Michelsberg (Bamberg)Michelsberg (Bamberg)Abban a "szerencsétlen" helyzetben vagyok, hogy gyakran kérnek fel konzíliumba súlyos koponya- és gerincsérültekhez, agyvérzettekhez. Egyszerűen nem találni szavakat arra a borzalmas állapotra, amely a magyar egészségügy alulfinanszírozottsága és az ebből következő létszámhiány miatt alakult ki, épp a legnagyobb figyelmet igénylő, súlyos betegek ellátásában.

 

Michelsberg (Bamberg)Michelsberg (Bamberg)Abban a "szerencsétlen" helyzetben vagyok, hogy gyakran kérnek fel konzíliumba súlyos koponya- és gerincsérültekhez, agyvérzettekhez. Egyszerűen nem találni szavakat arra a borzalmas állapotra, amely a magyar egészségügy alulfinanszírozottsága és az ebből következő létszámhiány miatt alakult ki, épp a legnagyobb figyelmet igénylő, súlyos betegek ellátásában.

A katasztrófamedicina rémisztő képe tárul elénk. A jó szándékú segítő alapítványok még néha vesznek egy-egy drágább eszközt, de arra senki sem ad pénzt, hogy mondjuk egy ápolónő vagy műtősnő fizetését a minimálbér-közeli szintről elmozdítsák.

Az egyik megyei "súlyponti" kórházban egy fiatal motorbalesetes súlyos agysérült fiúnál a hullafáradt, agyonterhelt személyzet egyszerűen nem vette észre az éjszakai állapotromlást, amelyet még uralni lehetett volna. Reggel ötkor halva találták. Amikor megnéztem, hogy milyen nővér- és orvoshiány van az ügyeletben, nem csodálkoztam az eseten. Az egyik fővárosi kórházban egy súlyos gerincsérült akut ellátása a műtősnőhiány miatt nem történt meg. Másnap már sokkal rosszabb esélyekkel kezdődhetett el a halasztott műtét. Máshol megtörtént, hogy a labor ügyeleti létszámhiánya volt a lassú vizsgálat oka, így az akut műtét elhalasztásáé is – ez szintén a beteg károsodását hozta.

Az agyvérzések kezelésénél nincs az EU-ban még egy ország, ahol ilyen "húzódozók" lennének a kórházak a kapacitás hiánya miatt. Az eredmény lesújtó. Fölöslegesen, idő előtt meghalt betegek mindenütt a hazai kórházakban. Ez az egészségügyi reform következménye. A kezelhető súlyos koponyasérültek halálozási aránya – egy korábbi felmérés szerint – hazánkban hat-nyolcszorosa a fejlettebb országokénak.

Hangsúlyozom, nem a tudáshiány, hanem a létszámhiány, az intenzív ágyhiány, a műtőkapacitás hiánya miatt alakult ki ez a helyzet. Az évtizedek óta alulfinanszírozott egészségügyből 2006 óta további hatalmas pénzeket vontak ki. Ha a média nyomozni kezdene az ügyben az orvosok és nővérek körében, a többség ugyanígy mutatná be a kételkedő riporternek az igazságot. A dráma az, hogy utána ugyanaz a média felhív egy igazi "szakmai nagyságot", aki mindezt cáfolja, és elmondja: nem igaz, túlzás, és minden rendben van. A nézők, olvasók, hallgatók pedig nyugtázzák, hogy lám, miért keltik itt a feszültséget ezek a "hangoskodók". Nem tudják szegények, hogy amikor ők vagy hozzátartozóik kerülnek hasonló helyzetbe, rajtuk csattan a Molnár-Horváth-páros itthagyott forráskivonásos ostora. Hivatalos helyeken rendre visszautasítják a tényt, hogy létszámhiány, esetleg intenzívágyhiány miatt nem történt meg az akut műtét vagy egyéb ellátás, és emiatt halt meg a beteg. Pedig mindez nap mint nap előfordul szerte az országban. Ebből lett elege az ismert, világhírű szívsebésznek, Papp Lajos professzornak, amikor azt mondta, "elég a cinkosságból". A szokásos történet: a pécsi egyetem vezetése nem önmagába néz, hanem megpróbálja eltávolítani vagy akár hagyja elmenni egyik legjobb orvosát, sőt még lehet, hogy örül is neki.

Micsoda rövidlátó struccpolitika! Elképesztő sok az igazságtalan feljelentés a magyar kórházakban. A betegek és hozzátartozók elkeseredett dühe az egészségügyi személyzet, főleg az orvosok ellen irányul. Horváth Ágnesnek, Molnár Lajosnak és főleg volt főnökeiknek, Kóka és Gyurcsány uraknak intézkedéseikkel sikerült a betegeket a személyzet ellen fordítaniuk.

Mostanában elkapják a tömeggyilkosokat, Hágába viszik őket. Az említett "reformerek" nem ebbe a csoportba tartoznak, mert, feltételezem, nem szándékosan okozzák az embertömegek idő előtti, értelmetlen halálát, ők "csak" felelőtlenül viselkedő politikusok, mert nem hallgatnak a szakértőkre, szakmai szervezetekre. Ők gazdagon élnek. Az ápolónők a létminimum alatt.

Ennek ellenére nem szabad gyűlölni őket, a krisztusi "bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, hogy mit cselekszenek" módon. De cselekedeteik következményeiről, a rengeteg idő előtti halálról el kell mondani az igazságot türelmes szelídséggel minden embernek. Politikai hovatartozástól függetlenül, össze kell fogniuk a magyaroknak, hogy ez a borzalmas antiszolidáris viselkedés, amelyet a jelenlegi kormány tanúsít, minél előbb megbukjon. Lehet, hogy nem lesz tökéletes az új, de ennél biztosan jobb lesz.

Csókay András, idegsebész

Az írás eredetileg megjelent:

http://www.oktober23bizottsag.hu/Hun/index.php?option=com_content&task=view&id=1553&Itemid=32

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük