Elhunyt a katolikus oktatás nagy francia védelmezője

Néhány nappal nyugdíjba vonulása előtt, 2010. július 30-án, 86 évesen elhunyt Paul Guiberteau atya, a párizsi Notre-Dame kanonokja, aki a katolikus oktatás nagy védelmezője volt Franciaországban.

Néhány nappal nyugdíjba vonulása előtt, 2010. július 30-án, 86 évesen elhunyt Paul Guiberteau atya, a párizsi Notre-Dame kanonokja, aki a katolikus oktatás nagy védelmezője volt Franciaországban.

Ahogy az a párizsi érsekek és Párizs katedrálisának kanonokjai esetében szokás, július 31-én, szombaton megszólalt az Emmanuel nevű nagyharang, hogy búcsút vegyen Paul Guiberteau atyától, a Notre-Dame kanonokjától, aki előző nap hunyt el a Szent Antal kórházban. A harang az eltávozott atya életkorának megfelelően 86-ot ütött.

Paul Guiberteau 1924. július 14-én született Nantes-ban. 1947-ben szentelték pappá, ám akkor még senki sem sejtette, hogy ez az egyszerű, szerény ember milyen fontos politikai és médiaszerepet fog betölteni a 80-as évek Franciaországában. Kezdetben filozófiát tanított, majd a nantes-i Szent Szaniszló iskola igazgatója lett. 1981-ben a katolikus iskolák általános titkárává nevezték ki, és ebben a tisztségében több nehéz tárgyalást folytatott az állam képviselőivel a szabad oktatás megtartásáért.

A baloldali kormány egységes, állami oktatást kívánt bevezetni, mely kizárta volna a nem állami fenntartású – köztük az egyházi és rendi kézben lévő – iskolák működését. Guiberteau atya 1984. június 24-én tüntetést szervezett Párizsban a szabad oktatásért, melyen egymillió ember vett részt. A szülői munkaközösségekkel összefogva megrendítette a fennálló hatalmat, és elvágta az útját a kormány által tervezett egységes, állami oktatás bevezetésének.

A kiváló tárgyalási képességéről és nyitottságáról ismertté vált atya egyike volt annak a tárgyalócsoportnak, melyet 1988-ban Christian Blanc képviselő vezetett Új-Kaledóniában, a francia fennhatóságtól megszabadulni kívánó szigetcsoport egy véres túszejtéses akcióját követően. E tárgyalások eredményeként született meg a Nouméa-egyezmény, melyben Új-Kaledónia fokozatos függetlenné válásának lépéseit rögzítették.

1986-ban „a szabad oktatás védelmezőjét" a párizsi Katolikus Intézet rektorává nevezték ki, amely megbízatása 1992-ig tartott. Ezután a párizsi Saint-Germain-des-Prés plébániát és a Katolikus Diákszervezet vezetését bízták rá, végül, 1996-ban a Notre-Dame kanonokja, és ezzel párhuzamosan az egyházi törvényszék bírája lett.

Sokat foglalkozott fiatalokkal, és segítette a Párizsba érkező külföldi diákokat. Kapcsolatban állt az Ábrahám Testvérisége Társasággal, amely egybegyűjt keresztényeket, muzulmánokat és zsidókat, valamint a Vallások a Békéért Világkonferenciával. „A béke megteremtése közös célunk kell, hogy legyen" – nyilatkozta a La Croix-nak 2008-ban.

Guiberteau atya tevékenységéért megkapta a Becsületrendet és az Akadémiai Pálmaágat. Élete végéig aktív volt, utolsó munkájaként részt vett az ökumenikus bibliafordítás új kiadásának létrehozásában.

„Az ökumenizmus és a béke embere volt, nagy jósággal és mély hittel megáldva" – mondta róla Jérôme Beau párizsi segédpüspök, aki Jean-Paul James nantes-i püspök jelenlétében szerdán eltemette Guiberteau atyát. Paul Guiberteau augusztus közepén vonult volna vissza Nantes-ba, a nyugdíjas atyák otthonába.

La Croix/Magyar Kurír