Albrecht Dürer: Melankólia (1514) - már akkor is...Albrecht Dürer: Melankólia (1514) – már akkor is…

Nyár elején járunk, amikor a napfény, a hőmérséklet emelkedése és az egyre hosszabb nappalok „messzire űzik a depressziót".

 Albrecht Dürer: Melankólia (1514) - már akkor is...Albrecht Dürer: Melankólia (1514) – már akkor is…

Nyár elején járunk, amikor a napfény, a hőmérséklet emelkedése és az egyre hosszabb nappalok „messzire űzik a depressziót". Mégis, fontos, hogy ebben az időszakban is beszéljünk erről a betegségről, hiszen a betegek egy részénél a tünetek a nyári időszakban is jelen vannak. Az elmúlt években fokozatosan fordult a szakemberek figyelme a depresszióhoz társuló testi fájdalmak felé, és mára kiderült, hogy korántsem lényegtelen és egyáltalán nem ritka problémáról van szó.

A depresszió az elme és a test betegsége

A depresszió elsősorban az érzelmi – például lehangoltság, szorongás – és vegetatív – pl. alvászavar – tünetekkel jellemzett betegség. Éppen ezért nem meglepő, hogy felismerés és kezelése során elsősorban ezek a típusú tünetek állnak előtérben. Pedig a depresszió olyan betegség, ami esetenként különféle testi tüneteket, elsősorban fájdalmakat okozhat.

A szakemberek az elmúlt évekig kevesebbet foglakoztak azzal a kérdéssel, hogy a betegség miatt módosult működésű idegsejtek (agyi területek) kulcsfontosságú szabályozó funkciót betöltő „jeleket" küldenek a gerincvelőn át. Többek között ezeken a jeleken keresztül szabályozódik, hogy a test működésével kapcsolatos érzetek milyen mértékben nyomódnak el, vagy jutnak be az agyba.

Fáj-e depresszió?

Egy közel négyezer beteg bevonásával készített vizsgálat azt állapította meg, hogy a depressziós betegek 56 százalékának voltak a vizsgálatba vonáskor mérsékelt, vagy súlyos fájdalmas testi tünetei. A leggyakrabban előforduló problémát az izületi és végtag fájdalom, hátfájdalom, valamint a hasi fájdalom jelentette. 

Már több mint egy évtizede annak, hogy tudományos publikációban mutatattak rá amerikai szakemberek, hogy az alapellátásban a depressziós betegek akár 80 százaléka is kizárólag testi tünetekkel, elsősorban fájdalmakkal jelentkezik. Azonban sok orvos ilyenkor nem veszi számba a depresszió lehetőségét, és csak a testi eredetű okok aprólékos és alapos feltárására helyezi a hangsúlyt. Erre jellemzően akkor kerülhet sor, ha az érintett fáradtságra, energiahiányra, és „megmagyarázhatatlan" testi fájdalmakra panaszkodik, érzelmi vagy vegetatív tünetek nélkül.

Ma már általánosan elfogadott irányelv, hogy a depressziós beteg kezelésében valamennyi tünetet meg kell szüntetni ahhoz, hogy az érintett elérje a teljes felépülést. Mégis a klinikai vizsgálatok eredményei szerint a betegek 60-70 százaléka nem éri el a teljes tünetmentességet. A visszamaradó, ún. maradványtünetek sajnos akadályozzák a szociális és hivatásbeli funkciók tökéletes helyreállítását és rontják a betegek életminőségét. Mindezeken túl a nem megfelelően kezelt betegek nagyobb kockázattal élnek át súlyos depressziót, gyakori depressziós epizódokat, felgyorsuló visszaeséseket, vagy válnak rezisztensé a terápiákkal szemben.

Végezetül fontos leszögezni: nem minden depressziós mutat testi fájdalmakat, mint ahogy a megmagyarázhatatlannak tűnő fájdalom sem a depresszió biztos jele. Mindazonáltal tudományos tény, hogy – klinikailag igazolt depresszió és társuló fájdalmak esetén – a pszichés és a testi tünetek együttes kezelése gyorsabb és sikeresebb felépülést hozhat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük