Gyurcsány Ferenc beszéde az APEH állománygyűlésén a főként ellenőrzéssel foglalkozó dolgozók előtt

 Harcias indulók és vasfegyelem fogadta az APEH főként ellenörzéssel foglalkozó dolgozóit történelmük legnagyobb állománygyűlésén ma -2007-10-08- a Syma csarnokban. Mintha egy paramilitáris szervezet találkozója lett volna, annyira a levegőben lógott a feszültség. Ez a momentum annyira erős volt, hogy még a MR1 Kossuth rádió – mely nem ellenzékiségéről híres – is szükségesnek látta déli tudósításában kihangsúlyozni. Ezen a rendezvényen mondott beszédet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, amit szószerinti leiratban idézünk.

Szép, jó reggelt kívánok Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen, hogy részt vehetek a munkaértekezletükön.

Az első mondat hadd legyen a köszöneté. Szeretném megköszönni az elmúlt két év nagyon nehéz, nagyon átfogó átalakításában elvégzett munkájukat. Tudom, hogy nem volt egyszerű regionálissá alakítani a korábbi megyei szervezetrendszert. Tudom, hogy hasonlóképpen nem lehetett könnyű megteremteni az elektronikus adóbevallás teljessé tételének vagy az egyéni nyilvántartások széles körű bevezetésének előfeltételeit. Tudom, hogy az elmúlt időszakban nem egy új feladatot kaptak. Önök szedik be a társadalombiztosítási járulékot, elindult – és nagyon remélem, hogy nemcsak szervezeti, hanem teljes tartalmi értelemben is mielőbb befejeződik – az illetékhivatalok integrációja. Új adónemeket vezettünk be, új adóellenőrzési feladatok is jöttek, gondolok itt például a vagyonosodási vizsgálatra.

Az is igaz, hogy ezekhez a feladatokhoz – mondhatnánk, hogy nem a mindig szokásos módon, de most így történt -, kaptak új lehetőségeket és új erőforrásokat is. Igaz ez arra is, hogy az elmúlt évben több száz új munkatársat vehettek fel. Igaz ez arra, hogy idén nyáron úgy döntött a kormány, hogy további 1700 munkatárssal bővülhet az APEH létszáma. De igaz ez arra is, hogy műszaki, informatikai fejlesztésben, képzésben megpróbáltuk az új feladatokhoz hozzárendelni a feltételeket is. Ezzel együtt is példamutató az, amit önök az elmúlt időszakban tettek. Nagyon szépen köszönöm!

Azt mondta nekem az elnök úr, hogy ekkora, ilyen széles körű munkaértekezlet nem volt még az APEH történetében. Azt kell mondanom, hogy ekkora vállalkozás sem volt még a harmadik Magyar Köztársaság történetében, aminek közösen, együtt nekiindultunk az elmúlt időszakban. Ez a vállalkozás nagyjából arról szól, hogy Magyarország sok millió polgára, akik 17 éve a szabad magyar köztársaság polgárai, közösen és együtt, önként és nem a szankciótól való félelem okán elfogadják a közteherviselés szokását, kultúráját, hogy értsék: a jog és a felelősség kéz a kézben járnak.

Ez nagyon nehéz. Pontosan tudom. Nemcsak miniszterelnök vagyok, hanem emberi, baráti, rokoni kapcsolatait ápoló, 40-es éveiben járó férfi, akinek nagyon sokféle magántermészetű tapasztalata is van arról, hogyan működik az ország. Ezek a tapasztalatok jelentős részben arról szólnak, hogy nagyon erős és mély az a kultúra Magyarországon, hogyan lehet kibújni a közteherviselés alól, keresni a könnyebbik utat, megpróbálni az egyéni érdeket a közösségi érdek rovására is érvényesíteni. Látom és érzékelem, hogy mennyire nem hatja át ma még sokak gondolkodását és hétköznapi gyakorlatát az, hogy a jogaink, amelyeket gyakorlunk egy köztársaságban, azoknak együtt kell járniuk a kötelesség teljesítésével és a felelősség gyakorlásával.

A szabadság országát renddel és felelősséggel muszáj berendezni. Muszáj azt mondani és azt képviselni, hogy Magyarországnak csak annyija van, amennyivel polgárai rendelkeznek, és Magyarországot csak polgárai teljesítménye teheti erősebbé, nagyobbá. És a polgárok teljesítményének egy részét azért adjuk össze a demokratikus döntéshozatal során kialakított normák szerint eljárva, hogy abból finanszírozhassuk azokat az ügyeket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy közösen jobban megoldhatóak: a kultúra, a tudomány, az egészségügy dolgát, a közösségi infrastruktúrát, hazánk védelmét, az igazságszolgáltatást. Nincs erős Magyarország a közteherviselésben való részvétel erős kultúrája nélkül. Nincs erős Magyarország adótudatosság nélkül. Nem lehet akarni erős és nagy Magyarországot, közben pedig szótlanul elmenni amellett, hogy nem a közös érdek szerinti közös cselekvés, hanem az ezzel szemben ható egyéni érdekérvényesítés legyen az úr.

Éppen ezért azt is gondolom, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal első számú és legfontosabb feladata nem önmagában az ellenőrzés, nem önmagában az adóhiány, adóhátralék feltárása, vagy a szankcionálás. Ennél többet szeretnénk. Azt szeretnénk, hogy segítsenek Magyarországnak abban, hogy valamennyi polgár érezze és értse az adótudatos magatartásmód kultúrájának fontosságát, hogy legyenek tanácsadói is a polgároknak. Segítsenek nekik. Olyan adóhivatalt szeretnénk, amely partnere a polgároknak és partnere az országnak.

Ez nem elvtelen engedékenységet jelent. Nem. Ez azt jelenti, hogy pontosan tudjuk: az az ország érdeke, hogy az önkéntes részvétel és a normatartás legyen a közteherviselés alapja, nem pedig az ellenőrzés és a szankció. Ez csak a második. Szükséges, de önmagában nem elégséges. Akkor leszünk hatékonyak, ha ez a két elem, a tanácsadás és a segítségnyújtás, a tájékoztatás és az ellenőrzés, és ha szükséges, a szankcionálás két nagy pillére azonos szerepet, azonos súlyt képvisel a rendszerben.

Szeretném ugyanakkor azt is elmondani, hogy a kormány tagjaként, kormányfőként rendkívül fontosnak gondolom azt, hogy óvjuk és védjük az állam intézményeinek, szervezeteinek, köztük az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal becsületét, tisztességét. Ne engedjünk politikai támadásoknak, de még csak sejtetéseknek sem. Dolgunk, hogy ne csak a hivatal egészét, hanem annak részeit és munkatársait is hasonlóan egyértelmű, világos védelemben részesítsük. Soha nem fogom engedni, hogy kisszerű politikai játszmák, játszadozások és csatározások szenvedő alanya legyen az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal. Azt szeretném, ha a hivatal éppen azért, mert elvégzett munkája erre jogosítja, sokak által elismert és megbecsült intézménye maradjon és lehessen Magyarországnak. Az, amit önök tesznek, feljogosítja önöket arra, hogy kiköveteljék maguknak a megbecsülést és az elismerést. Mi ebben örömmel és nagy megtiszteltetést érezve leszünk partnerek.

Ami pedig az előttünk álló dolgokat illeti. Szeretném, ha értenék önök is, és értené Magyarországon valamennyi polgár, valamennyi adózó: valamennyiőnk érdeke, hogy világos és egyértelmű mondatokat mondjunk, és ekként cselekedjünk akkor, amikor eltitkolt jövedelmekkel, eltitkolt adóval, a szürke- vagy a feketegazdaság egyes jelenségeivel, adócsalással találkozunk. Szeretném, ha önök ebben határozottak és egyértelműek lennének.

Azt tudom mondani, hogy a fekete- és szürkegazdaság elleni küzdelem nem politikai kampánykérdés. Magyarországon csak akkor lehet tartósan szabadság, hogyha renddel párosul. Határozottságot, nagyon egyértelmű magatartást kérünk önöktől abban, hogy segítsenek, segítsék az országot, hogy mind többen érezzék kötelességüknek azt, hogy jövedelmük, vagyonuk után adózni kell. Amikor azt mondjuk, hogy szélesíteni kell az adóalapokat, az azt jelenti, hogy minél többen fizessenek, lehetőség szerint egyre kevesebb adót. Az elmúlt évek azt bizonyították be, hogy önmagában az egyes adókulcsok csökkentésétől nem növekszik az adóbevétel. Sőt, valamennyi vizsgálat és tanulmány szerint az történt a -90-es évek közepétől, hogy az egyes adókulcsok, járulékkulcsok csökkenése az adóbevételek, járulékbevételek arányos csökkenését hozták magukkal. Természetesen mi szeretnénk a legjobban, ha a dolog ennyire egyszerű lenne. Recept lenne a kezünkben: csak csökkenteni kell az adó- és járulékkulcsokat, és máris megoldódott a problémánk. Szakmailag nemcsak, hogy nem bizonyított, hanem kifejezetten cáfolt az az állítás, hogy az adó- és járulékkulcsok csökkentése önmagában képes lenne arra, hogy növelje a bevételeket. Ezért ezen az úton nem szabad elindulni, és nem is fogunk elindulni. El lehet viszont indulni egy másik úton. Azon az úton, ahol egyre többen vesznek részt az adó- és járulékfizetésben. Az egyre többek részvétele azt jelenti, hogy egyre többek vállán fekszik a teher, és ez teremti meg az adómérséklés vagy adócsökkentés lehetőségét.

Az előttünk álló évben, 2008-ban az adójogszabályok változása alapvetően egyszerűsítés célú. Az a szándékunk, hogy mind a bevallás, mind a beszedés egyszerűsödjön, legyen igazságosabb a közteherviselés. De ez nem adóreform. Az viszont igaz, hogy éppen a jövedelmek kifehérítéséből származó többletjövedelmek bázisán is föl lehet tenni azt a kérdést, hogy az egész adóstruktúra átalakításával együtt mérsékelhetőek-e az adóterhek. Azt szeretnénk, hogy így legyen. Azt szeretnénk, ha általában csökkenne Magyarországon az adóterhelés. Különösen csökkennének a marginális adókulcsok, hiszen pontosan tudjuk, hogy nem is az átlagos adóteher a legnagyobb versenyhátrány Magyarország, hanem az, hogy bizonyos jövedelmi kategóriákban, bizonyos adózói csoportokban a jövedelemnek az átlagot messze meghaladó része válik adóvá. Ez nem jó, ez visszatartja a jövedelmeket, visszatartja a teljesítményt.

Azok az adatok, amelyeket önöktől tudok, legalábbis alátámasztják azt, hogy Magyarországon kiterjedt szürke- és feketegazdasággal állunk szemben. A különböző vizsgálatok nagyjából azt mondják, hogy ennek mértéke valahol a 20 százalék körül mozoghat. Van, aki ennél kevesebbet mond, van, aki ennél többet mond. Ez egy olyan középérték, amely nagyjából a helyes becslés. Ha ez így van, akkor ebben a szférában keletkezik Magyarországon – attól függ, milyen számot mondunk, de mondjuk – 3 és 5 ezer milliárd forint között valamennyi jövedelem. Ez elképesztően sok pénz. Ez elképesztően sok. A szürke- és feketegazdaságból be nem folyt járulék- és adóbevételek mértéke több, mint amennyit ma Magyarország együtt költ oktatásra, köz- és felsőoktatásra. Ez a jövedelem nagyjából annyi lehet nagyságrendileg, mint amennyi támogatást egy évben az összes önkormányzatnak adunk. Ez a pénz vagy kétszerese annak, amit Magyarországon gyógyításra, megelőzésre, gyógyszertámogatásra adunk. Hihetetlen jövedelmek. De mondhatom fordítva is: ez a pénz nagyjából annyi, amennyi az összes személyi jövedelemadó bevételünk. Vagy majdnem annyi, mint amennyit egy évben, legalábbis mondjuk, az év 10 hónapjában nyugdíjra költünk. Mondhatnánk még számtalan példát, de ez mind azt igazolja, hogyha itt sikerül eredményt elérni, akkor ezt az eredményt vissza lehet adni a polgároknak.

Én elég elkötelezett vagyok abban, hogy a szürke- és feketegazdaság kifehérítéséből származó jövedelmet kizárólag két célra használjuk: mint egy falat kenyér, annyira kell ez részben a magyar iskolaügy, a magyar oktatás és kultúra támogatására, megújítására. Másik oldalról pedig az adóterhek mérséklésére. De a sorrend csak ez tud lenni. Először legyen többletbevétel, és utána dönthetünk ennek sorsáról. Fordítva ez nem mehet.

Ugyanilyen megdöbbentőek azok az adatok, amelyeket az elmúlt 9 hónapban elvégzett vagyonosodási vizsgálattal kapcsolatosan megismertünk. Mintegy 9 ezer vagyonosodási vizsgálatból 34 milliárd forintnyi feltáratlan adójövedelmet mutattak ki. Elképesztően nagy szám. A 34 milliárd forint több mint kétszerese annak, mint amennyit a központi költségvetés a sport támogatására fordít. A 34 milliárd forint egy magyarországi nagyváros éves költségvetési támogatása. Ennyi pénz tűnt el kézen-közön azért, mert valakik úgy gondolták, hogy nekik nem dolguk részt venni a közös ügyek finanszírozásában.

Tudom, hogy ez nem volt egyszerű feladat. De az is jól látszik, hogy amikor tavaly úgy döntöttünk, hogy idén legalább 10 ezer ilyen vizsgálat lesz, akkor ez a célkitűzés nem volt irreális. Szeretném, ha ezt folytatnánk. Azt szeretném, hogyha Magyarországon nagyon-nagyon sokan, és egyre többen azt éreznék, hogy az állam képes betartatni a normákat és a rendet. Hogy az állammal nem lehet kibabrálni, hogy az állam képes betartatni saját törvényeit. Ez borzasztóan fontos, mert akkor lesz a szabadságból a rend szabadsága, nem pedig a szabadosság.

Teszünk azért újabb lépéseket is annak érdekében, hogy csökkentsük az adóelkerülés, az adócsalás lehetőségét. Ezek körében az egyik legfontosabb, hogy az új áfa-törvényben szélesebb körben megteremtjük a fordított adózás lehetőségét. Ez azt jelenti, hogy nem a terméket, vagy szolgáltatást értékesítő, az azt nyújtó fizeti az áfát, hanem a terméket beszerző, illetve a szolgáltatást igénybe vevő. Ezt bevezetjük például az ingatlanforgalmazás területén, és dolgozunk azon, hogy mondjuk az informatikai termékkereskedelem mely területein lehet, azt gondolom, nagyságrenddel csökkenteni az általános forgalmi adóval kapcsolatos ilyen-olyan manipulációt. Még a parlamenti vita előtt vagyunk.

Az önök ellenőrzési tapasztalatából származik az új szabályozási igény, a láncértékesítés esete, amikor tudatosan vásárlói, értékesítői láncot képeznek a gazdasági társaságok – helyenként névleg egy napon belül tucatnyi társaságot jár be egy termék, egy szolgáltatás és az ahhoz kötődő számlabizonylat. És természetesen a láncértékesítés bonyolult útjain egyszer csak valahogyan eltűnik az adó. Azt szeretnénk, hogy ebben a láncértékesítési folyamatban egyetemleges adókötelezettség terhelje a lánc valamennyi tagját. Ha ez így lesz, akkor nem lesz érdemes bonyolítani a mechanizmust, nem lesz érdemes megpróbálni elbújni a felelősség elől.

Nagyon fontosnak tartom azt az új szabályozási szándékot, hogy a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása után az adóhatóság a feltárt körülmények alapos mérlegelése, elemzése és értelmezése után becsléssel állapíthatná meg a közterheket. Teljesen világos, hogy azzal a szemlélettel szeretnénk szembehelyezkedni, hogy: Nem érdekes, ha fülön csípnek bennünket, legfeljebb majd kirónak ránk 50-100 ezer forintos bírságot, de hát hol van ez ahhoz képest, amennyit az utolsó ellenőrzés óta megkerestünk azzal, hogy be nem jelentett, nem törvényes, nem normatartó módon foglalkoztattunk egy vagy több alkalmazottat.

Azt szeretnénk, ha a szankcionálás és a fenyegetettség arányos lenne a normasértésből származó nem legális jövedelemmel és előnnyel. Ha ez így lesz, akkor természetesen meg fogják gondolni a vállalkozások, az adóalanyok, hogy érdemes-e adót csalni.

Támogatjuk azt a javaslatot, hogy az induló vállalkozások mintegy ötödét kockázatelemzéssel kiválasztva az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a vállalkozás megalapítását követő első hónapokban fel legyen jogosítva arra, hogyha az alapítók és a vezető tisztségviselők korábbi tevékenységében olyan elemeket talál, amely alapján nagy valószínűséggel nem jogszerű gazdasági tevékenység végzése sejthető, akkor kezdeményezhesse az adószám felfüggesztését vagy visszavonását.

Summa summarum: azt szeretnénk, hogy a rend szabályai olyanok legyenek, hogy azokat ki tudjuk kényszeríteni, be tudjuk tartatni és szolgálják közös érdekeinket.

Ezzel egy időben dolgozunk azon, hogy 2008. január 31-éig javaslatot dolgozzunk ki a magyar adórendszer átfogó korszerűsítésére. Amikor adókorszerűsítési programon dolgozunk, akkor részben fölhívom önmagunk figyelmét arra, hogy 1998 óta nagyon-nagyon sokan megkísérelték az átfogó adóreformot. Mindazok, akik megkísérelték – és ebbe beleértem önmagunkat is -, végül azzal szembesültek, hogy nem tudták jó minőségben megoldani. Ezért érdemes óvatosnak és körültekintőnek lenni. Azt szeretném önöktől kérni, hogy az adórendszerrel foglalkozó elméleti szakértők mellett önök, mint a gyakorlatot kiválóan ismerő szakemberek is segítsék ezt a folyamatot. Az adózási kérdések nemcsak elméleti kérdések, hiszen beágyazódnak társadalmi kultúránkba, szokásainkba, magatartásainkba. Lehet egy javaslat elméletileg briliáns, lehet hivatkozni nyugat-európai példákra, el lehet mondani, hogy miért működik ez vagy az kiválóan tőlünk messzebb, vagy hozzánk közelebb lévő országban – de erre is igaz, hogy a puding próbája az evés.

Nagyon fontos, hogy az adókorszerűsítés javaslatait önök még abban a fázisban minősíthessék, arról véleményt mondhassanak, amikor azok még csak javaslatok. De ennél többet szeretnék. Többet szeretnék, nem egyszerűen csak a véleményüket hallani, hanem biztatnám közvetlenül önöket és a vezetőiket is arra, hogy legyenek javaslataik is. Legyenek javaslataik a magyar kormány számára, hogy az elmúlt évekbeli tapasztalataik alapján mit javasolnak átalakítani annak érdekében, hogy egyszerűbb, átláthatóbb legyen a magyar adórendszer, hogy teljesítse az igazságos közteherviselésre vonatkozó elveket és szándékokat.

Nem tagadom, határozott ambíciója ennek a kormánynak, hogy rendet tegyen. Rendet a gazdaságban, a rendet a közéletben, rendet a pénzügyi és gazdasági viszonyokban Magyarországon. Ebben a folyamatban önökre nagy feladat hárul. Azt láttam az elmúlt években, hogy önök ezt a feladatot kiválóan, helyenként példásan látták el.

Végül valamennyiüknek szeretném megköszönni ezt a munkát. Szeretném megköszönni a vezetőiknek, a regionális igazgatóknak, az elnök úrnak. Azt kérem önöktől, hogy segítsék és szolgálják Magyarországot. Azt kérem önöktől, hogy őrizzék meg függetlenségüket, tartsák nagy becsben emberi, egyéni és testületi tisztességüket. Kérem önöket, tartsák magukat távol a nem tisztességes befolyásolás bármilyenfajta szándékától, mutassanak példát Magyarországnak, hogy az állam és az államot szolgálók közössége tisztességesen és becsületesen dolgozva tudja szolgálni a hazát, és képes eredményeket elérni.

A munkaértekezlet további részéhez jó munkát kívánok! Köszönöm, hogy meghallgattak!