is – jó esetben.

Buborék az ETF piacon?

Több elemzés is arról szól mostanában, hogy egyre nagyobb buborék nő az ETF piacon, ami abból adódhat, hogy rendkívül nagy összegek áramlanak az indexált termékekbe anélkül, hogy igazi értékelési célok (célárfolyamok) állnának a tőkemozgások mögött.

Érdekes helyzet alakult ki például Kanadában, mert az aranykitermelő társaságok ETF piaca túlnőtt a keretein, és olyan helyzet alakult ki, hogy az ETF kibocsátók birtokolják a kisebb aranykitermelők közel 20 százalékát – ami szinte biztosan nem szerepelt a terveik között.

A nagy kérdés az, hogy milyen mértékű aktív befektetési hányadra lenne szükség ahhoz, hogy a piacok hatékonyan működjenek. Úgy vélem, hogy erre a kérdésre senki sem tud pontos választ adni, de érzésem szerint új egyensúlyi pont felé tartunk az aktív és a passzív befektetések frontján – ezen az úton viszont kiváló lehetőségek adódhatnak majd, mivel az indexálás és az ETF-ek jellemző működési mechanikája miatt árazási anomáliák jelentkezhetnek a piacokon.

EKB: van még tere a mennyiségi lazításnak

Az EKB jól döntött, amikor az inflációs előrejelzéseit lefelé módosította, és az irányadó kamatlábakat alacsony szinten tartotta (beleértve a mennyiségi lazítás lejárati idejének kitolását is). A munkaerőpiac katasztrofális helyzete még mindig példa nélküli az euró övezetben, így Németországban is – körülbelül egy évtizedre lesz szükség ahhoz, hogy a munkaerőpiac ismét erős és egészséges legyen, az európai kormányoknak pedig mindvégig a reformok és a gazdaságélénkítő intézkedések sorát kell meghozniuk.

A GDP arányos deficit mértéke az euró övezetben jelenleg 1,8 százalék, szemben az Amerikai Egyesült Államokban tapasztalt 3 százalékkal, így még bőven van hely a fiskális bővülésnek és a növekedést stimuláló befektetéseknek.

Peter Garnry, Saxo Bank