Egy Rejtett életmű - Görgényi István '56-os Festményeinek Kiállítása

Igazi kuriózumot tekinthet meg a látogató a Klebelsberg Kultúrkúriában. Görgényi István tatabányai festőművész, a Klebelsberg-kortárs Rudnay Gyula és a római iskolás Aba-Novák Vilmos tanítványa a forradalom leverése után titokban készített festményeket ’56-os emlékei alapján.

Halála után évtizedekig egy pincében feküdtek portréi és tájképei. Egy tatai vállalkozó, Rigó Erik vásárolta és mentette meg 2005-ben a teljes Görgényi-hagyatékot. A lazán felkent művek alatt a restaurálás során több mint félszáz, a forradalmi eseményeket és a megtorlást ábrázoló, allegorikus, drámai hatású művet találtak a restaurátorok. Görgényi István az 1956-os forradalom képhagyatékának legnagyobb kollekcióját alkotta meg.

Görgényi István (1917. Bánhida – 1973. Tatabánya) festőművész

Görgényi István festőművész egy bánhidai bányászcsalád gyermekeként született 1917-ben. Pásztorként, cselédként, a kisgyóni bányában csillésként dolgozott. A megélhetésért való szüntelen harc és a változatos fizikai munka küzdelmes életre készítette föl. Nehéz sorsát egész életében stigmaként viselte a bányász fiú, s ez természetesen a művészi útjára is kiterjedt.

Tehetsége már korán megmutatkozott. A Képzőművészeti Főiskolán első tanára Aba Novák Vilmos és Bottka Miklós voltak, Rudnay Gyula tanítványaként 1942-ben szerzett diplomát. Tanulmányai befejeztével visszatért Tatabányára, ahol bányászként, később rajztanárként és grafikusként is dolgozott. Az ötvenes években bontakozott ki alkotói tevékenysége.

„Görgényi művészetét, gondolkodásmódját áthatotta mindaz, amit mesterétől, Rudnay Gyulától tanult. Mindketten hittek a magyar festészeti formanyelv megteremtésének lehetőségében, illetve abban, hogy ez a nemzeti tradíciók életben tartásával együtt lehetséges. Görgényi színhasználata, képszerkesztési módszerei, témaválasztásai szintén Rudnayt idézik. Sötét, mély tónusú, szenvedélyes megfogalmazású, gyakran drámai hangvételű festményeit felfoghatjuk akár a romantika, a nemzeti realizmus folytatásaként is. Ha előképeket kívánunk még kiemelni, elsősorban Munkácsy, Goya, némely portréját tekintve Rembrandt neve említendő.” (P. Tóth Enikő művészettörténész)

A szocialista realizmus legkeményebb időszakában az ő sötétre hangolt festészete a hivatalos körök részéről ellenérzést váltott ki. „Sötét tónusú olajképeit számtalanszor érte a pesszimizmus vádja”. Az így megbélyegzett alkotó kiállításokra ezután már nem mert képeket küldeni, semmiféle állami, közületi megbízást nem kaphatott. Ennek ellenére sem mondott le sötét alapú, búskomor stílusáról, hűséges maradt eszményeihez, meggyőződéséhez.

Görgényi ismerhető, életében nyilvánosságra került művei, életmű-töredéke alatt egy ismeretlen, csak 2006 óta felfedezett mű-együttes rejtőzött. Rigó Erik, tatai vállalkozó 2005-ben rábukkant Görgényi István hagyatékára, s azt csak egyben, az egészet együtt akarta eladni a festő unokája. Rigó kitűnő érzékkel, intuitív megérzéssel megvette a művek összességét, és láss csodát: az évtizedek alatt pincébe zárt, elpiszkolódott művek megtekintésére hívott restaurátor az egyik pálmafás tájképen emberarcot fedezett föl. Így, képről képre előjött mintegy negyven festmény a fedő-csendéletek alól, olyanok, amelyek az 1956-os forradalom és szabadságharc legfontosabb jeleneteit rögzítik nagy szellemi és érzelmi azonosulással.

Görgényi István belső emigráns, rejtőzködő festő, aki a legnagyobb mennyiségű vászonra festett olajfestményben fogalmazta meg a forradalom-élményét valószínűleg több éven át, a forradalom leverésétől élete végéig, vagyis jó másfél évtizedig.

Görgényi a forradalmat és következményeit nagyfokú átéléssel, történelmileg hitelesen, az események dokumentum értékét megőrizve, ám azokat művészi rangra emelt műalkotásokban szuggesztíven tudta megidézni. A forradalom és a megtorlás, majd annak következményei jelenetről jelenetre, szinte riportszerűen kerülnek elénk a gondosan megszerkesztett 1956-os történeti tablókon (tüntetések, felvonulók áradó tömege, utcai harcok, kivégzések, emigrálások, gyászmenetek).

A forradalmárok kivégzőosztag előtti ábrázolása – mely a nemzet végsőkig kitartó ellenállását példázza – kapcsán kezdték el használni munkássága kapcsán a „magyar Goya” minősítést.

Ezekből a páratlan, felfedezett alkotásokból láthatnak válogatást a Kultúrkúria kiállításán.

Reméljük, e kiállítás is hozzájárul ahhoz, hogy Görgényi neve és művészete széles körben ismertté váljon és méltó helyre kerüljön a művészetek történetében.

A 2017. november 20-ig látogatható kiállítást Zámbó Kornél festőművész nyitja meg, közreműködik Krulik Zoltán zeneszerző, a Makám együttes zenésze.