Fear FactoryFear Factory

Előbb-utóbb egy fesztiválnak is véget kell érni, a Szigettel sem történt ez másképp, vasárnap eljött a hivatalos Sziget ötödik, a fesztivál hetedik napja. Amit a szombati cikkben említettünk a mainstream zenekarokkal kapcsolatban, az idén a zárónapra volt érvényes.

 

 Fear FactoryFear Factory

Előbb-utóbb egy fesztiválnak is véget kell érni, a Szigettel sem történt ez másképp, vasárnap eljött a hivatalos Sziget ötödik, a fesztivál hetedik napja. Amit a szombati cikkben említettünk a mainstream zenekarokkal kapcsolatban, az idén a zárónapra volt érvényes.

 

 

Fear FactoryFear Factory

 

Ma azonban szükség is volt a húzónevekre, mert a meteorológusok igazi kedvlohasztó kampányba kezdtek délelőtt. Úgy volt, hogy egy frontzóna haladási útvonalába kerül Budapest és kemény viharokat jósoltak, amik csak este kilenc óra tájban vonulnak majd el. Ennek ellenére dél körül volt egy nagyobb zápor, utána csak az ijesztgetés. A Sziget hangosbemondói még este hétkor is nagyban mondták a viharfigyelmeztetést, amikor már rég kitisztult az ég Budapest felett. A viharveszély, az amúgy barátságtalan idő és a már krónikussá váló fáradtság se szegte kedvünk, elindultunk, hogy egy utolsót még bulizhassunk idén a Szigeten.

Döntésünk jónak bizonyult, még az időjárás is kegyes volt hozzánk. A Nagyszínpadon ukrán, kanadai és angol zenekarok váltották egymást, a kora délutáni idősávban a Death Valley Screamers egy ukrán-angol rockformáció zúzott. A csapat 2005-ben a Tarasova Gora motorostalálkozón alakult, azóta a motorosok összes fesztiválján ott vannak. Hírük így hamar terjedt, eljutottak az Eurovíziós Dalfesztiválra és tavaly ők játszottak majd háromszázezer ember előtt Kijev főterén, Ukranja függetlenségének ünnepnapján. Utánuk két kanadai rockcsapat, a Danko Jones és a Billy Talent vette át a stafétát, hogy később átadják a helyett a brit popot játsztó Kasabiannak és természetesen a főműsoridőben a Muse-nak.

Mivel ízlésünktől fényévnyi távolságra vannak utóbbiak és még fotózásra se kaptunk engedélyt, megkezdtük ámokfutásunkat a főidősáv három valamirevaló fellépőjének helyszínei között. Aki látott  már térképet az idei Szigetről, annak lehet fogalma arról mit jelent a Headbangers, az MR2 és a Világzenei színpadok közt ingázni egy idősávban. Mi megpróbáltuk. Az MR2 van a K-hídi bejárathoz a legközelebb, a Headbangers a hajógyári sziget azonos végén, de már inkább a pesti oldal felé néző részhez közelebb középtájon, a Világzenei pedig átellenben az egész terület másik csücskén. Az amerikai Fear Factory kezdte a legkorábban, 21:10-re meghirdetve a metálzenék sátrában, késtek minimum 10 percet a beállásnál. Tűkön álltunk. Hatalmas energiával kezdett zúzni a mostanában második korszakát élő zenekar. Perekkel, vitákkal, néhány gyengébb lemezzel és tagcserékkel a hátuk mögött ugyanazzal a lendülettel játszanak, mint legutolsó fellépésükön itt  a Szigeten 2006-ban. Órákig elnéztük és elhallgattuk volna őket, de sajnos le kellett lépjünk, mert kicsivel később hazánk legrégebbi ska zenekara, a Pannonia All Stars Ska Orchestra koncertje kezdődött az MR2 színpadán.

 

Pannonia All-Stars Ska OrchestraPannonia All-Stars Ska Orchestra

Headbangers Ball – MR2 részidő 4 perc. A PASO hozta szokásos formáját, tanultunk tánclépéseket, ugráltunk lufikkal labdázva, mert ha már ez az egész fesztivál nem hagyott napot ska zene nélkül, legalább az utolsón is legyen egy ilyen koncertben részünk. A tervünk a következő volt, irány a Világzenei, ahol Shantel és a Bukovina Club Orkestar táncoltatta népet majd vagy végignézzük azt vagy visszajövünk a Fear Factory végére. Legyen tehát így, MR2- Világzenei színpad részidő 9 perc, laza futással. Épp a Disco Partizani című slágerre futottunk be, ami bizonyára Olvasóink számára se ismeretlen már, mióta a nyugati országokban tetőfokára hágott balkánzene-mánia lassan begyűrűzik Magyarországra is. Az együttes Németországban alakult egy erdélyi szász (bukovinai) ősökkel rendelkező frakfurti fiatalember Stefan Hantel jóvoltából, aki eredetileg egy technoklubot működtetett és DJ-ként kereste kenyerét. A saját klubja közönségén tapasztalta a balkáni zenék, többek közt a Boban Marković Orkestar sikerét, így fordult ő is a kelet-európai, a balkáni, a cigány és török zenék felé. Abban amit manapság Shantel & Bukovina Klub Orkestar néven ismerhetünk már nyoma sincs az egykori techno-dj munkásságának. Helyette gitár, dobok, vonós és fúvós-szekció, egyedi népi hangszerek és dalok meg legfőbbképp buli a köbön. Egy kiadós ugrálás és táncolás után visszafelé vettük az irányt, hogy lássunk valamit a Fear Factory végéből, mégis az a zene állna hozzánk a legközelebb. Hála a Muse határtalan népszerűségének zavartalanul szlalomozhattunk vissza a Headbangers Ball sátrához újabb „mesés" 9 perc alatt, miközben a távolból a PASO Tenkes Kapítánya szólt stílusosan, amit legtöbben a Magyar Turisztikai Hivatal és az Országimázs Központ reklámfilmjeiből és program-ajánlóiból ismerhetnek.

Mindez arra volt elég, hogy a Fear Factory-tól elcsípjük a záró Replica című számot és gutaütés határon távozzunk a sátorból bele a Sziget tömegébe, mikor kiderült, hogy hát ráadás, az bizony nincsen. Lett volna még bő fél óránk visszakommandózni a Sziget másik sarkába, de már babonából attól tartottunk, hogy futunk, aztán esetleg ott is így járunk, megette hát  a fene az egészet. Bementünk a Szeparéba kiadtuk az utolsó filléreinket is a Szigetkártyáról, megnéztük a Hungarikum Falu kézművel árusait, hogy aztán még egyszer idén utoljára beálljunk a nemzetközi táncházba, ahol épp moldvai csángó táncokat tanultunk. Aztán mikor már kezdett elfajulni a törvénytelen ugrálás a tánclépések helyett, távozni és búcsúzni kezdtünk a fesztiváltól.

Kifelé menet azért a Civil Színpadon még belenéztünk az újvidéki Tudósok, a magyar dadaista avantgarde nemzetközi képviselője Geronazzo Mária for President című opera-elődását. Ilyenkor fordulhat elő az is, hogy a karaoke színpad műsorvezetőjének kijelentése sztentori hangon visszhangzik a nagyréten, melyszerint: „aztak*rvaeget, mennyien vagytok itt, besz*rás! És tényleg, minden riogatás ellenére 69 ezer néző volt tántoríthatatlan és jött el a zárónapra. Kéretik a fentieket megfelelő komolysággal és humorral tudomásul venni. Az időjárás is így tett, búcsúzóul még a nyakukba zúdított egy kiadós zivatart távozóban.

A Sziget Fesztiválnak 2010-ben 382 ezer látogatója volt, ezzel nem dőlt meg a tavalyi év 390 ezer fős rekordja. A legprofibb koncertet szerintünk a Madness adta, a legjobb bulit és hangulatot a legrövidebb idő alatt a RotFront és Toy Dolls idézte elő, a legnagyobb közönsége pedig vitathatatlanul az Iron Maiden-nek volt. Nincs más hátra, mint elköszönni, a Szigettől is, a kedves Olvasóktól is és remélni, hogy jövőre is lesz miről tudósítani. Köszönjük a megtisztelő figyelmet!

Verner Adrienn Ágnes – Szvitek Péter

Fotók: Szvitek Péter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük