A Szentszéknél akkreditált diplomáciai testület tagjai előtt a hagyományos újévi kihallgatás alkalmával elmondott pápai beszéd két fő üzenetet hordozott.

 

A Szentszéknél akkreditált diplomáciai testület tagjai előtt a hagyományos újévi kihallgatás alkalmával elmondott pápai beszéd két fő üzenetet hordozott.

 

Az elmúlt év egyik központi gondolatához kapcsolódva XVI. Benedek a környezetvédelmet választotta vezérfonalnak, rámutatva, hogy az morálisan mennyire összefügg a békével, a gazdasági fejlődéssel, vagy éppenséggel a nemek különbözőségével. Emellett határozottan felemelte szavát a nyugati országokban elharapózó vallásellenesség kapcsán.

A Caritas in veritate enciklikára, valamint a béke világnapjára szóló idei üzenetére építve a Szentatya rámutatott, a gazdasági válságnak és az ember okozta környezetkárosító hatásoknak ugyanaz a gyökere: „napjaink önző és materialista mentalitása megfeledkezik a teremtményi mivoltból fakadó korlátokról." Pedig könnyű észrevenni – s erre a volt kommunista államokban tapasztalt, a régi rendszertől öröklött környezeti károk is intő például szolgálnak -, hogy „Isten tagadása eltorzítja az emberi személy szabadságát, de pusztítja a teremtést is". A környezetvédelem tehát nem elsősorban esztétikai igény, hanem mindenekelőtt morális követelmény, mert a természet egy minket megelőző, szeretetre és igazságra épülő isteni terv megnyilvánulása.

Érthető módon a pápa számára nemcsak az ad aggodalomra okot, hogy a múlt decemberi koppenhágai klímaváltozási csúcstalálkozón nyilvánvalóvá vált: gazdasági és politikai megfontolások akadályozzák a környezetszennyezés elleni küzdelmet. Hanem az is, amikor „elválasztják, sőt szembeállítják egymással a környezet és az emberi személy védelmét". A pápa alig burkoltan azon állításokra utalt, melyek szerint a születésszabályozás jelentené a megoldást a környezetvédelemre és az éhezés leküzdésére is. Holott a föld képes arra, hogy egész lakosságát táplálja – már ha egyesek nem kaparintják meg önző módon az egyébként mindenkit illető javakat és természeti erőforrásokat. A humánökológia tiszteletben tartása tehát a környezeti ökológiának is javára válik, hiszen „a természet könyve egy és oszthatatlan".

A teremtés rendje elleni támadások között a pápa hangsúlyosan említette azon – egyes európai és amerikai államokban tetten érhető – „törvényeket és terveket", amelyek „a diszkrimináció elleni küzdelem nevében a nemek közötti különbözőség biológiai alapjait támadják". Pedig a szabadság nem abszolút szabadság, egészen egyszerűen azért, mert az ember nem Isten, hanem Isten képmása és teremtménye. Az ember számára nem saját kívánságai vagy vágyai mutatják a követendő utat, hanem a Teremtő által akart rendszerhez történő igazodás. XVI. Benedek már 2008-ban a Római Kúria tisztviselői előtt elmondott évértékelőjében is felszólalt az ún. „gender-ideológia" ellen, most pedig a legünnepélyesebb keretek között, egyenesen az érintett kormányok képviselői előtt ismételte meg.

A pápa már tavalyi diplomáciai évértékelőjében is felhívta az államok figyelmét a nyugati világban mindinkább megmutatkozó keresztényellenes előítéletekre, idén pedig még határozottabb formában tért vissza a kérdésre. Mint rámutatott, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a gazdasági válságnak erkölcsi gyökerei vannak, ezért a gondolkodásmódot és az életstílust kell – elsősorban a nevelés révén – megváltoztatni. Azonban a hívők hozzájárulását e téren korlátozza, ha nem ismerik el közéleti szerepüket, ha a vallási kérdést magánügynek tartják.

Sajnálatos módon – folytatta a Szentatya – bizonyos, hogy főként nyugati országok politikai és kulturális körei, illetve a média egyre gyakrabban csekély megbecsülést, sőt inkább ellenszenvet vagy egyenesen megvetést mutat a vallással, és különösen a kereszténységgel szemben. Mármost fennáll a veszélye, hogy aki a relativizmust a demokrácia lényegi alkotóelemeként fogja fel, az a laicitást csakis a vallási tényező kirekesztésével, vagy inkább társadalmi fontossága elutasításával kívánja megvalósítani. Ez a megközelítés azonban csakis szembenállást és megosztottságot szülhet, s mivel elvből elutasítja a magáétól eltérő hozzáállást, végül zsákutcába jut. A megoldást a nyitott, pozitív laicitás jelenti, amely a világi és a lelki természetű dolgok helyénvaló önállóságára épít, és előmozdítja köztük az egészséges együttműködést és a közös felelősségtudatot.

A pápa ennek kapcsán külön is utalt arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Unió az integráció újabb szakaszába lép, amit a Szentszék továbbra is „tisztelettel és jóindulatú figyelemmel" kísér. Megelégedésre ad okot, hogy az Unió működéséről szóló szerződés „nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet" irányoz elő az Európai Unió és az egyházak között (17. cikk). XVI. Benedek reményének adott hangot, hogy jövője építése során Európa „mindig képes lesz meríteni keresztény identitása forrásaiból". A sokszor – és nem véletlenül – emlegetett keresztény gyökereknek ugyanis helyettesíthetetlen szerepük van az egymást követő nemzedékek tudatának alakításában, valamint egy alapvető etikai konszenzus kialakításában, ami minden európai polgár számára hasznos.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük