Életveszélyben

 Valószínűleg sokan átéltek már életveszélyt. Hosszabb, vagy rövidebb ideig. Vagy csak utólag tudták meg, hogy életveszélyben voltak. Egy ilyen történetemet szeretném elmondani.

   Chata na Baba, kis üdülőfalu Szlovákia nyugati részén, Pozsonytól nem messze. Egy dombocska tetején, erdő közepén. Az E65-ös, majd az 503-as úton lehet autóbuszjáratokkal megközelíteni. Kis olcsó szállodában laktam negyedmagammal, full panziós, kitűnő ellátással, szlovák-magyar konyhával, a legudvariasabb kiszolgálással. Végig kóstoltuk a valódi sztrapacskát, a mi korhelylevesünkhöz hasonló kapustnicát  és az ostyepkát, a speciális módon készített füstölt juhsajtot-

   Egyik délután azt mondja valamelyik szobatársam, menjünk be Pozsonyba, ott van most Jean Effel időszakos kiállítása, nézzük meg. A híres francia karikaturista nevét ismertem. Pompás, szórakoztató olvasmány volt  „A világ teremtése” című, magyarul is megjelent rajzos könyve.

   Felszálltunk a buszra négyen, egyszeri átszállás és máris megérkeztünk a valaha híres koronázó városba. Tetszett a kiállítás, utána sétálgattunk a főtéren, megnéztük a középkori erődfal maradványát, a híres Szent Mihály-kaput, aztán indulás vissza. Az átszállásnál derült ki, hogy hét óra tíz percet mutat az óra, lekéstük az utolsó buszjáratot Babába.

  Rövid tanakodás után elhatároztuk, átvágunk az erdőn, a nagyjából hat kilométeres, enyhén emelkedő úton, a kék háromszög jelzés mentén. Másfél óra alatt ott is vagyunk. Ahogy tanakodtunk, megáll egy teherautó, a sofőr mond valamit szlovákul nem értettük. Az égre mutogat, mi azt feleltük: „satanababa”. Bólintott és mutatta, szálljuk fel a platóra.

   Tíz perc alatt a szállodához értünk, megköszöntük a fuvart. Alig hogy beértünk a szobánkba, kitört a vihar. Talán két órán át tartott. Vacsoráztunk, utána sakkoztunk. Másnap reggel kiderült, ilyen jégesővel járó hatalmas vihar még nem volt soha a környéken. Az erdő tele volt kirándulókkal. A száznegyven kilométeres sebességgel száguldó szél valósággal letarolta az erdő fáit. Négy halott és sok sebesült maradt a pusztítás után, elsősorban a letört hatalmas faágak okozta sérülések miatt.

   Persze sokan megúszták az erdőben sétálók közül. Legyünk optimisták, lehet, hogy mi is ép bőrrel érkezünk meg. Mindenesetre a mai napig úgy gondolok a történetre, hogy életveszélyben voltam és a szerencsés véletlennek köszönhetően úsztam meg a pozsonyi kirándulást.

Láng Róbert