CHARLES GOUNOD (1818-1893)

A francia zeneszerző apja festőművész, anyja zongorista volt, akitől otthon tanulhatott zongorázni. A Párizsi Konzervatóriumot Halévy tanítványaként végezte. 1839-ben huszonegy évesen elnyerte a Római Nagydíjat, tehát három évet tölthetett az örök városban. Rómában  főképp egyházzenével foglalkozott. Példaképéül Palestrinát választotta. 1846-49 között még pap akart lenni. 1842-től német körútra indult. Megismerkedhetett Mendelssohnnal. Aztán hazatért Párizsba, és orgonált. 1852-ben megnősült. Kezdett operákat írni, de sikert csak 1859-ben, negyven évesen ért el a Faust című operájával. Ezt a franciák máig nemzeti operájuknak tartják. Nem maradt el a megbecsülés sem, Gounod megkapta a Becsületrendet is. 1867-ben bemutatta a Romeo et Juliette című művét, de a többi műve már nem aratott babért.

A híres Konzervatóriumban tanítványa volt: Bizet, Delibes, Saint-Saëns és Massenet. Említésre méltó még a Bach C-dúr prelúdiumára (kétszáz év után) latin szöveggel írt és sokat játszott mű: az Ave Maria.

Faust

Gounod 1855-től foglalkozott Goethe drámai költeményével, kiemelve belőle Faust és Margit szerelmét. Eredeti címe akkor még Marguerita volt. Időközben Goethe témája az öregedő tudósról több zeneszerzőt ihletett szimfonikus művek írására, mint például Berliozt, Zöllnert, Boitót, Wagnert, Rubinsteint, Lisztet, Schumannt. A Théatre Lyrique igazgatója szövegírónak javasolta hozzá Jules Barbier-t és Michel Carrét. Azonban az egyik konkurens párizsi színházban Saint Martin Faustja hatalmas bukás lett. Ezután vitték színpadra Gounod operáját, amiből óriási közönségsiker lett. Franciaország és a Vatikán friss egyezsége miatt Margit és Mefisztó első jelenetét viszont ki kellett vágni a darabból. Négy évvel a párizsi bemutató után, 1863-ban Pesten is játszották. Később a nagy Fjodor Saljapin is alakította Mefisztót. Bőven áradó dallamok jellemzik a zenét, de a drámai erő viszonylag kevés benne.

A történet

(Gounod-nál három órás darab a goethei Grätchen-epizód, érzelmes francia átköltésben. Teret kapott benne a francia balett, a bevonulási induló és a sok kórusmuzsika.)

 Faust öreg alkimista tudósként az I. felvonásban már nem látja élete értelmét, hát megidézi az ördögöt, aki Mefisztó képében meg is jelenik nála. Ígér neki ifjúságot, szerelmet, ha aláírja a szerződést, hogy a lelke az ördögé lesz.

A II. felvonásban vidám tömeg ünnepli a tavaszt, a húsvétot. Valentin háborúba indul, ezért Siebel barátja gondjaira bízza féltett húgát, Margitot. Mefisztó népszerű lesz az ifjak között, mert bort fakaszt a kocsma cégéréből. Rondójában hirdeti, hogy „eladó az egész világ”, pénzért minden és mindenki megvehető. Valentin rosszat sejt, kardot ránt az ördög ellen, de az kettétöri a kardot. A kereszt alakú markolattal mégis sikerül elűznie a gonoszt. Ám Margitot megbabonázza a jelenség és az ifjú Faust.

A III. felvonásban Siebert virágot helyez Margit házának küszöbére. Mefisztó a csokorba mesés ékszereket rejt. Márta, a szomszédasszony majdnem elájul az ékszerek láttán. Mefisztó udvarolni kezd neki, amíg Faust Margitnak teszi a szépet. A lány bedől a szép szavaknak (meg a kincseknek), és Fausttal tölti az éjszakát.

A IV. felvonásban Margit a templomban kér bűnbocsánatot a tettéért, de a leskelődő Mefisztó szerint a pokolba jut a bűnéért. Valentin kapóra érkezik vissza a hadjáratból, Margitot nem találja otthon. Persze rosszat sejt. Mefisztó szerenádot ad ugyanott. Vele van Faust, aki a kirohanó Valentint leszúrja. Valentin utolsó szavaival megátkozza (Mefisztó helyett!) a saját húgát.

Az V. felvonásban Mefisztó a gyönyörök kertjébe (Walpurgis-éj) cipeli Faustot, hogy elfeledje a szerelmét. Margit ekkor megjelenik a látomásában. A lány börtönben sínylődik, mert megölte újszülött gyermekét, Faust hozzá rohan. Álmából felébreszti a férfi hangja, de elméje addigra elborult. Ráadásul Faustra rávetődik Mefisztó árnyéka. Margit menthetetlen, nem szökik vele. Az angyalok kórusa a megbocsátásról zengi az énekét, így a börtön falai leomlanak. A hallgatóság garantáltan depresszióba esik a végére, hiába vigasztalja az angyalok kara.

Dobi Ildikó