Die Börse
3 perc olvasás
Ha a német gazdaság szereplői a „die Börse" kifejezést használják, a frankfurti tőzsdére gondolnak. Senkinek nem jut eszébe Nem-York, London, Tokió. A legnagyobb német bankok központjai is Franfurt am Main-ban vannak és további háromszáz külföldi bank is.
Ha a német gazdaság szereplői a „die Börse" kifejezést használják, a frankfurti tőzsdére gondolnak. Senkinek nem jut eszébe Nem-York, London, Tokió. A legnagyobb német bankok központjai is Franfurt am Main-ban vannak és további háromszáz külföldi bank is.
A frankfurti tőzsde 1845-ben kezdte meg működését, az európai pénzvilág mozgásához képest elég későn. A XVI. században Antwerpenben és Lyonban már működött értéktőzsde. Frankfurtban először államkölcsön kötvények forgalmazásával foglalkoztak, később egészült ki vállalati részvények és értékpapírok adásvételével. A részvényárfolyamok alakulása elvben a termelés tényezőinek állapotát tükrözik. De sok más tényező is hat, így a spekuláció (mondjuk szebben, a befektetői magatartás), a gazdasági világjelenségek, kormányváltások, termékszerkezet módosulás (például a számítógépek és digitális eszközök iránti kereslet hirtelen növekedése), prognózisok, üzleti várakozások és még sok más, amiről nekem, gyarló embernek fogalma sincs. Ha tudnám, akkor nem ezt a billentyűzetet nyomogatnám, hanem sikeresen tőzsdéznék.
A hagyományos tőzsdei kereskedelem, a brókerek kiabálása, integetése, ilyen-amolyan részvényt adok-veszek nagyjából harminc évvel ezelőtt szűnt meg, felváltotta az internetes értékpapír kereskedelem. Hihetetlenül felgyorsult az adásvétel, másodpercek alatt lehet meggazdagodni (vagy hatalmasat bukni). Mindkettőhöz olyan tőkeerős brókercég, vagy befektető vállalkozás kell, amilyen hazánkban még egyelőre megközelítőleg sincsen.
A mindannyiunk által ismert „több mint bank" kétszázötven milliárd forintos bukása a frankfurti tőzsde keretei között „mindössze" nyolcszáz millió eurós ügyletet jelentett volna, amelyre talán fel sem figyelnének. De hát az úgynevezett kisbefektetők, kevés kivétellel, mindig és mindenhol rosszul járnak.
A frankfurti tőzsde jelzőszáma, a DAX-index , amely a vezető (legnagyobb forgalmú) részvények árfolyam változásait átlagolja. Ennek egyetlen százalékos változása megrengetné az üzleti világot. Ám rendszerint „korrigál a piac", vagyis árfolyam eséskor a befektetők vásárolni kezdenek és helyreáll az egyensúly. Vagy nem, ezt nevezzük válságnak.
A frankfurti értéktőzsdére elvben bárki beléphet, de ajánlatos csoportosan, vezetővel látogatást tenni, így talán valamicskét megérthetünk működéséről és hatásáról
Bertold Brecht egyik írásában megemlíti, hogy 1920. áprilisában a frankfurti tőzsde vezetői meghívták Thomas Mannt egy irodalommal foglalkozó előadás megtartására. Talán művelődni akartak a munkatársak. A Mester a Varázshegyről beszélt, amely durva rövidítéssel arról szól, hogy különböző életkorú, foglalkozású és világnézetű emberek hogyan várják a sors döntését életük vagy haláluk kérdésében. Egy hallgató megjegyezte, mi is vagyunk ezzel a kérdéssel.
Láng Róbert
