Békebeli újságírás

MTI Kőnyomatos 1927. október 17

Úgy gondolná az ember, hogy a bulvársajtó, álhírek és az újságírók befolyásolására való törekvés korunk jelensége. Nem így van, a boldog békeidőkben (1867-1914) is éltek ezek a fogalmak. Írásom a XX. század első évtizedéről szól Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején. A folyamatos nyilvános hírverést a kőnyomatos sajtószolgálat látta el. Ők adták a híranyagot a napi- és hetilapoknak, utána az újságírók szabadon garázdálkodhattak a tengernyi szöveggel, információval.

   A felsőház parlamenti folyosóján Csernoch János kalocsai érsek, a felsőház tagja magához intett egy lézengő újságírót. Szerkesztő úr, szeretném, ha papjainkról többet írnának a lapok, ne csak a közéleti primadonnákról. (Akkor így hívtál a celebeket, nőket, férfiakat egyaránt.)

   De kérem, főméltóságú uram, mi bulvárlap vagyunk. Nem baj, kérem írjanak Vaj Péter pápai protonotáriusról (apostoli főjegyző) és Kohl Menyhért püspök úrról. A firkász bólintott, majd gondolkodott a dolgon és jelentkezett a főszerkesztőnél.

   A legjobbnak azt tartanám, ha Vida Jenőről, a Magyar Általános Kőszénbánya milliomos vezérigazgatójáról írnánk, aki templomot építtetett Dorogon. Az érsek úr által említett két papi méltóság elbeszélgetne Vida úrral, aki neofita újkatolikus és ez lenne a cikk pikantériája. Nem fiam, válaszolta a főszerkesztő, ez nem a mi lapunk profilja. Majd hosszasan elmondta elképzeléseit. Na, ezt írd meg! Megírta, megjelent.

Világszenzáció

Hazánkfia Bánki Donát gépészmérnök, egyetemi tanár szenzációs felfedezése. Newton harmadik törvényének továbbgondolásával új turbinát szabadalmaztatott, amelynek hatásfoka felülmúlja a világ összes hasonló szerkezetét. Már tizennégy országban gyártják turbináját, a többi között olyan fejlett ipari országokban, mint Anglia, Németország, Franciaország, Olaszország. A feltaláló tisztelgő látogatást tett főtisztelendő Vay Péter püspök úrnál, aki a lánglelkű hazafinak legteljesebb elismerését fejezte ki világhírű találmányáért.

A visszavándorlók

Nemcsak kivándorló magyarok vannak, visszavándorlók is. Nem találták meg boldogulásukat, hazahúzta őket az égető honvágy. A Szlavónia visszavándorló hajó – a népnyelv már csak így hívja – Nápoly előtt ötven kilométerre zátonyra futott. A négyszáz életveszélyben lévő honfitársunkat egy német gőzös vette fel és szállította a nápolyi kikötőbe. Már visszatértek Esztergomba. Csakúgy, mint főtisztelendő Kohl Menyhért püspök úr aki a Magyarok Nagyasszonya templomát nemrég szentelte fel Alsónemesapátiban, és aki szintén Nápolyból utazott vissza ugyanekkor Esztergomba.

*

   Gondolom, Csernoch János érsek elégedett lehetett. De ha mégsem, vigasztalhatta az a tény, hogy egy év múlva XI. Piusz pápa bíboros hercegprímássá nevezte ki.

Láng Róbert