www.mszp.huwww.mszp.hu

A márciusi népszavazás megszüntette a felsőoktatási reform egyik fontos elemét, a tandíjat. Ez teremtette volna meg az alapját a hallgatók tanulmányi teljesítményéhez kapcsolódó anyagi érdekeltségnek. A felsőoktatási reform azonban folytatódik, hiszen ezt teszi szükségessé a munkaerőpiac és a kutatás igényeihez való jobb alkalmazkodás, és a képzés színvonalának javítása.

 www.mszp.huwww.mszp.hu

A márciusi népszavazás megszüntette a felsőoktatási reform egyik fontos elemét, a tandíjat. Ez teremtette volna meg az alapját a hallgatók tanulmányi teljesítményéhez kapcsolódó anyagi érdekeltségnek. A felsőoktatási reform azonban folytatódik, hiszen ezt teszi szükségessé a munkaerőpiac és a kutatás igényeihez való jobb alkalmazkodás, és a képzés színvonalának javítása.

    Ezeket a célokat szolgálták a felsőoktatás már korábban életbe léptetett változásai is: a hallgatók és a gazdaság igényeihez szabott felvételi rendszer és a különböző képzési irányok között kialakított új arányok is. Az év utolsó parlamenti napján elfogadott felsőoktatási törvénymódosítás ezt a lépéssort folytatja. Az egyetemek, főiskolák gazdasági szabadságát és önállóságát növeli, saját vagyonuk kezelésében a jó gazda szerepét biztosítja nekik. Ugyanakkor megfelelő testületi jogkörökkel, ellenőrzéssel és garanciákkal szavatolja, hogy a vagyonnal való gazdálkodás csakis a képzés és kutatás színvonaljavításához teremthessen új forrásokat.

A Magyar Bálint és Sándor Klára által benyújtott törvényjavaslatot az MSZP oktatáspolitikusai támogatták, és módosító javaslatokkal gazdagították. Az előterjesztőkkel és a szakminiszterekkel folytatott hosszas egyeztetés eredményeként olyan végleges törvénymódosításról dönthetett a Parlament, amelyet csak a képviselők kevesebb, mint tíz százaléka ellenzett, s találkozott a felsőoktatás szereplőinek támogatásával is. Különösen fontos volt számunkra, hogy a kezdeti tiltakozások után a módosított változatot a felsőoktatásban dolgozók szakszervezetei is elfogadhatónak tartották.

Köztudott, hogy a felsőoktatási intézmények jelentős állami ingatlant használnak. Alapvető közérdek, hogy ez a tetemes vagyon hatékonyan szolgálja a felsőoktatási intézményeket feladataik ellátásában. Olyan szabályozásra törekedtünk, hogy az államtól használatra kapott vagyon és az intézmények saját vagyona átlátható módon kezelt, felelősséggel és célszerűen működtetett legyen. Ehhez az intézmények segítséget kaphatnak a két éve működő gazdasági tanácsoktól. Az eddigi tapasztalatok alapján a törvénymódosítás – megtartva az Alkotmánybíróság által kijelölt utat – pontosítja a gazdasági tanácsok összetételét, hatáskörét. Új szabály, hogy véleményezni fogják ezentúl a szellemi termék, és más vagyoni értékű jog hasznosítását, elidegenítését is, illetve az intézmény által kidolgozott nagy értékű pályázatokat, továbbá az innovációs stratégiát. A gazdasági tanács álláspontját minden illetékességi körébe tartozó ügyben ismertetni kell a döntéshozó intézményi testületekkel.

Az intézmény tulajdonában levő vagy a rendelkezésére bocsátott állami ingatlanvagyon értékesítésére csak a gazdasági tanács minősített többségi támogatásával kerülhet sor. Szintén új rendelkezés, hogy a szakszervezetek – ha a kutatók és oktatók legalább egyharmada szakszervezeti tag – tanácskozási jogú képviselőt küldhetnek a gazdasági tanács üléseire.

    A felsőoktatási intézmény autonóm életének legfőbb döntéshozója a szenátus. A végső döntést gazdálkodási, vagyoni ügyekben is ez a testület hozza meg. Az új törvénymódosítással szűkült azoknak az ügyeknek a köre, amelyekben a szenátus a döntést átruházhatja az intézmény más szervezetére, közösségére. A jövőben a vagyongazdálkodás legfontosabb kérdéseiben csak a szenátus dönthet, kiemelt ügyekben pedig csak minősített többséggel. Így ez a testület fogadja el a felsőoktatási intézmény elemi költségvetését, éves, illetve éven túli kötelezettségvállalási tervét és végrehajtásának ütemtervét, továbbá vagyongazdálkodási tervét, a számviteli rendelkezések alapján elkészített éves beszámolóját.

A jövőben szintén csak a szenátus dönthet fejlesztés indításáról, gazdálkodó szervezet alapításáról, gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, gazdálkodó szervezettel történő együttműködésről, valamint a felsőoktatási intézmény rendelkezésére bocsátott, illetve tulajdonában lévő ingatlanvagyon hasznosításáról, elidegenítéséről, továbbá hitelfelvételről, együttműködési megállapodás megkötéséről.

Hosszú ideje vitatott kérdés, hogy a felsőoktatási intézmények tulajdonosai vagy kezelői legyenek a használatukba adott állami ingatlanvagyonnak. A felsőfokú intézményrendszer mai kapacitása – tekintettel a demográfiai folyamatokra – túlméretezett, ezért jogos az aggály, hogy ha tulajdonba kapná az állami ingatlanvagyont, a hallgatók számának várható csökkenéséből következő mérséklődő állami támogatást néhány intézmény az ingatlanvagyon felélésével" pótolná. Sokan az ingatlanvagyon ellenőrizetlen privatizációjának veszélyére hívták fel a figyelmet.

Az alig két hete elfogadott törvény világossá teszi, hogy az intézmények a továbbiakban is vagyonkezelői az állami tulajdonú ingatlanoknak, pontosítja az intézmény tulajdonában levő vagyon és a használatra kapott állami vagyon közötti különbséget. Tisztázza, milyen feltételek teljesülése esetén hozhatnak létre saját gazdasági vállalkozásokat (intézményi társaság) és hogyan vehetnek részt más gazdasági vállalkozásokban, hogyan szerezhetnek abban részesedést.

Az átláthatóságot segíti, hogy általános szabályként az állami vagyon hasznosítására és értékesítésére vonatkozó törvényeket kell alkalmazni. Megjelennek a szellemi termék és más vagyoni értékű jog gazdasági vállalkozásba történő bevitelének szabályai is

Új elem, hogy csak valós piaci érték ellenében, a miniszter előzetes egyetértésével, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. értesítése mellett, a területileg illetékes önkormányzat elővásárlási jogának biztosításával ruházhatja át, értékesítheti az intézmény a kezelésébe adott állami ingatlanvagyont. Ha a miniszter harminc napon belül nem nyilatkozik, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Ha a bevételt az intézmény nem a meghatározott ingatlanfejlesztési célra használja fel az értékesítési javaslatban vállalt határidőig, köteles azt az államnak befizetni.

    A pontosított szabályozás megadja az intézményeknek a szükséges mozgásteret, a használatukba adott állami ingatlanvagyonnal a jelzett feltételek között önállóan rendelkezhetnek, amennyiben a megkapott jogaikat az intézmény oktatási és kutatási feladatainak eredményesebb ellátására használják. Ezt a valódi tulajdonos: az állam nevében a miniszter és a vagyonkezelő szervezet felügyeli. Hasonló feltételek mellett – az alapfeladatok érdekében, azok ellátásának veszélyeztetése nélkül – szabadon és szabályozottan vehet részt a felsőfokú intézmény gazdasági vállalkozásokban is.

A felsőoktatási intézményeink számára talán az egyik legfontosabb változás, hogy új kutatási és képzési feladatokra rugalmasabban vállalkozhatnak a jövőben. Ezt teszi lehetővé a külföldi egyetemek által már bevezetett, sikeres szakok magyarországi – egyszerűsített akkreditációval történő – bevezethetősége.

A törvénymódosítás egyeztetési folyamatában felvetődött a különböző felsőoktatási oktatási, kutatási és vezetői feladatokhoz kapcsolódó életkori és ciklusszámkorlátozások indokoltságának kérdése. Erről döntést – részletes előkészítő tárgyalásokat követően – 2009-ben hozhat az Országgyűlés. Hasonlóan 2009-re halasztódott az emeltszintű érettségi vizsga felsőoktatási szerepének hosszú távú tisztázása, továbbá a pedagógusképzés és továbbképzés teljes rendszerének újragondolása a közoktatás valóságos szükségleteiből kiindulva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük