Élni és túlélni: A élet a szerzői jogi törvény hibái árnyékában
8 perc olvasás 
A magyar szerzői jogvédő törvény módosítása során nem gondolták át kellően a törvény következményeit. Az már ma nyilvánvaló, a józan ész szerint a lobby érdekek diktáltak. Ugyanakkor a törvény jó lehetőséget adott arra, hogy a rendőrség önjáróvá váljon. Azaz a viszonylag szabadon értelmezhető törtvényre alapozva eljárások tömegeit indítsa meg. A szerzői jogi perek általában tízes és százas nagyságrendben indulnak.
A magyar szerzői jogvédő törvény módosítása során nem gondolták át kellően a törvény következményeit. Az már ma nyilvánvaló, a józan ész szerint a lobby érdekek diktáltak. Ugyanakkor a törvény jó lehetőséget adott arra, hogy a rendőrség önjáróvá váljon. Azaz a viszonylag szabadon értelmezhető törtvényre alapozva eljárások tömegeit indítsa meg. A szerzői jogi perek általában tízes és százas nagyságrendben indulnak.
A magyar szerzői és kapcsolt jogokról szóló törvény több sebből vérzik. A legfontosabb: megszüntette a szabad felhasználás intézményét. Azaz a digitális világ adatait a korábbi papír médiákkal ellentétben még magán célra, nem jövedelemszerzés, hanem tudományos megismerés, kutatás vagy oktatás céljára sem használhatjuk fel. Egy biztonsági másolatot ugyan elvben készíthetünk. De ha a cd másolásvédett, akkor – már megint előbb fogadták el a lobby tanácsát, semmint működött volna a józan ész – akkor a szerzői jogi törvény LEX UPC-nek nevezett bekezdése értelmében ezt nem tehetjük meg büntetlenül..
A Lex UPC szerzői jogi törvény kiegészítése arra vonatkozik, hogy büntetendő minden olyan ismeret, tudás, dokumentáció, vagy eszköz birtoklása, amelynek segítségével egy szerzői jogi alany által technikailag levédett alkotás, anyag a szerzői jog tulajdonosának tevőleges közreműködése nélkül mások számára is hozzáférhetővé válik.
A dolgot bonyolítja, hogy a szerzői és kapcsolt jogi bűncselekmény esetében csak bűncselekmény alakzat van, és nincs értékhatári limit sem. Azaz elvileg egy fillér kár is ugyanúgy büntetendő, mint a sokmilliós kárérték. A kárérték megállapításánál sohasem a józan ész, hanem a lobbi érdekek diktálnak. Ugyanis a józan ész azt diktálna, hogy egy forgalomból kivont, és megvásárolhatatlan, tehát ha használjuk vele senkinek semmilyen kárt nem okozunk, program értéke nulla legyen. E helyett a lobbi keresztülverte, hogy az éppen ma kapható verziót ára, mert hát nem vettük meg a legújabb legjobb csodáját, és ezzel kárt okozunk.
A kultúra területén egyenesen a digitális könyvégetést eredményezi ez a jelenség. Ugyanis a felhasználókat kötelezik a lejárt licenszű programok megsemmisítésére. Ugyanakkor egy programrendszer váltással az eredetileg a korábbira készített adatbázisok, multimédiák és egyéb anyagok is elérhetetlenné és megsemmisítendővé válnak. Hiszen a régi szoftver nem beszerezhető, de használata – és a magyar rendőrség sajátos kívülről sugalmazott felfogása szerint archiválása is – bűncselekmény.
A WEB-es kultúra sincsen jobb helyzetben. A rendőrség – mivel a szerzői és kapcsolt jogsértés hivatalból üldözendő – valamint a szerző jog védőinek nevező magánegyesületek is folyamatosan kutatják a WEB-et és igyekeznek minél több feljelentést tenni.
A bűnügyi szakártói gyakorlat sem egyértelmű. Sok esetben olyan eljárásokkal találkozhatunk, ahol a kárértékben szerepelnek a szaklapok mellékletein megjelent teljes programok, demók és egyéb szabadon terjeszthető programok. Ugyanakkor sok esetben a jogtisztaság bizonyítása is nagyon nehéz, meg akkor is ha a felhasználó a legjobb tudása szerint járt el. Ki emlékszik már egy több éve Interneten megvett, és azóta is folyamatosan frissülő szoftvert kinek a hitelkártyájával vásároltuk meg….
Tehát nem jó, sőt embertelen a szerzői jogi törvényünk. Nem is lehet más, hiszen kizárólag lobby érdekek motiválták létrejöttét. Igy nem csoda, hogy egyre másra indulnak a monstre perek csupa olyan veszélyes alakok ellen, mint nagymamák, akiknek kisiskolás unokája játékszoftvereket hozott haza, bezárólag egyetemistákig,, akiknek a nevére egy egy levelezési listán bukkant a közérdekű bejelentő.
Ez előbb de inkább utóbb változni. Fog. Addig meg túl kell élni ezt a világot. Hogyan is tehetjük meg anélkül, hogy vállalkozásunk csődjét vagy magunkat börtönnel kockáztathatnánk. Nézzük milyen túlélési stratégiával dolgozhatunk:
1. Totál legalitás. Rigorózusan csak legális szoftvereket használunk, annyi gépen és úgy, ahogy a forgalmazók előírják. A gépen természetesen mindent frissítünk, ahogy előírják, a felhasználónak semmilyen jogot nem adunk, mert akkor ő sérti meg a rendszer jogtisztaságát. Az eredmény még itt is kétséges, de egy felszines vizsgálatot talán megúszunk, viszont abban biztosak lehetünk, nem lesz stabil rendszerünk, és a munka helyett inkább a rendszergazdák dolgoznak, majd sürgősen felmondanak. Főleg ha ők is csak legális információkból kénytelenek dolgozni.
2. Kvázi legalitás: A vállalkozás a fontosabb szoftvereket megveszi. Ott vannak bontatlan dobozban, majd ők a megfelelő helyről beszerzett stabil változatot használjak termelésre. Azok általában üzembiztosak. És folyamatosan vitában vannak bizonyos egyesületekkel, hogy az általuk használt kópia jogtiszta-e. Ugyanis ezek meg kötik az ebet a karóhoz, hogy binárisan és aktiválási kóddal is azonos kell hogy legyen a használt szoftver a megvásárolttal. Ilyenkor vannak egyéb programok, amelyek használatakor egyes szakértők jogsértést állapítanak meg. Hiszen nem ismerik fel, hogy ezek shareware, freeware programok, vagy olyanok, amelyen vonalon folyamatosan frissítik magukat.
3. Biztosított vakrepülés: A vállalkozás amit tud megvesz, amit nem azt nem. Ugyanakkor minden eszközéből tartalékot képez semleges helyen. És imádkozik, meg reménykedik. Ha nincsen haragosa az életben megússza. Ha átkutatják, akkor a mentésekről helyreállítja a rendszert. A fifikásabbak eleve úgy csinálják, hogy a kényes állományokat egy gombnyomással meg tudják semmisíteni. A cég rendszeresen félretesz ügyvédi díjakra.ezt bekalkulálja a működési költségbe.
4. Vakrepülés. Nem törődik semmivel. Legyen ahogy jön. Talán túléli. Ha nincs haragosa talán.
5. A teljes szabadszoftver használó. Itt nincs probléma a jogtisztasággal. Szinte fillérekért komplett, állandó és ráadásul stabil rendszereket lehet létrehozni. De nélkülözni kell a Multimédiák egy részit, nem mindig csillog villog, de mindig működik. Itt a rendszergazdába kell beruházni, viszont az jóval kevesebbe kerül mint a teljes szoftver legalizálás – ami sohasem lehet természetesen teljes. -Ekkor csak a szakértőkkel kell csatázni, de azok a bíróság előtt megnyerhetőek.
Mint látható Igaz ót nincsen. Azaz valami probléma van a törvény körül. Olyan törvény amelynek alapján bárki börtönbe csukható kisebb vagy nagyobb ráfordítással, akinek bármilyen digitális adathordozó vagy számítógép van birtokában az nonszensz. Mert gondoljunk bele. Ott van Pistike nagymamája. Pistike hazahoz egy cd-t, majd többet is. Kapta az óvodában. Nagymama másra nem tudja használni, poháralátétként használja. Betoppannak a rend őrei, -valaki besúgta, hogy a nagymami a nyugdíj mellé cd-ket másol – megtalálják, a cd-ket. Gépe meg más a közelben sincsen, de ez természetesen nem zavar senkit sem. Nagymami profi bűnöző. A szakértő megszakérti a cd-ket, meg el is tudja olvasni mi van rajta. Nagymamit elítélik a paragrafus alapján. Utópia? Nem bármikor bárkivel megtörténhet.
A szerzői jogi törvénnyel bajok vannak. Bajok, mert egyes multinacionális cégek ezt hiszik hogy a szerzői jogvédelem hiánya, a sok szabad másolás miatt nem növekszik, sőt csökken a bevételük. Lobbierejüket érvényesítve az államhatalmi eszközöket próbálják meg bevételük növelésére felhasználni, sőt egyesek attól sem riadnak vissza, hogy államhatalmi jelképeket, mint például a bilincs alkalmazzanak. Az eredmény: egyre mélyül a számítástechnikai recesszió. Magyarországon már lehetetlen informatikai kiállítást sikeresen szervezni. Németországban az egykor hatalmas és jólmenő müncheni Sytems kiállítást összetimsózták, már árnyéka önnön magának.
Bekövetkezett az, amitől a sci-fi írók és az irodalmárok régen tartottak. A számítástechnika azok ellen fordult, akiket szolgálni kellenek. Megindult egy olyan öngerjesztő folyamat, ahol csak az álla korlátozása, mégpedig a szerzői és kapcsolt jogot esetében a magánvád és a nonprofit szabad felhasználás visszaállítása lenne az egyetlen megoldás. Vagy rövidesen jön a cyber háborúk, a géprombolások kora. Miközben a lakosság a multinacionális cégek igénye szerint részben konzumer idiótává válik. Csak amikor egy ilyen beszélő robotot is elvisznek, mert találnak nála mondjuk egy CACTUS-talanitott csontzene CD-t, akkor kezdődik az igaz anarchia. Ideje lenne véget veti ennek a rémalomnak.
Kis Janos
