Egy különleges fürdõruha története- avagy az ebay kifürkészhetetlen útjai
6 perc olvasásA második világháború elején Nürnbergben élt egy feltaláló. Fiatal gépészmérnök volt. Mint minden ilyen fiatal, aki valami újat és hasznosat akar. A negyvenes évek végén gondolt egyet. Kitalált egy olyan légkamra rendszert, ami a gyengén úszni tudót fenntartja a vízen. (UPDATED:2008-04-08 21:40:02)
A második világháború elején Nürnbergben élt egy feltaláló. Fiatal gépészmérnök volt. Mint minden ilyen fiatal, aki valami újat és hasznosat akar. A negyvenes évek végén gondolt egyet. Kitalált egy olyan légkamra rendszert, ami a gyengén úszni tudót fenntartja a vízen. (UPDATED:2008-04-08 21:40:02)
Snitt… A találmányával nem sokat tudott abban a háborús idõben mit kezdeni. De maga sem gondolta, hogy milyen jól jön ez a háború után. Németország felépült, és virágzott. Amerika is, s ki gondolta volna, jóba is lettek az akkori Nyugat-Németországgal. Rendben, a keletnémetek viszont megbûnhõdtek vétkeikért. De ennyire? Mindenesetre Nyugat Németországban a vállalkozások feléledtek, elkezdõdött a német csoda, a fellendülés.
Történetünk ismét Nürnbergben folytatódik. Feltalálónk egy céget alapít a hatvanas évek elején. Swimmkerl Geier GmbH. Egy majdnem városszéli utcában, a Markgrafenstarassen egy emeletes ház földszinti lakásában. Elkezdte gyártani találmányát. Kevesen vannak, õ, a felesége és néhány idõsebb szabásznõ.
Akkorra már voltak megbízhatóan légtartó anyagok. Sõt. Akkoriban a vizisportszer gyártás elkezdte alkalmazni a Helanca márkanevű anyagot. Ez 100 % poliamid műszálból készült. Ezt a műszálat az egy svájci cégnél dolgozó amerikai találta fel Rudolph H. Kägi 1932-ben, aki a Heberlein & Co. cégnél dolgozott. Ott feladata a műselyem rostok kutatása, illetve olyan anyagok elõállítása volt, amiből fehérnemûk, harisnyák, de akár katonai textiliák is készíthetőek, függetlenné téve az előállítást a természetes selyemtől.
Előbb az Adidas, majd mások is alkalmazni kezdték már jócskán a háború után az 1960-as években a Helanka műszálat. Többek között feltalálónk is rátalált erre, a megbízhatóan erős, kopásálló, bőrbarát és könnyen száradó anyagra.
Cége tipikus egytermékes cég sikertörténete.
Elkezdte gyártani nagy csendben találmányát. Ez egy olyan légkamra rendszerrel ellátott férdi fürdőnadrág, illetve női úszóruha volt, amely fenntartja viselõjét viselőjét a vízen, akkor is ha nem jó úszó.És ami fontos kényelmes, biztonságos és nem feltûnõ. (uszodákban sokan szégyellték az úszóöv vagy a mentőmellény használatát, és már akkor is voltak, ahol nem engedték.)
UPDATE: Most került elő a női úszóruha, amit a Schwimmkerl Geier készitett:
A hetvenes évek végén Magyarországon is volt – sõt mi több ma is lenne – érdeklõdés ilyen termékek iránt. Ekkor e sorok írójának véletlenül a kezébe került a Hobby címû német folyóirat egyik száma, amelyben ennek a feltalálónak a munkásságáról számoltak be, bemutatva a találmányt. Akkor itt Magyarországon az ügyeskedések nagy korszakát éltük. Nem volt igaz, hogy az áru nem kapható. Minden kapható volt, csak meg kellett találni a forrást.
Az eredeti hatoldalas képes használati utasítás
(Klikk a képekre az olvasásukhoz!)
Nos abban az idõben jómagam vizi sporteszközökkel foglalkoztam. Valaki megkeresett, egy akkoriban megjelent szabadalmi leirast mutatva, hogy neki kellene valami hasonló. A Budapesti Központi Mûszaki Könyvtárban kutatva akadt kezembe az ismertetõ cikk. Majd nem sokkal később egy arrafelé vezető külföldi utam során megkerestem a céget és behoztam az első darabokat. Utána folytonos volt az import. Egészen a kilenvenes évek elejéig. Akkor egyszerre nem kaptam hírt felõlük. Amikor arra mentem, csak üres volt az a helység ahol a műhelyük volt. Akkor a lakók úgy tudták már egy éve meghaltak.
Amit csináltak ma is megállna a helyét, ha lenne rá gyártó. A konstrukciós elv a régi, mint Berhardt Martwitz esetében, aki a BEMA márka megalapítója volt. Nekik kisebb szerencséjük volt, csak Amerikába a házi medencék hazájába szállítottak csomagküldõ szolgálattal. Meg Magyarországra a menetrendszerû csempimpex járattal. No meg a (nyugat)németek is vették termékeiket. Áruházláncba soha nem kerültek be, de nem is igyekeztek naggyá lenni. Megéltek. A tipikus kisemberek polgári kis életét élték.
Amikor most felbukkant ez egyik egykori termékük az e-bay németországi rendszerében megszereztem. Hogy legalább mutatóba maradjon. (Használatban is van jópár a mai napig a nõi furdõruha modelljeiből. Hiába jó anyagból jól csinálták.)
Talán valakinek eszébe jut, hogy újra gyártsa. A neten amikor a cég után nyomoztam csak egy furcsa találmányokra emlékezõ honlapon láttam az egyik, abban az idõben szabadidõ lapok apróhirdetései között felbukkanó hirdetésüket.
Szégyen és gyalázat, házaspár nevére nem emlékszem, hiszen mindig megmaradtak cégnek. A korabeli dokumentumok közül azonban pár megmaradt irattáramban, ezzel is netes emléket szeretnék állítani nekik a kisembereknek, akiknek vannak ötletei. Aki egy termékbõl egy életen át megélt.
A Schwimmkerl Geier Gmbh-ról:
http://www.tagblatt.de/das.magazin/2003/15/artikel4.html a hirdetésük a német Kosmos folyóirat 1964-es számából és egy szatíra a Swäbisches Tagblatt 2003 április 11. számából
A Helanka mûszálról
http://de.wikipedia.org/wiki/Helanca
http://www.german-hosiery-museum.de/technik/garne/helanca/helanca.htm