Az Országok Közötti Különbségek Dacára A Közép és Kelet-európai Régió A Fellendülés útjára Lépett

A régió minden kereskedelmi partner tekintetében lassúbb növekedési ütemre rendezkedik be, a 2008 előtt látott növekedési ütem nem fog visszatérni. Az ipar további fokozatos növekedését támogatja a szabad kapacitások rendelkezésre állása és a javuló versenyképesség, míg az alapvető kihívás továbbra is a kereslet marad. A külső források elvonása kifutni látszik, a betétek növekedése sok országban bizonyos szinten támogatni tudja a hitelkihelyezést.

Adott keretek között Közép- és Kelet-Európa előrehaladást mutat több növekedési kihívás leküzdése terén. A régió valamennyi kereskedelmi partnere tekintetében lassúbb növekedési ütemre rendezkedik be, de bizonyíthatóan javul az üzleti aktivitás – olvasható az UniCredit Economics & FI/FX Research legújabb CEE Quarterly elemzésének főbb megállapításai között. A közelmúltban javult az ipari növekedés, míg a hitelpiac elérte mélypontját, az új EU-tagállamokban pedig jelentősen csökkent a külső banki tőkeelvonás. A 2008-at megelőző évek kiugró növekedési üteme és mintái már nem fognak megismétlődni, ehelyett Közép- és Kelet Európában „új norma" van kialakulóban.

Összességében a régió továbbra is küzd a szerény külső kereslet és a mérséklődő külföldi tőke problémájával.

Jelentős különbségek az ipari fejlődés, a hitelezés és az infláció terén

Az ipar jobban teljesített az első negyedévben, mint a tavalyi év végén, köszönhetően főként a járműipar fellendülésének. A második negyedéves átlagos ipari Beszerzési Menedzser Indexek szerint Csehország, növekvő kivitel mellett, fenn tudta tartani a jó eredményeket, a többi ország azonban az előző negyedévi eredménynél gyengébben teljesített. További ipari fejlődéssel számolhatunk, azonban üteme mindenképpen fokozatos, illetve esetenként ingadozó lesz. A szabad kapacitások rendelkezésre állása és a javuló versenyképesség – a régióra jellemző közvetlen külföldi tőkebefektetések csökkenése ellenére is – elősegítheti ezt a folyamatot. A fő kihívást a kereslet jelenti, ami a régió világpiaci részesedésének csökkenését eredményezheti.

Hasonlóan az ipar szerepéhez javul a hitelezés belföldikereslet-erősítő mivolta, azonban ez is csak fokozatosan tud érvényesülni, a régión belül komoly eltéréseket mutatva. „A külföldi forráskivonás jelentősen csökkent, míg a betétek növekedési üteme sok országban meghaladja a hitelek növekedését, ami valamelyest erősítheti a hitelezést, noha ez a folyamat nagyon lassan megy csak végbe az új EU-tagállamokban" – mondta Gillian Edgeworth, az UniCredit vezető EEMEA-közgazdásza. Csupán Bulgária, Csehország, Lengyelország és Litvánia tud felmutatni pozitív – ha nem is túl jelentős mértékű – éves hitelnövekedést. A legjelentősebb problémát továbbra is a nem-teljesítő hitelek magas száma, illetve az alacsony hitelkereslet jelenti.

Magyarország, Lettország, Románia és Horvátország esetében lassul a hitelpiac zsugorodási üteme, míg a romániai és horvátországi helyzet továbbra is kihívást jelent. A két kivétel Törökország és Oroszország, ahol erőteljesebb a hitelpiac növekedése, és alacsonyabb a külföldi bankok részesedése. Míg azonban Törökországban nő a hitelkihelyezés, az oroszországi növekedési ütem lassul, a finanszírozási és szabályozói korlátozások miatt.

Az ipari és hitelezési környezet javulása lassabb ütemű fiskális konszolidációval párosul. A költségvetési egyensúly a legtöbb ország esetében nem problematikus, globális szinten az új EU-tagállamok produkálták az egyik legnagyobb előrelépést e téren. Csehország, Magyarország és Románia például sikeres volt a strukturális költségvetési hiánynak a GDP 3%-a alá történő csökkentésében. Sok országban lassítják a konszolidációt a gazdasági aktivitás erősítése érdekében. Más országok, például Horvátország, Szlovénia, Szerbia és Ukrajna esetében további kiigazításra van szükség a gyengébb fiskális teljesítmény, illetve a költségvetési hiányszámok várható túllépése miatt.

A jelenlegi inflációs környezet szerencsére több ország részére lehetővé teszi a monetáris politika enyhítését. Az alacsonyabb olajáraknak és a szabályozott áraknak köszönhetően enyhült az inflációs nyomás. A várható jó terményhozam és az élelmiszerárak lassuló inflációja szintén javítja az inflációs környezetet. Sok ország már jelentős előrelépést tett a fiskális konszolidáció terén, így az adókat érintő intézkedések kevésbé vetítik előre a növekvő infláció veszélyét. A gazdaság egyéb területeihez hasonlóan azonban, jelentős különbségek mutatkoznak a régióban a központi bankok azon törekvéseinek sikeressége terén, hogy a fogyasztói árindexet a célszinten tartsák. Míg Csehország és Lengyelország a célérték alatt van, Törökország és Oroszország a célérték fölötti inflációval küzd.

Külső finanszírozás mint a gazdasági fejlődés kockázati tényezője

A fellendülés elsődleges kockázati tényezője a rosszabb külső finanszírozási feltételrendszer. Mivel világszerte csökkent a kockázatvállalási kedv, kevesebb külföldi tőke érkezik Közép- és Kelet-Európába. A régióra jellemző magas kiáramlás mellett nő a magasabb költségek melletti adósságtörlesztés kockázata. Ezen a területen szintén jelentős eltérések mutatkoznak a régió országai között. Lengyelországban és Törökországban magas volt a tőkebeáramlás, de Horvátország és Litvánia szintén támaszkodhatott a külföldi tőkebeáramlásra.

A devizatartalék-felhalmozás nem volt összhangban a külföldi befektetések beáramlásával. A legtöbb központi bank nem halmozott fel a tőkebeáramlás ütemével összhangban lévő tartalékokat.

Noha már láthatók a fejlődés jelei a régióban, a központi bankokra nehezedő inflációs nyomás pedig csökken, országonként kell megvizsgálni a pénzügyi stabilitás kockázatait, ami – ismételten a régión belüli komolyabb eltérések miatt – különböző monetáris politikát és intézkedéseket tesz szükségessé. Olyan országok esetében, melyek már komolyabb lépéseket tettek az inflációs célértékek és a pénzügyi stabilitás elérése érdekében (például Lengyelország, Magyarország és Csehország) a monetáris politika lazább feltételeket teremt.

„Az egész régió ipari teljesítményének fellendítésére tett kísérleteket veszélyeztetik a rosszabb külső finanszírozási feltételek, ami komoly érv lehet a tartalékok felhalmozása mellett" – nyilatkozta Gillian Edgeworth. Sok ország alultartalékolással küzd, a negatív belföldi és külső fejlemények pedig növelik a pénzügyi rendszer kockázatait. A régió országainak olyan horgonyokra van szüksége, melyekkel stabilizálhatják a pénzügyi környezetet. Ilyen horgonyt biztosíthatnak például az IMF-programok vagy az EU-n belüli bankunió, ami jelentősen megnövelheti a pénzügyi rendszerek hitelességét.