Farkasházy Tivadar

Ismert közéleti szereplő. Eredeti szakmáját tekintve közgazdász, matematikából doktorált, bankban dolgozott. Miután huszonkilenc éves korában megnyerte a Magyar Rádió Humorfesztiválját, kabarészerzőként, dramaturgként, újságíróként dolgozott. Több sikeres könyv szerzője, egyik népszerű tévéműsor nélkülözhetetlen frontembere. De elsősorban a Hócipő szatirikus kéthetilap alapító főszerkesztőjeként, ma már munkatársaként ismert.

Ismert közéleti szereplő. Eredeti szakmáját tekintve közgazdász, matematikából doktorált, bankban dolgozott. Miután huszonkilenc éves korában megnyerte a Magyar Rádió Humorfesztiválját, kabarészerzőként, dramaturgként, újságíróként dolgozott. Több sikeres könyv szerzője, egyik népszerű tévéműsor nélkülözhetetlen frontembere. De elsősorban a Hócipő szatirikus kéthetilap alapító főszerkesztőjeként, ma már munkatársaként ismert.

   Farkasházy Tivadarral a rendszerváltáskor, 1990-ben találkoztam először. Botcsinálta újságíróként küldtem cikkeket lapjának. Már az elsőt közölték, majd havonta jelentették meg írásaimat. Néhány hónap elteltével telefont kaptam Selmeczi Tibor főszerkesztő helyettestől, szeretnének találkozni velem. Teddy, ahogy a szerkesztőségben mindenki Farkasházyt nevezte, várt rám. Úgy kezdte, hogy találgatták, ki lehet a nevem mögött? Ilyen dicséretet még soha nem kaptam. Biztattak, írjak továbbra is. Tizennégy éven át közölték havi rendszerességgel írásaimat.

   Kapcsolatunknak köszönhetően új dolgokra jöttem rá. Lehet krokit, rövid szatírát, novellácskát írni táblázatokról, bélyegekről, gépekről, épületekről, jogszabályokról, inflációról, adózásról és más hasonló „komoly" dolgokról. Néha az események puszta kronológiája is lehet bizarr, humoros.

   Egy alkalommal szerkesztőségi cikket közölt a lap rólam „Az ideális munkatárs" címmel. Ebből idézek. „Munkatársunk remek játékokat, vetélkedőket, fonák helyzeteket talál ki. Gyakran találkozunk lapunkban műveivel. Kapcsolatunk ideális, ő küldi, mi kinyomtatjuk."

    Témát soha nem adott. Más újságcsinálókhoz hasonlóan elvárta, hogy a munkatársak hozzák a témákat és abból válogatott. Egy kivétellel. 2003. júniusában volt a Köztisztviselők Napja. A Hócipő ekkor államigazgatás-önkormányzatok-jogszabályok, és hasonló tárgyú humoros cikkeket akart megjelentetni. Öt témát kaptam, ki is dolgoztam, meg is jelent egyetlen számban mind az öt. Elég ritkaság volt, mert egyébként örültem a havi egy írásnak is. Meg kell valljam, könnyebb adott dlogról írni, mint kitalálni egy aktuális témát. De ez már az újságírás természetéhez tartozik.

   Minden év decemberében szerkesztőségi év búcsúztatót tartottak, többször is részt vettem a jó hangulatú összejöveteleken. A 2000. decemberi bulin jelent meg a főszerkesztő  „Hetedik" címet viselő könyve. Kaptam tőle egy dedikált példányt a következő ajánlással: „Láng Róbertnek, a Hócipő oszlopos tagjának, Farkasházy Tivadar."

   Tíz évvel ezelőtt elváltak útjaink, a lap szellemisége is változott, én sem lettem profi újságíró, megmaradtam amatőrnek. A szó jó értelmében. Mert az amatőr a francia amateur  (szerető, kedvelő) szóból származik. Vagyis olyan személy, aki nem foglalkozásszerűen, hanem kedvtelésből  végez adott tevékenységet, például cikkeket ír. Persze van jó, közepes és rossz amatőr is. A döntőbíró az Olvasó.

Láng Róbert