Révay András: Következetes jellem vagy politikai kaméleon?

 Manapság, amikor tevékenysége értékjelzőjeként használjuk a „megélhetési politikus" kifejezést, valódi különlegeségnek számít, ha olyan politikusról hallunk, akit sok évtized távolságból is elismeréssel emleget a „szavazópolgár". Egy ilyen ember emlékiratainak megjelentetésére vállalkozott a Kossuth Kiadó.

 Manapság, amikor tevékenysége értékjelzőjeként használjuk a „megélhetési politikus" kifejezést, valódi különlegeségnek számít, ha olyan politikusról hallunk, akit sok évtized távolságból is elismeréssel emleget a „szavazópolgár". Egy ilyen ember emlékiratainak megjelentetésére vállalkozott a Kossuth Kiadó.

 Abban a könyvtengerben, ami napjainkban megjelenik, ilyen munkát kiadni – anyagi szempontból – elég kockázatos vállalkozás. Pedig e hihetetlenül érdekes életútnak ma is van érvényes üzenete – mondta el a könyvről szólva Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója. Létezett egy politikus, aki a maga korában minden szélsőséget következetesen elutasított, legyen az jobb- vagy baloldali eredetű. Tette ezt ráadásul olyan időkben, amikor ez a fajta kiállás közvetlen életveszéllyel is járt! Vadásztak rá Horthy darutollasai ugyanúgy, mint harminc évvel később az ÁVO legényei. Megvádolták, hogy szinte ötévenként volt más-más párt tagja végül pedig – nem tehetve mást – igyekeztek agyonhallgatni. Drozdy Győző tevékenységéről ma szinte semmit sem tudunk.

 Rendkívül izgalmas forrásanyag állt rendelkezésünkre egy nem kevésbé izgalmas személyiségről – erősítette meg az eddigieket Paksy Zoltán, a kötet szerkesztője. Magyarország 20. századi viharos történelmének egyes korszakaira talán nem is lehet találóbb kifejezést találni, mint azt, hogy azokat elvett illúziók jellemzik. Ezekben a kaotikus időkben, az emberi értékek erodálódása közepette kevés olyan politikus maradt, aki nemcsak, hogy nem csatlakozott egyik politikai szélsőség mellé sem, de szembe is szállt mindegyikkel. Drozdy Győző ezek közé tartozott. A hétköznapitól való eltérés végigkíséri életét. 1918-ban a legfontosabb politikai intézmény, a Nemzeti Tanács jegyzője lesz. 1920-ban egyike annak a kilenc képviselőnek, akik Horthy kormányzóvá választása ellen mertek szavazni. Választási röplapjában – a tomboló fehérterror közepette – „tüdőfejű"-nek nevezi Horthyt és „rablóbandának" a nemzeti hadsereget. Ő az, aki 1924 januárjában a parlamentben leleplezi a fehérterror talán legvéresebb epizódját, a Héjjas Iván-féle különítmény orgoványi mészárlását, megnevezve név szerint valamennyi terrorlegényt. E cselekmény veszélyességét mi sem mutatta jobban, mint az, hogy nem sokkal korábban Héjjas magát a kormányt fenyegette meg retorzióval, ha hozzá mernek nyúlni. Nem is éri semmilyen bántódás a különítményes tisztet, sőt 1926-ban országgyűlési képviselővé választják, abban az évben, amikor Drozdyt választási csalások sorával ütik el a mandátumtól, és az országot elhagyva Amerikába kényszerül emigrálni. Hazatérve, az 1930-as évek második felében csaknem nemzetközi botrányt kelt parlamenti interpellációja, amelyben szóvá teszi a magyarországi nyilas pártok agitációját, s megvádolja Németországot, mint e mozgalmak leplezett támogatóját. 1944-ben a német megszállás idején a letartóztatás elől úgy menekül meg, hogy kimegy a frontra, jelentkezik katonának, ahol természetesen azonnal agitálni kezd a németek és a nyilasok ellen. Később még fegyveres alakulatot is szervez Bajcsy-Zsilinszky védelmére. 1945 után az új demokráciában azok között van, akikkel szemben a kommunisták elsőnek lépnek fel, Rákosi név szerint kiemeli, mint, a párt egyik legfőbb ellenfelét.

 Káli Csaba történész, levéltáros azok egyike, akik a két világháború közötti eseményeket igyekeznek feltárni egy Zala megyében folyó kutatás során. A kezébe került iratanyag rendezésekor – már egy évtizeddel ezelőtt – nyilvánvalóvá lett számára, hogy Drozdy korának egyik fontos személyisége volt. A történelem állandóan változik, újabb és újabb adatok kerülnek elő, a szereplők helye sem állandó, le- és felértékelődnek. Az emlékiratok kiadásával egy szinte teljesen elfeledett politikust lehet most az őt megillető helyre emelni. Drozdy mint egyszerű, falusi kántortanító fia a maga erejéből kapaszkodott fel az ország politikai elitjébe. Ez a teljesítmény egy sajátos magabiztosságot, mentalitást adott számára. Mérhetetlenül felháborította a szélsőséges politikai erők tevékenysége, ezek ellen gyakran testi épségét kockáztatva is szót emelt. Így tett az 1920-as évek első felében, így az 1940-es években és 1945 után is. Nem volt álszent, nem azért harcolt, hogy magának nimbuszt szerezzen. Látványos és nagy port felkavaró fellépései mellett gyakran választotta a kis lépések politikáját, mely tűnhet megalkuvásnak is, mégis sok esetben több eredményt hozott. Ezért lépett be a kormánypártba is 1935-ben, mert számára fontosabb volt például a kisparaszti birtokok gazdaadósságainak elengedése – ez a néhány pengő családok százezreinek jelentette a megélhetést – mint demokratikus ellenzéki hírnevének ápolása. A zsidótörvények idején sem a hallgatást választotta – mint a legjelentősebb ellenzéki párt, a kisgazdapárt – hanem a vitába bekapcsolódva, törvényjavaslatokkal igyekezett az élét elvenni.

Drozdy Győző emlékiratait a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére írta meg az 1960-as években. A memoárok két kötetből állnak, az első kötet az 1918-1921 közötti időszakot mutatja be, míg a második az 1944-1946 közötti korszakról szól. A közbülső, 1922-1944 közötti időszak megírása a szerző halála miatt hiúsult meg. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a visszaemlékezés az 1960-as évek elején, Magyarországon – tehát nem biztonságos körülmények között, nem emigrációban íródott – hivatalos szervek felkérésére, s ezért szerzőjére a rendszer elvárásai nehezedtek. A kötet tartalmaz továbbá egy dokumentumgyűjteményt is, amely rendkívül izgalmas dokumentumokkal mutatja be Drozdy politikai pályájának néhány epizódját. Így például olvasható Bajcsy-Zsilinszky Endre özvegyének vallomása, amelyben elmeséli férje és Drozdy menekülését és szervezkedését, több irat pedig a két világháború közötti választások lefolyásáról szolgáltat adalékot, különösen a hatalmi visszaélésekről. Ezek a dokumentumok megerősítik az emlékiratokból is kivehető politikai karaktert, a leleményes politikus és pártharcos portréját.

Zalában az idős emberek emlékezetében ma is él még a furcsa képviselő, aki nem csak ígért, de segített is, részt vett az ügyes-bajos dolgok elintézésében. Az unokáknak mesélt történetek megerősítését is szolgálja majd, hogy a kötet kapható lesz a helyi könyvesboltokban is.

Elvett illúziók Drozdy Győző emlékiratai ISBN 978-963-09-5672-7 Kossuth Kiadó 2007 Zala Megyei Levéltár 2007             Szekszárdi Nyomda