Az eset a múlt század harmincas éveiben történt. Nagybátyám, tisztes polgári foglalkozása mellett a kerékpársport szerelmese volt. Később, jó anyagi helyzetben lévén támogatta a Magyar Kerékpáros Szövetséget, majd szponzora volt Velvárt Nándornak, a sokszoros világ- és magyar kerékpárbajnoknak. Először elnökségi taggá választotta a Magyar Kerékpáros Szövetség, majd ő lett az elnök, továbbá a Kerékpár és Motorsport című havilap felelős szerkesztője. És rögtön elnézést is kérek az Olvasótól, mert ez tulajdonképpen nem tartozik a félreértés történetéhez.

Az eset a múlt század harmincas éveiben történt. Nagybátyám, tisztes polgári foglalkozása mellett a kerékpársport szerelmese volt. Később, jó anyagi helyzetben lévén támogatta a Magyar Kerékpáros Szövetséget, majd szponzora volt Velvárt Nándornak, a sokszoros világ- és magyar kerékpárbajnoknak. Először elnökségi taggá választotta a Magyar Kerékpáros Szövetség, majd ő lett az elnök, továbbá a Kerékpár és Motorsport című havilap felelős szerkesztője. És rögtön elnézést is kérek az Olvasótól, mert ez tulajdonképpen nem tartozik a félreértés történetéhez.

   Egyik nap hazafelé indult a munkahelyéről, amikor befordult a sarkon, közben egy férfi  erősen nekiütközött. Kölcsönös bocsánatkérés után eszébe jutott, hogy olvasott valamit a trükkös zsebtolvajokról, akik szándékosan nekiütköznek a kiszemelt áldozatnak, így zsebelik ki.

   Ösztönösen a mellényéhez nyúlt. Kár, hogy ez a praktikus férfiviselet kiment a divatból. Jobb oldali kis zsebét órazsebnek hívták. A zsebóra is kiment a divatból, általában óralánc is csüngött rajta. Tisztiláncnak nevezték, hogy miért, nem sikerült felkutatnom. Szóval odanyúlt az órazsebéhez, de arany Doxa órájának nyoma sem volt.

   Kitűnő sportember lévén az ismeretlen után futott, gyorsan utolérte, megragadta a vállát és rárivallt: „Azonnal adja ide az órát!" A férfi szó nélkül a zsebébe nyúlt, átadta az aranyórát. Most pedig tűnjön el a szemem elől, mielőtt még rendőrt hívok, folytatta a tettenérést nagybátyám.

   Hazaérve az volt a szokása, hogy az éjjeli szekrényre kitette az óráját. Most is így történt. De megdöbbenéssel tapasztalta, hogy az órája ott feküdt a márványlapon. Megnézte a másik órát, Marvin márkájú volt, hasonló, de másfajta tiszti lánccal.

   Úriember lévén a fair play szabálya szerint azonnal feladott egy újsághirdetést. F. hó 13.-án Mátyásföldön, a László utcában, délután fél ötkor egy félreértésen alapuló incidens történt. Kérem a keménykalapos urat, hívjon fel telefon, szeretném rendezni a kérdést.

   A találkozás létrejött, a zsebóra visszakerült jogos tulajdonosához. Nagybátyám elnézést kért és megkérdezte. Miért adta át első szóra az aranyóráját? Egyszerű a válasz, mosolygott a keménykalapos férfi. A bankból jöttem, húszezer pengő volt a belső zsebemben. Nem akartam kockáztatni.

   A félreértés idején, mint tudjuk, havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccelt.   

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük