Szabó T. Anna, költőSzabó T. Anna, költőPlaystation, xbox, wi, animációs és 3D filmek – ezek a kiemelt előnyökkel rendelkező versenyzők állnak rajthoz a gyerekek szabadidejének meghódításáért küzdve. Ahhoz, hogy a rajtvonal mögött ott legyenek a könyvek is, a szülőnek kell a tettek mezejére lépni. Szabó T. Anna, költő és két kisgyermek édesanyja szerint a könyvek ma is eséllyel harcolnak a gyerek figyelméért. Az olvasás megszerettetéséről beszélgettünk az irodalmár édesanyával.

 

Szabó T. Anna, költőSzabó T. Anna, költőPlaystation, xbox, wi, animációs és 3D filmek – ezek a kiemelt előnyökkel rendelkező versenyzők állnak rajthoz a gyerekek szabadidejének meghódításáért küzdve. Ahhoz, hogy a rajtvonal mögött ott legyenek a könyvek is, a szülőnek kell a tettek mezejére lépni. Szabó T. Anna, költő és két kisgyermek édesanyja szerint a könyvek ma is eséllyel harcolnak a gyerek figyelméért. Az olvasás megszerettetéséről beszélgettünk az irodalmár édesanyával.

Mekkora a baj? Egyes felmérések szerint drámaian csökkent a könyvek iránti érdeklődés, a könyvkiadás azonban újabb és újabb könyvsikereket ünnepel. Hol az igazság?

Azt gondolom, a fanyalgás a lehető legrosszabb hozzáállás. Varázslatos, ami ma történik. Gyerekkoromban alig töltöttek meg egy polcot a jó irodalom körébe tartozó alkotások, ma gyerekeim 12 polcról válogathatnak. Sokan írnak gyerekkönyvet, ami gazdasági szempont is, hiszen ennek a területnek van piaca. Az írók, akiknek általában vannak saját gyerekeik, nem engedhetik meg maguknak, hogy nekik rosszat írjanak, nem szégyenkezhetnek előttük. Valóban gazdag a színvonalas irodalom kínálata, amit a kereslet messzemenően elősegít.

 Szavaiból az érzékelhető, hogy íróként optimista, ami az olvasás megszerettetését illeti.

A mai gyerekek olyan technikai lehetőségekkel nőnek fel, melyek szinte eleve elrendelik, hogy ők vizuális generáció legyenek. Ennek ellenére azt látom, hogy a könyvek befogadásának lehetősége nem veszett el. Nagyra értékelem például az Olvassunk együtt programot, melyben a médiából ismert személyiségek keresnek fel jókora könyvcsomag kíséretében távoli aprócska falvakat és olvasnak együtt a gyerekekkel. Talán a sztár nevek varázsa viszi be a gyerekeket az előadóterembe, de az ott tapasztalt fogékonyság azt mutatja, megfoghatók a gyerekek és hibát követünk el, ha leírjuk érdeklődésüket. Fogást kell találni a könyvön, hogy a történet élmény legyen az olvasó számára. Nem kell visszariadni trükköktől sem. Anyósom például előszeretettel „tiltja el" tanítványait egy-egy könyvtől, és a diák, a mindent szabad világában, kíváncsi lesz és belekezd a Szigeti veszedelem vagy a Csongor és Tünde olvasásába.

Gyerekei két író, műfordító szülő nevelését élvezhetik. Szülőként is van oka az optimizmusra?

A nyolcéves Gábris úgy hallgat egy regényt hangoskönyvben, hogy közben képes mást is olvasni. Minden tevékenységüket, legyen az játék, leckeírás, kíséri a történethallgatás. Kialakult, hogy tudnak egyszerre többfele figyelni. Fontosak nekik bizonyos művek, így például Nemecsek Ernő történetét már huszonötször meghallgatták. A hallgatás során létrejön az azonosulás és elkezdődik a feldolgozás. Nekem ilyen történetem a dédnagyanyám által olvasott Didergő király volt. Állandóan ezt kértem tőle, ma már érthető módon, hiszen ott volt a hallgatásba burkolózó nagyapám, nekem a király, akit szerettem volna meghódítani. Gyerekeimnek sok kedvence van. Sinkovits Imre és a Kaláka előadásában Arany János balladáit gyakran hallgatják. Szeretik a Varázsfuvolát, a Háry Jánost. Örök kedvencek a Kaláka megzenésített versei. Az új megjelenéseket pedig férjemmel versengve olvassuk fel nekik.

Mivel érheti el a szülő ezt az érdeklődést?

Úgy látom, szerencsére egyre több a tudatos szülő, aki szeretné, hogy gyerekeit körülvegye a mesevilág. Az iskola is hozzáteszi a magáét, alapjában nem tartom rossznak az alsós könyvek olvasmány-válogatását, de ezek a szövegek sokszor nem elég izgalmasak a gyerekek számára, hiszen elsősorban az olvasás megtanítása a céljuk, nem a megszerettetése. Az esti vagy hétvégi otthoni felolvasásokon érdemes olyan szövegeket is felolvasni egymásnak, amelyeket az egész család élvez – a hosszabb magyar népmesék vagy a kalandos keleti mesék nagyon jók erre, de a nemrég megjelent két kötetes Grimm-válogatás is roppant érdekes, bár ebben sok mese félelmetes, érdemes előre elolvasni, mielőtt a gyerekek is hallják.

Elég, ha a szülő tudatosan törekszik a könyv megszerettetésre látva a többi vonzó eszközt, melyek a gyerek szabadidejéért harcolnak?

A szülőnek meg kell küzdeni az olvasás megszerettetéséért. Bizonyos mértékig kell erőltetni is, és ebből át tud billeni a belső ösztönzés útjára. Persze nehéz kérdés, hol a határ. Nem szabad feladni, ha ellenállásba ütközik, ha már szikrája van érdeklődésnek, arra lehet építeni. Kétségbeesni mindenesetre nem kell, ha például nem olvas korán egy gyerek, vagy a kamaszkorban elszakadni látszik a családi mintától.

Mi legyen az iránytű, mely segít a szülőnek a könyvválasztásban?

Egyrészt a gyerek maga megmutatja, mire van szüksége. Szerencsés az, ha a szülő fel tudja olvasni sokadszor is a kiválasztott történetet. Boldizsár Ildikó meseterápia elmélete igazolta, amit otthon tapasztaltam. A gyerek rengetegszer meg tud hallgatni egy valamit. Fokozatosan azonosul a szereplőkkel, a sokadik olvasásban azzal is, akivel kezdetben egyáltalán nem tud. Aztán vannak bizonyos támpontok, melyek mutatják, merre halad a gyerek olvasói érdeklődése. Alapvető igény részükről, a kalandosság, a jó sztori, a feszültség.

Ami ezeket a gyermeki vágyakat illeti, ott a nagy vetélytárs, a televízió.

A verseny nagyon kiélezett, és ha őszinték akarunk lenni, egyenlőtlen a televízió javára. Az egyetlen megoldás, ha a család saját szabályrendszert állít fel. Nálunk az az elsődleges törvény, hogy csak azt nézhetik meg a gyerekek, amit már korábban olvastak vagy meghallgattak. Továbbá nem nézhetnek meg mindent, hanem összeállítottunk nekik olyan gyűjteményt, melyet értékesnek tartunk. Jó filmeket szívesen megnézünk velük együtt is. Családi élmény volt például a Toy Story a moziban. 

Trautwein Éva/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük