Annak a szent és titokzatos éjnek a világszínpadán, ahogyan Kálvin szokta volt nevezni: a theatrum mundiban valóban kozmikus hatású események, bejelentések mentek végbe. Ám a kellékek, a "díszletek" egyszerűek voltak: a csillag, a pásztorok, a nyáj, aztán az istálló, jászolbölcső, és a szellemi lények, az angyalok. Angyalok, ti fényes lelkek, miről énekeltetek az akkori világnak, s miről énekelnétek a mi mai, sokféle válságba beborult világunknak, és a szürke, elszürkített lelkeknek?

 

Annak a szent és titokzatos éjnek a világszínpadán, ahogyan Kálvin szokta volt nevezni: a theatrum mundiban valóban kozmikus hatású események, bejelentések mentek végbe. Ám a kellékek, a "díszletek" egyszerűek voltak: a csillag, a pásztorok, a nyáj, aztán az istálló, jászolbölcső, és a szellemi lények, az angyalok. Angyalok, ti fényes lelkek, miről énekeltetek az akkori világnak, s miről énekelnétek a mi mai, sokféle válságba beborult világunknak, és a szürke, elszürkített lelkeknek?

 

 Milyen is lehetett átélni azt az angyaljárással kitüntetett első karácsonyi éjszakát, ahol a magas égbolton mégis csak ott ragyogott a betlehemi csillag, a jászolbölcsőben meg a csillag jelölte Isten-Gyermek? Hallották-e az egyszerű pásztorok az angyalok szárnysuhogását, s meséltek-e a csodáról unokáiknak? Az angyalok látták az igazi Világosságot, mi már csak hallhatjuk Őt – de halljuk-e? Az idei titokzatos éjen is feléd tart egy angyal, ha mély csendben figyelsz rá, meghallod az üzenetet, amit neked hoz. De kik is ezek az angyalok? Akiknek a leghosszabb és a legmélyebb éjszakában is volt kedvük énekelni, szembe énekelni a sötétséggel a megváltás himnuszát, a glóriát Istennek, mert ők már látták az angyalok Királyát, s ettől kezdve nem lehetett mást tenni, csak zengeni, énekelni a nagy Csodáról…És a béke dalát az embereknek, mert ők már ismerték a megváltás titkát, amiért mindezek megtörténtek. Kik hát ők, e mennyei fényes lelkek, akik a zenetörténet nagyjait, Bachot, Vivaldit, Händelt, Haydnt és másokat is megihlettek glóriás énekükkel?

Barth: az Úr angyala nem professzor

Sokan úgy vélik, hogy a katolicizmusban természetes helye van az angyaloknak, a protestantizmusban azonban nem. "Hozzáértők" idézik Barthot, aki meglehetősen kiszorította a teológiából az angyaltant, az angelológiát. Ugyan az ötven éve elhunyt huszadik századi nagy református egyházatya Egyházi Dogmatikája egyik kötetében az angyalokat a Jézus Krisztusban adott kijelentés eredeti alakjához számította, mégis – mondják a kritikusok -, meglehetősen szűkszavú a nagy tanító e témakörben. Barth Károly "egyetlen vállrándítással" intézte el az angyaltant, hangsúlyozzák bírálói, ami persze túlzás, hiszen Egyházi Dogmatikája III/3-as kötetében külön fejezeteket szentel a témának. Közel kétszáz oldalon tárgyalja a Mennyek országa, az Isten követei és ellenkezői fejezetekben az angyaltan határait, az angyalok szerepét, akikről híres Mozart-esszéjében megjegyzi: amikor maguk között vannak, saját örömükre és élvezetükre Mozartot muzsikálnak, amikor viszont Istent magasztalják, akkor Bachot.

De úgy gondolom, Barth angyal-szemlélete szempontjából legalább ennyire fontosak a nagy református tudós igehirdetései, kiváltképpen azok, amiket éveken át tartott a bázeli büntetés-végrehajtási intézetben, sok-sok rab előtt. A karácsonyi ősevangélium, a Lukács 2,8-14 alapján 1954 karácsonyán tartott börtönprédikációjában így fogalmazott: "Az Úr angyala ma itt jár a börtönben. Itt van köztünk is, velünk akar beszélni, azt akarja, hogy meghalljuk és meghallgassuk őt. Azért vagyok itt, hogy elmondjam nektek: itt van és szól hozzátok az angyal". Ez az angyal követ, üzeneteket hoz. A karácsonyi üzenettel jön. Közvetlenül Istentől jön. Némi öniróniával és spirituális humorral fogalmazott: az Úr angyala, az angelus Domini (latinul), angelosz küriou (görögül) nem teológiai professzor. Ő nem elmélkedik, hanem cselekszik. "Rámutat a pásztorokra és ezt mondja, megszólítva őket: Nektek született ma a Megtartó. Az Úr angyala nem kérdezi, ki vagy, elfogadod-e az üzenetet vagy sem, jó ember vagy rossz vagy, hívő vagy nem. Rátok gondolt az angyal itt ebben a börtönben is, mert nincs igazi karácsonyi történet nélkülünk – benne vagyunk egészen abban a történetben!…".

Kálvin: Isten jóságának osztogatói – mennyei véderő

Barth angyal-tanának lapjain gyakran visszautal reformátorunkra, Kálvin Jánosra, aki hatalmas teológiai szellem-katedrálisában, az Institutio-ban (A keresztyén vallás rendszere) több helyen is nagyon markánsan megfogalmazta a református angyal-tant. Józanságát, hívő biblikusságát ebben a tekintetben sem nélkülözhetjük. Főként nagy műve első könyvében, a 14 és a 15. fejezet bekezdéseiben tárgyalja az angyal-kérdést. Isten teremtményeinek nevezi őket, akiket Ő a maga képére és hasonlatosságára formált meg. Megnevezésüket, tulajdonságaikat, tisztüket taglalva Kálvin rámutat: az angyalokat az Úr Jézus egyszerű tanítása alapján értékeli. Amit az Úr angyalairól a tudtunkra ad, arra szolgál, hogy a lelkiismeretet igaz, biztos és hasznos dolgok tanításával erősítse. Az angyalok égi vagy mennyei lelkek, akiknek készséges szolgálatát Isten felhasználja. Ők Isten követei, igen sokan vannak, ezért is fogalmaz így a Biblia: mennyei seregek sokaságát alkotják, mint ilyenek körülveszik vezérüket, parancsára figyelnek, hogy akaratát teljesítsék.

Az Institutio I.14,5-9-ben Kálvin így fogalmaz róluk: Isten irántunk való jóságának osztogatói és szolgái ők. Üdvösségünket őrzik, védelmünk gondját fölveszik, utunkat igazgatják (Zsolt 91,11). Kálvin egy ponton maga is bizonytalan: "Ám hogy minden hívő számára külön védőangyal lenne állítva, nem merném állítani". Az egyéni angyalvédelem helyett Kálvin a közösségi látásra és gondolkodásra helyezi a hangsúlyt. A mennyei seregek védelméről, a közös angyali véderőről így fogalmaz: "Akinek nem elég, hogy az égi seregek összes rendjei őrködnek üdvössége felett, nem látom át, minő hasznot remélhet attól, hogy egy külön angyal van védőül kirendelve számára". A zsoltáros másutt így énekel: "Hívek körül tábort járnak, istenfélőket megtartanak…". Az 1720-ban Lőcsén keletkezett latin énekben, amit énekeskönyvünk 506-os szám alatt jegyez, így szól a kérés, ugyancsak a kollektív védelem elkéréséért: Jézus Krisztus "parancsoljad szent angyalidnak, hogy azok tábort járjanak, Mi mellettünk vigyázzanak".

A Szentírás Kálvin szerint nem véletlenül rajzolja le az angyalokat szárnyas alakban. Ennek oka reformátorunk szerint szellemünk erőtlen volta. Ezek a szárnyas angyalok hirtelen gyorsasággal jelennek meg segítségünkre, egy szempillantás alatt hozzánk repülnek – írja. Erről a megállapításról eszünkbe juthat énekeskönyvünk 104. zsoltárának 2. verse, ahol ezt énekeljük: "Angyalidat sebes széllé teszed, Száguldó postáidként kiküldöd…".

Krisztusnak alárendelt titokzatos lények

Viszont lényük olyan titok, aminek teljes feltárulkozása, kijelentése az utolsó napra halasztódik. Olyannyira titok, hogy Lengyel József énekírónk a XVIII. század végén keletkezett énekében meghökkentő fordulattal úgy fogalmaz, hogy az Isten titkát még nekik is legörbedve szabad csak szemlélni: "Ó, angyalai, legörbedve Nézzetek e titokba…" (322,1). Ezért hát "óvakodnunk kell attól, hogy akár a kutatásban túlságosan kíváncsiak, akár a róluk való szólásban túlságosan merészek legyünk" – hangzik Kálvin bölcs intése. Esztelenség és hitetlenség lenne túlzott tiszteletük.

Az angyalokat és az angyal-tant is Krisztus-központúan szemléli, azaz Krisztusnak rendeli alá őket minden tekintetben a genfi reformátor: "Krisztus dicsősége néhány évszázad óta elhomályosult, mivel az emberek Isten Igéjének határain túl az angyalokat halmozzák el mértéktelen magasztalással…". Ez a Krisztus-központú angyal-szemlélet szintén megszólal a magyar református énekeskönyvben. Az Adeste fideles latin himnuszból készült XVII. századi himnuszban ez a Krisztus-központúság egyszerű határozottsággal és summásan így jelenik meg: "Megszületett az angyalok királya…". (327,1). Kálvin angyalokkal kapcsolatos kritikáját és fenntartását így fogalmazza meg: "Bármi szó legyen is az angyalok szolgálatáról, leküzdve minden kicsinyhitűséget, Istenbe vetett reménységünknek kell szilárdabbá válni".

Angyal-kaleidoszkóp

A teológiában viszont nagy tanácstalanság uralkodik az angyalokkal kapcsolatban, talán éppen azért, mert az emberiség történetében mindig ott voltak ezek a szellemi lények, de hol fantasztikus képzelgésekben, mint a görögöknél, hol giccses barokkjelenetekben, hol fantasztikus mesékben, hol sejtetésekben a különféle vallásokban. A művészek és a költők is szerették őket, meg a népi gondolkodás is ismeri a védőangyalokat, vagy éppen a gonosz, ártó veszedelmes angyalokat. Vannak nem teológus szerzők, akik az angyalok esztétikájáról írtak. Claus Westermann egykori bázeli ószövetséges könyvecskéjében, ami magyarul is megjelent "Az angyaloknak nincs szárnyuk" címmel, teológiai megközelítésből szemlélteti őket.

Az evangélikus Gerhard Ebeling szerint az angyaltémát erőteljesen a keresztyén kegyességi nyelvhasználat színezi, nem annyira a bibliai képzetvilág. Márpedig mindhárom monoteista vallásban, a zsidóságban, keresztyénségben és az iszlámban is a kijelentés nyelvi eseményénél, megformálásánál fontos szerepet játszanak az angyalok, akik Isten jelenlétét, személyes odafordulását az emberekhez, s egyben világfelettiségét is hangsúlyozzák. Jákob létráján az angyaljárás Bethelben (1Móz 28,10-22) azt mutatja, Isten mennyire jelen van a földön, mégis mennyire független az evilágiságtól. A Krisztusban adott kijelentés mellett az angyalok részét képezik Isten odafordulásának a teremtményekhez, a teremtett világhoz. Luther az egyik 1531-ben mondott prédikációjában így fogalmaz: "Hogyan? Isten nem tud egyedül is megoltalmazni téged? Bizony ezt Ő egyedül is megtehetné. De nem akarja ezt. Ezért parancsolja meg angyalainak a védelmedet". Barth Károly pedig hasonlóképpen írta: "Isten a földön angyalai nélkül is jelenvaló…Ám ahol jelenléte a földi teremtmények számára eseménnyé, tapasztalattá, döntéssé lesz, ott mindig jelen vannak az angyalok is…". Sokan sokféleképpen látják őket, valóban színes kaleidoszkóp az angyalvilágról alkotott emberi képzetvilág.

Krisztus és az angyalok

Ahol viszont Krisztus megjelenik, ott az angyalok tisztelettel visszahúzódnak. Amikor az isteni Gyermek a betlehemi istállóban még gyermekként van csak jelen, ott az angyalok elősereglenek, és meghirdetik a pásztoroknak a Szabadító születését. Róla beszélnek, énekelnek. Angyal révén ébreszti fel Isten a pásztorok figyelmét és érdeklődését az iránt, Akiről semmit sem tudtak előtte. Isten emberré lett. A karácsonyi evangélium olvasása közben jövünk rá arra, hogy az angyal rögtön az isteni titok kellős közepébe emel minket, mégpedig a testet öltés csodájába, ami minden emberi értelmet felülhalad, igazából csak csodálni, imádni lehet érte Istent. Az angyalok őrzik a csodálkozás ámuló, ragyogó gyermekszemét bennünk, amikor a középkori tudós teológus kérdését beültetik szívünkbe, mintegy miénkké formálják a klasszikus mondatot: Cur Deus homo? – Miért, hát miért is lett emberré Isten? Vagy egy régebbi szép hallelúja ének soraival: "Miért, hogy Ő, kit angyalének dicsért, Költötte ránk szerelme kincseit? Vagy mint a pásztor: elveszett után járt, Elmémmel fel nem foghatom, miért? De azt tudom, hogy Máriától származott, Hogy Betlehemben jászolágya volt. Hogy Názáretben élt és ott volt otthona. Ím, így jött el Ő, a világ Megváltója".

Spirituális védőháló

Az, hogy Jézus élete kezdettől fogva angyali közreműködéssel körülövezett élet, nem csak abból nyilvánvaló, hogy Gábriel angyal hirdeti meg születését (Luk 1,26-38), s nem csak a pásztorokhoz hangzó első angyali prédikációból (Luk 2,7-20) is nyilvánvaló, hanem számos más mozzanatból is. Így pl. a Józsefnek másodszor történt megjelenésből is. Az angyal magyarázza meg Jézus fogantatásának mélyebb és magasabb összefüggéseit (Mt 1,20-25), és arra figyelmezteti Józsefet, hogy induljon Egyiptomba Heródes haragja elől (Mt 2,13-15). "Isten-mentő" emberi út – angyalvezényléssel! Aztán amikor a Sátán Jézust megkísérti a pusztában, hogy isteni hatalmát kétségbe vonja, akkor is angyalok léptek Hozzá és szolgáltak Neki (Mt 4,11). Úgy látszik, hogy Jézus a zsoltárban (91,11) és másutt megjelenő védő-, és kísérő angyalok szolgálatát elfogadta, igénybe vette. Amikor halála előtt véres verejték hullott le arcáról, megjelent egy angyal az égből és erősítette őt (Luk 22,43), miután a Gecsemáné kertben a Mi Atyánk elmondása után teljes mértékben alávette magát az atyai akaratnak.

Az angyalok szerepe Jézus életében egyértelmű: valóságos spirituális védőhálót fonnak köréje, megmutatják Isten támogatását és jelenlétét élete mindennapjaiban. Az angyalok Jézus életében akkor jelennek meg, amikor határhelyzetekhez érkezik el földi útján, a születés és a halál pillanataihoz, a nagy döntések idején, a félelmek óráiban. Valóságos terápikus szerepük van az angyaloknak az Isten-Jézus, az Atya-Fiú kapcsolatban. Ez a szerepük kiváltképpen a pusztai kísértésben és a Gecsemánéban mutatkozik meg. De van egy hermeneutikai, értelmező szerepük és feladatuk is, amivel bepillantást adnak Isten előrelátásába és gondoskodásába, ezt az értelmező, magyarázó szerepet látjuk az üres sírnál (Luk 24,1-11) és Jézus mennybemenetelekor (ApCsel 1,4-14) is. Mindkét esetben angyalok értelmezik, magyarázzák a történteket. Ők értelmezik a jeleket és hirdetik a feltámadást, valamint a Feltámadott majdani visszajövetelét. Ezért lesznek jelen Krisztus visszajövetelekor is (Mt 25,31-46).

Határjáró lények, első prédikátorok

Az angyalok tehát igazi határjárók menny és föld, Isten és ember, ember és ember között. És beszélő lények, akik bizonyítják és megmutatják, hogy mennyire kommunikálhatók a kibeszélhetetlen dolgok. A keresztyén ember szabadságáról vallott lutheri gondolat nyomán fogalmazhatunk így is: az angyalok szabadok, nincsenek emberekhez, lelkészekhez, liturgiához vagy teológiához kötve, mivel szabadságukat Isten szolgálatába állították. Ezért tudják magukat mindenkinek alávetni. Isten számára teljesen átláthatóak, lételemük a szolgálat. Isten útjának mind az érzelmi, mind az értelmi belátását, megérzését nekünk ajándékozzák. Megjelenésük nem öncélú, nem önmagukat mutogatják. Minden megjelenésben valamit felvillantanak vagy fellebbentenek Isten lényéből, titkaiból, meg az ember helyzetéből. Az angyalok csodás munkája, hogy a kijelentés és a történelem összekapcsolódik. Meg az is, hogy "ahol húsz ördög van, ott száz angyal jelenik meg, mert ha nem így lenne, már régen elvesztünk volna" (Luther).

Ahol a Bibliában az angyal vagy angyalok megjelennek, ott valami mélységesen mély emberi helyzet is feltárul előttünk. Ebbe az elemi mély emberi helyzetbe vetíti bele Isten angyala Isten fényének egy fénysugarát. S ez a fény a véghetetlen fényből lelkünk éjjelét űzi szét. Valójában azt is mondhatjuk, hogy az angyal igazi példát ad a nevelőknek és a lelkigondozóknak is. Hiszen a Biblia megértésének főmunkatársai az angyalok. Luther szellemesen fogalmazott egykor: "A prédikátor is Isten angyala…". És a fordítottja is igaz: az angyalok az első prédikátorok. Legalább négy dologban szólnak életbevágót, illetve segítenek minket belátásra: Az élet értelme és célja tekintetében (Kicsoda vagyok én?). A teremtett mivoltunkra vonatkozó kérdésfeltevésben (Kicsoda vagyok Isten előtt?), a megismerésre vonatkozó kérdésfeltevésben (Mi az igazság?) és a jövő dolgok felőli érdeklődésben (Mi lesz velem a halálban, illetve az után?).

Az angyalok személyes üzenetet hoznak

Befejezésül még néhány saját személyünkre vonatkozó angyali üzenet fogalmazódjék meg, hogy mai éjszakáinkban mindennek ellenére magasra szállhasson szívünkből az angyalének visszhangja. Vagy éppen tanuljunk meg együtt énekelni az angyalokkal! A Lukács 2,8-14-ben a 9. vers tudósít arról, hogy a pásztorok nagy félelemmel megfélemlettek, amikor hozzájuk jött az Úr angyala. Éppen azért jön az angelosz küriou, az Úr angyala ma is, mert annyiféle fóbiától (ez a szó szerepel a görög szövegben) terhelt szívünkből ki akarja űzni a félelmet, s az Úr dicsőségét akarja beleárasztani. Annyiféle fóbiánk van: jövő-fóbia, állás-fóbia, család-féltő fóbia, pénz-fóbia, karrier-fóbia, egészség-fóbia, betegség-fóbia, főnök-beosztott fóbia, párt-fóbia, egyház-fóbia, magyarság-fóbia… Igen, mert félünk veszíteni. A 13. vers szerint mennyei seregek jönnek, akik égi kántusként Isten-dicséretet és megbékélést énekelnek bele a szívünkbe: Glóriát Istennek, békét az embereknek. Így kiéneklik belőlünk a fóbiákat. Tudunk-e az angyalokkal együtt énekelni? Jaj, ha megcseréljük a dolgokat, válság, összeomlás, zűrzavar, megoszlás lesz a vége.

Angyali figyelmeztetés: vizsgáljuk meg életünkben a sorrendet, s cseréljük meg, ha kell, s amíg lehet. S minden rosszal szemben csak énekeljük a Bárány énekét – az angyali karokkal együtt!

A rabbinusi irodalom szerint a pásztorok meglehetősen lebecsült emberek voltak, a társadalom szélén élő perem-egzisztenciák. A bíróság előtt még tanúk sem lehettek, annyira hiteltelenek voltak a kortársak szemében. Mégis hozzájuk szólt az Úr angyala. Mert ez karácsony egyik titka: Isten ott kezd valamit, ahol valami vagy valaki emberileg véget ért. Karácsony a mélypont ünnepe is, mert Jézus Krisztus által a mélyponton lévő ember legnagyobb esélye és isteni joga az újjászületés, az újrakezdés. Jézussal van kiút! Ez a legnagyobb karácsonyi ajándékok egyike.

A pásztorokat az angyalok Istenre figyelő csenddel ajándékozták meg. A félelem után öröm született meg bennük. Így látták meg a csendes felfelé figyelésben azt, hogy fordulhat a kocka, valami megváltozhat, mert eljött a világ Megváltója. Így hallhatták meg az angyali üzenetet arról, hogy a Föld Föld lehessen, Betlehem megfeleljen örök rendeltetésének, hogy a pásztorok valóban pásztorok legyenek. Ehhez a mennynek le kellett szállnia a földre, angyaljárásnyira kellett kerülniük, hogy aztán mindent és mindeneket a menny vonzásába fordítson az Isten-Gyermek, az élő karácsonyi csoda. Így született meg bennük az új életcél, hogy induljanak el Betlehembe, mert az angyalok mellett maguk is angyalokká, hírnökökké váltak (17-18. v.). Olyan nagy volt a változás, hogy a megvetettek, a lenézettek szavára mindenek, akik hallották a hírt a Gyermek felől, amit elmondtak, elcsodálkoztak. Csodálkozásra vonzó emberek lettek a kitaszított és visszataszító pásztorok. Micsoda változás! Így lett az angyalok szentéji ünnepe a pásztorok ünnepévé, az angyal-ünnep ember-ünneppé. Amikor az emberek megtanulják igazán és tisztán ünnepelni Istent, aki Jézus Krisztusban meglátogatta a mélységet a magasságból. Ebben az Istent dicsőítő, glóriás karácsonyi angyaljárásban legyen békességünk, s énekeljük szívünkben tovább, újra és újra a gloria in excelsis Deo ihlette szép éneket:

© www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük