A Kozma utcai zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra a Margit híd felújítása során talált emberi maradványokat április 15-én. A szertartáson katolikus részről Bíró László tábori püspök mondott beszédet.

A Kozma utcai zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra a Margit híd felújítása során talált emberi maradványokat április 15-én. A szertartáson katolikus részről Bíró László tábori püspök mondott beszédet.

Beszédet mondott még Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Kardos Péter főrabbi, Meir Chaim Gestetner rabbi és Bogárdi Szabó István református püspök. 

A végtisztesség megadásán túl azért vagyunk itt, hogy kifejezzük, nem a gyűlöletet és békétlenséget akarjuk, hanem a békét és a megbékélést – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Margit hídnál megtalált emberi maradványok temetésén pénteken Budapesten, a Kozma utcai zsidó temetőben.

Balog Zoltán így fogalmazott: „nemcsak nem akarjuk, nem is tűrjük, hogy emberi vagy állami erőszak életeket pusztítson, ahogy ez 1944-ben történt, amikor a megszállók és a magyar állami szervek együtt pusztítottak ártatlan zsidó életeket".

A miniszter kiemelte: a Margit hídnál 2011-ben megtalált maradványok eltemetése is jelzi, milyen hosszú út vezet a méltányos emlékezésig. Ezen az úton vannak árkok, akadályok, de van rajta egymásra találás is, és „hiszünk abban, hogy egyre több" rajta az egymásra találás.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke hangsúlyozta: „zsidó és nem zsidó magyarok múltja visszavonhatatlanul közös". Azoknak, akiket ma temetnek, nem ismertek a hozzátartozói, ám ez a sorstalanság esélyt ad arra, hogy a jövőben mindannyiunkhoz tartozzanak, az egész nemzeti közösség váljon hozzátartozójukká, ápolja emléküket – fogalmazott.

Kiemelte, a vízmosta csontok visszavonhatatlanul összekeveredtek egymással, nincs nevük, arcuk, nincs és talán soha nem is lesz személyes emlékezetük. Temetésük így nemcsak a háború utolsó hónapjaiban a Dunába lőtt embereket reprezentálja, hanem „azokat is, akikből még csont sem maradt, csak hamu vagy még annyi sem. De azokat is, akik a meggyilkolt emberek unokái, dédunokái lennének, és akiknek mind köztünk lenne a helyük" – tette hozzá a Mazsihisz elnöke.

Kardos Péter főrabbi (Mazsihisz) rámutatott, Isten hét évtized elteltével is gondoskodott arról, hogy betartsuk a tórai parancsot: Ne felejts! Hozzátette, csak a megnyugvás marad számunkra, hogy végre pihenőhelyhez jutnak e kallódó emberi maradványok, zsidók és nem zsidók, mindnyájan Isten teremtményei. Majd a zsidó sírköveken olvasható mondattal búcsúztatta a halottakat: „lelketek foglaltassék bele az örök életűek kötelékébe".

Meir Chaim Gestetner rabbi (Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség) Maimonidész középkori zsidó filozófusra hivatkozva szólt arról, hogy a zsidó népnek kétféle ellensége lehet: az egyik, aki fegyverrel támad rá, a másik, aki a törvények útjáról akarja őket letéríteni. A mártírok emlékét ezért azzal „őrizzük igazán, hogy folytatjuk a vallásos ortodox zsidó életet Magyarországon" – mondta.

Bíró László katolikus püspök, Magyarország katonai ordináriusa hangsúlyozta: az ideológiák veszélye, hogy elszakítanak a valóságtól, szembefordulnak az emberrel, összetörik az emberi kapcsolatokat. „Ezen névtelen testvéreink éppen névtelenségükkel sokakat juttatnak eszünkbe, akiket hasonló módon taszítottak halálba zavaros ideológiák" – fogalmazott. Kitért arra, hogy a világ számos pontján ma is sokak életét oltják ki vallásokra rárakódott ideológiák nevében, amelyek mélyén közönséges emberi önzés rejlik, a fegyverkereskedelem vagy a föld javaiból való igazságtalan részesedés.

Bogárdi Szabó István református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke arról beszélt, hogy a temetés egyszerre a gyász, az emlékezés és a remény ideje. Holtat „mindig úgy temetünk, hogy reménykedünk az élet urában és bízunk ígéretében, hogy legyőzetik a halál" – mondta. „A földi nyugvóhely mindig végességünket jelzi, de egyben azt is, hogy ez itt az üdvösség előszobája" – fogalmazott.

A Mazsihisz és a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) által megszervezett, zsidó szertartás szerint megtartott temetésen részt vettek holokauszt túlélők, Frölich Róbert országos főrabbi (Mazsihisz), Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének elnöke, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, a közélet és a diplomáciai testület képviselői.

A Margit híd felújításakor 2011-ben a munkások találtak rá a most eltemetett emberi maradványokra. A csontokat az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetben vizsgálták meg, és bebizonyosodott, hogy a maradványok között vannak a vészkorszak idején a nyilasok által a Dunába lőtt zsidó áldozatok és nem zsidó emberek is.

A Bíró László tábori püspök által elmondott imádság

Teremtő Urunk! Azok, akiknek földi maradványai gyűjtöttek minket ma össze, sötét ideológia áldozatai, kegyetlen, értelmetlen halállal haltak meg. Már Mózes könyve emlékeztet bennünket arra, ha az ember hátat fordít a Mindenhatónak, hasadás áll be ember és ember közé, a vér szerinti testvér képes megölni vér szerinti testvérét, ahogy Káin és Ábel esetében is történt. Az ideológiák veszélye, hogy elszakítanak a valóságtól, szembefordulnak az emberrel, a családokat összetöri, szétzúzza a kapcsolatokat egészen a halálig elmenően. Ezen névtelen testvéreink éppen névtelenségükkel sokakat juttathatnak eszünkbe, akiket hasonló módon taszított halálba az emberi gyűlölet, a zavaros ideológiák.

Mennyben lakó Urunk! Ahogyan ismételten olvashatjuk a harmadik évezred hajnalán, különböző földrészeken részleteiben zajlik a harmadik világháború, itt is, ott is ártatlan emberek életét oltják ki terrortámadások, értelmetlen gyűlölködés, sokszor vallásokra rárakódott ideológiák, amelyek mögött valahol a mélyben közönséges emberi önzések rejlenek, a fegyverkereskedelem vagy éppen a föld javaiból való igazságtalan részesedés.

Adj világosságot, hogy meghalljuk Mózes könyvének hívását: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" Ne engedd, hogy aljas érdekek olyan érdekcsoportokat hozzanak létre, amelyeknek nem szent az élet, a család, egy-egy kultúra gazdagsága, maga a béke sem.

Mennyben lakó Urunk! Tégy bennünket a béke eszközeivé, bátoríts bennünket, tudjunk szeretetet vinni oda, ahol széthúzás uralkodik, tudjunk mindig az élet oldalán állni, tudjuk tisztelni egymásban azt is, amiben tőlünk különböznek, tudjuk a különbözőségeket gazdagságnak tekinteni, legyünk a különbözőségek egységének építői!

Tarts távol tőlünk minden közönyt, érdektelenséget, amikor az igazság, a jóság, a szépség, az élet ellen történik támadás! Adj éber szívet, hogy a jövő építői, a remény munkálói lehessünk!

Segíts bennünket, hogy ráébredjünk arra, szükségünk van a párbeszédre, amely elmélyíti egymásról való ismeretünket, érvényre juttatja a helyes megkülönböztetést, lehetővé teszi, hogy bölcs, kiegyensúlyozott lélekkel tekintsünk egymás különbözőségeire.

A párbeszéd szilárdítsa meg a vallások és kultúrák közötti egységet, szüntesse meg a fundamentalizmust, segítsen bennünket abban, hogy őszintén tudjuk tisztelni egymásban az emberi méltóságot, megformálja bennünk az emberi szolidaritás gesztusait, hisz mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy nyitottak legyünk, ne zárkózzunk be saját hagyományainkba, hogy harmonikus egységben élhessen együtt ki-ki a saját identitásával.

Teremtőnk! Szeretnénk nagy türelemmel tovább haladni azon az úton, amely elköteleződik az emberi méltóság mellett, amely tiszteletben tartja az alapvető jogokat és kötelezettségeket. Segíts küzdenünk az előítéletek és a hamis félelmek ellen, helyet adva az egymással való találkozásra! Segíts, hogy mindent elkövessünk azért, hogy felismerjük a másikban a tőled rendelt testvért!

Történelem Ura! Amikor megadjuk a végtisztességet erőszakos halált szenvedő testvéreinknek, szeretnénk megújulni abban a meggyőződésben, hogy nincs az életnek olyan sötét helyzete, amelyet ne fordíthatnánk jobbra, amelyben ne küzdhetnénk olyan szabadságért, amely minden ember számára előnyt jelent. Ugyanakkor fogadd el hálaadásunkat azon embertársainkét, akik az akkori sötét korszakban és ma is merik kezdeményezni a jót, mernek oltalmat nyújtani a kitaszítottnak. Ámen.

Forrás és fotó: MTI

Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük