Életem legboldogabb napja volt. Na jó, egyik legboldogabb. Sikerült jegyet szereznem Csellóközi Viola, Az ének iskolája középdöntősének pöttömfalvi önálló koncertjére.  A fiatal művésznő életrajzát már ismertem a bulvárlapok jóvoltából.

 

Életem legboldogabb napja volt. Na jó, egyik legboldogabb. Sikerült jegyet szereznem Csellóközi Viola, Az ének iskolája középdöntősének pöttömfalvi önálló koncertjére.  A fiatal művésznő életrajzát már ismertem a bulvárlapok jóvoltából.

 

   Vili az énekkel először ötéves korában barátkozott meg az óvodában. Ballagáskor az „Egy kis malac: röf, röf, röf" című sikerszámát tapsviharral jutalmazta a közönség. Hétévesen már szerepelt a televízióban, ekkor majdnem nívódíjat kapott. A második általánosban az éneklés mellett zeneelmélettel és improvizációval is foglalkozott autodidakta módon. Mit sem törődve azzal, hogy félévente három-négy tárgyból megbuktatták. Hiába, a tehetség már csak ilyen.

 

   Nyolcévesen felsőfokú tanulmányok következtek egy privát zeneiskolában. És gyakorlati évek a dzsessz Mekkájában, a  Repedt Fazék romkocsmában, ahol esténként akusztikus számaival óriási sikert aratott. Ott, ahol Erkel-díjas művészeket rendre kifütyültek.

 

   De nézzük a koncertet. Magyar kislány ilyen színvonalú előadást még sohasem tartott. Sodró lendületű muzikalitása, bársonyosan puha és finoman érzéki, kissé affektáló de amatőr bájú hangja minden nézőt meghódított. A dallamok élettel telítettek, ötvözik a pop, a soul,  a blues a musical és a hagyományos csacsacsa elemeit. A Pöttömfalvi Harsona zenekritikusa rajongással írt róla.

 

   Vili valóban érti a műfajt, a zenészek kitűnő partnerek voltak, különösen Trombitás Frédi, akibe Viola állítólag szerelmes. De hát ez az ő magánügye.

 

  A szünetben megdöbbentő bejelentést hallottam az egyik zsüritagtól. DVD lesz a koncertből. A korong szponzorok nélkül jelenik meg, és ez zenei életünkben teljesen új formációt jelent. Ezzel a történettel a kis művésznő túllépte saját árnyékát.

 

   A belépőjegyért négyezer forintot fizettem. A bolondnak is megérte.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük