Champs-Élisées
3 perc olvasás
– Főpolgármester úr, Haussmann báró van itt.
– Jöjjön csak kedves építész úr, foglaljon helyet.
– Főpolgármester úr, Haussmann báró van itt.
– Jöjjön csak kedves építész úr, foglaljon helyet.
– Kegyelmes uram, egy éve keresem az alkalmat, hogy beszélhessünk. Nem szeretném drága idejét rabolni, a lényegre térek. Építenék egy sugárutat a Diadalív és a Place de la Concorde obeliszkje között. Lehetne a neve Champs-Élisées. Gyönyörű fasorral, kétszer ötsávos kivitelben, két kilométer hosszban. Egész Európa csodálni fogja.
– Lassan a testtel építész úr. Egy ilyen nagyszabású és költséges munkához meg kell nyerni a hivatalos szervek engedélyeit, szakbizottságaim egyetértését, a környezetvédelmi hatóság, a kereskedelmi kamarák és városunk civil szervezeteinek beleegyezését, az érintett ingatlantulajdonosok jóindulatát. Csak így terjeszthetem Louis Bonaparte, bocsánat, őfelsége III. Napóleon elé a tervet jóváhagyásra.
– Egyetértek. Szeretném a vázlataimat bemutatni.
– Újságolvasó vagyok, átfutottam már az elképzeléseit. De a magisztrátus a közlekedési szakbizottság véleménye alapján feleslegesnek tartja a kétszer öt sávot. Két sáv teljesen elegendő, legfeljebb egy-egy leállósáv óvatosságból. Igaz, Párizs lakossága megközelíti az egymilliót, de a lovas kocsik száma csupán harmincezer. Ezeknek is csupán néhány százaléka hajtana az útra.
– Kegyelmes uram, városunk rohamosan fejlődik, ne csak a fogatokra, hanem a lóvasútra és a postakocsikra is gondoljon. Katonai parádékat lehetne az úton tartani, uralkodónk dicsőségére. Üzletek, színházak, vendégfogadók nyílnának sok-sok külföldi látogató örömére, fellendülne az idegenforgalom is.
– A városvédő szervezetek szerint a sok sáv vonzza majd a járműveket, vásározókat, komédiásokat, ezek vevőit, látogatóit, a bámészkodókat. Nagy lenne a zaj, a piszok, a köztisztasági hivatal már így is alig győz a lovak után takarítani. Az építkezés pedig bűzlene az aszfaltozástól, elviselhetetlen lármát okozna a csákányozás.
– Viszont a jelenlegi viskók helyett paloták épülnének. Ide jönnének gazdag emberek, külföldi befektetők, akikre aztán hatalmas adókat lehetne kivetni.
– Ez mind szép, de csak képzelgés. Az építkezés útjában lévő kis kertek, családi házacskák kisajátítása egy vagyonba kerülne, perek százai indulnának meg a kárpótlásért. Tudomásom szerint Paiva márkinő kijelentette, hogy semmi pénzért nem válna meg kis földszintes lakóépületétől, a kisajátítástól pedig óvakodnék. Még megüthetném a bokámat. És akkor még hol vannak az engedélyek: csendőrségi, tűzoltósági, környezetvédelmi, járványügyi, honvédelmi, műemlékvédelmi, állategészségügyi hozzájárulások, hogy csak a fontosabbakat említsem. Tíz évig is eltartanának a hatósági eljárások. Nem, építész úr, nem kell Champs-Élisées. Döntöttem!
*
Szerencsére nem így történt.
Láng Róbert
