Gyurcsány Ferenc és Kóka JánosVasárnap -2007-07-01-én a Parlamentben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János Ipari miniszter az SZDSZ elnöke aláírta a koalíciós szerzõdés 3. kiegészítését. Ebbõl az alkalomból sajtótájékoztatót is tartottak, amelyet a kérdésekkel és valaszokkal együtt szószerinti leiratban közlünk:

 Gyurcsány Ferenc és Kóka JánosVasárnap -2007-07-01-én a Parlamentben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János Ipari miniszter az SZDSZ elnöke aláírta a koalíciós szerzõdés 3. kiegészítését. Ebbõl az alkalomból sajtótájékoztatót is tartottak, amelyet a kérdésekkel és valaszokkal együtt szószerinti leiratban közlünk:

BUDAI BERNADETT kormányszóvivõ: – Az MSZP és az SZDSZ az imént megállapodott a koalíciós szerzõdés módosításáról. Ennek részleteirõl számolnak be a felek.

KÓKA JÁNOS: – Néhány héttel ezelõtt azzal a szándékkal ültünk a koalíciós tárgyalóasztalhoz, hogy tekintsük át a reformok állását, tekintsük át, hogyan állunk a kormányprogramban foglalt célok teljesítésével kapcsolatban.

A Szabad Demokraták Szövetségének legfontosabb célja az volt, hogy a koalíciós partnerek értsenek egyet abban: föl kell számolni a késõ kádárizmus ma már viselhetetlen maradványait, és hogy egy olyan világos menetrenddel ellátott, felelõsökkel és határidõkkel ellátott szerzõdést írjanak alá, amely a koalíciós megállapodás mellékletét fogja képezni, és amely világos menetrendet ad majd a reformok folyatásához. Az volt a célunk, hogy a gazdasági növekedés elõsegítése, a szolidaritási elv érvényesülése, az igazságosság és a jogállam kérdései, valamint az egészségügy reformjának kérdései közös koalíciós megállapodás alapján kerüljenek rögzítésre. Ezekben a pontokban fogadtunk el határidõkkel és felelõsséggel ellátott, részletes megállapodási pontokat, amelyekbõl én most hármat emelnék ki. Ez a három egyébként olyan pont volt, amelyhez a Szabad Demokraták Szövetsége nagyjából a '90-es évek közepétõl nagy elkötelezettséggel igyekezett ragaszkodni. Most nagy örömmel mondom, hogy a koalíciós partnerben társra leltünk abban, hogy ezeket a kérdéseket megoldjuk.

Az elsõ ilyen a növekedési csomag, amely a gazdaság gyorsulását, a fékek kiiktatását célozza. Itt adókérdésekrõl, a kis- és közepes vállalkozások támogatásáról, a kutatás-fejlesztés és az innováció erõsítésérõl, illetve az üzleti környezet javítását célzó intézkedésekrõl állapodtunk meg. Az a cél, hogy miután elértük a költségvetési stabilitást, egy expanzív szakasz következhessen, ahol a gazdaság szereplõi – mindenek elõtt a kis- és középvállalkozások – olyan eszközöket kapjanak, amelyek birtokában erõsebben növekedhetnek, és az állam igyekszik megszabadítani õket azoktól a korlátoktól, fékektõl, amelyek korábban gátolták a növekedésüket.

A másik nagyon fontos megállapodási elem az egészségüggyel kapcsolatos. Ha röviden össze kellene foglalnom a karakterét annak a megállapodásnak, amit megkötöttünk, és meg kéne határozni a legfontosabb célját, akkor azt mondanám, hogy ez a minõség. Ha belegondolnak, nagyon kevés olyan szolgáltatás van Magyarországon, ahol a minõség semmilyen módon nem kérhetõ számon. A ruhatisztító és a telefonszolgáltató egyaránt valamiféle szolgáltatási minõséget köteles felmutatni. Ezt valaki, valakik, valamilyen szabályok, vagy maguk az ügyfelek valamilyen módon kontrollálhatják. Az egészségügyben ilyen kontroll korábban nem volt. Nem az egészségügyi szolgáltatók versenyeztek a betegekért, hanem a betegek versenyeztek a rosszabbnál rosszabb minõségû egészségügyi szolgáltatásokért. A cél tehát a minõség javítása és a hálapénz elleni küzdelem. Ki kell irtani a hálapénzt és a korrupciót ebbõl a rendszerbõl, az pedig másképpen nem megy, minthogy verseny induljon a betegek érdekében. Ezt a versenyt a szolgáltatások és az egészségbiztosítási pénztárak felületén egyaránt meg kívánjuk nyitni.

Egy olyan kompromisszum született a szocialisták és a szabad demokraták között, amely a nemzeti kockázatközösséget, a társadalmi szolidaritást, az egészségbiztosítási pénztárak között folyó versenyt valamint a magántõke megjelenését teszi lehetõvé. Hiszünk abban, hogy ez nemcsak a betegek számára megfelelõ keret, hanem lesznek olyan befektetõk, lesznek olyan magánbefektetõk, magántõkések, akik fantáziát látnak majd ebben a rendszerben.

Harmadikként szeretném kiemelni a múlt lezáratlan ügyeinek kérdését, ezen belül is az ügynökkérdést, amelynek megoldásáért a Szabad Demokraták Szövetsége 1990 óta küzd. Most partnert találtunk a Magyar Szocialista Pártban arra, hogy az iratátadás és a kutathatóság tekintetében olyan helyzetet teremtsünk, amely lezárhatóvá teszi az ügynökügyeket, és nem különféle napilapokból vagy magazinokból kell idõrõl-idõre szembesülnünk azzal, hogy ezt vagy azt a közszereplõt ügynökmúlttal vádolják. Azt is világossá kell tenni, hogy kiket minõsítünk közszereplõknek. Ezzel kapcsolatban az a független bizottság, amelynek felállításáról a két koalíciós partner rendelkezett, a szabad demokraták számára egy megnyugtató lehetõség.

Végül szeretném elmondani, hogy a koalíciós pártok azzal, hogy meghatározták a következõ évek legfontosabb kereteit és menetrendjét, tudnak koncentrálni a legfontosabb feladatokra. Arra, hogy ne egymással vitatkozzanak, ne a vitában kelljen kiérlelõdnie a közös megoldásnak, hanem a most elfogadott közös megoldás mentén tudjuk majd irányítani a kormányt, a tárcáinkat, a jogszabály-elõkészítõ és a jogalkotási munkát.

GYURCSÁNY FERENC: – Nem lassítunk, nem állunk meg, megyünk tovább. A szocialisták és szabad demokraták koalíciója egy évvel ezelõtt arra vállalkozott, hogy megújítjuk Magyarországot. Arra vállalkozott, hogy a rendszerváltás óta eltelt idõszak legmélyebb és legátfogóbb átalakítási programját vezeti be. A cél nem változott: erõssé tenni Magyarországot, naggyá tenni a nemzetet.

Amit most aláírtunk, a koalíciós szerzõdés kiegészítése, az nagyon világos programot ad a következõ egy-két év kormányzásához. Azt gondolom, hogy ezzel a megállapodással nyer az ország, világos lesz az ország megújításának menetrendje, és nyer a koalíció is. Az elnök úr három kérdésre hívta fel a figyelmet, akkor én is csak utalok másik három kérdésre.

Az elsõ egy nagyon határozott, nagyon világos, alapvetõen patrióta gazdaságpolitika és az annak részét képezõ fejlesztéspolitika. Fejlesztéspolitika a hazai kis- és középvállalkozások támogatása érdekében, hogy csökkenjen az a különbség, ami ma elválasztja egymástól a multinacionális cégeket és a hazai kis- és középvállalkozási világot. És fejlesztéspolitika azért, hogy Magyarországnak az a történelmi esélye, amely nem fog megismétlõdni, hogy utakat, iskolákat, kórházakat újíthat fel európai forrásokból, ez valóságos befektetés legyen a jövõbe egy európaibb életért, ne egyszerûen csak költsük a pénzt. Ennek intézményei, ennek megállapodásai azt gondolom, hogy jól szerepelnek ebben a megállapodásban.

Második. Nagyon fontos, hogy a szocialisták és liberálisok koalíciója vállalkozik arra, hogy hosszú távon igazságossá és fenntarthatóvá teszi a nyugdíjrendszert, és elindítja az ehhez szükséges átalakításokat. Voltak már erre vonatkozó lépések, ilyeneknek még jönnie kell. Nem azért, mert holnap gond van a magyar nyugdíjrendszerrel. Nincsen holnap gond, de 2030-ban, 2050-ben érhet bennünket olyan kihívás, amelyre csak most lehet válaszolni. Az a valóságos nemzeti felelõsség, ha valaki most tárgyal arról, hogyan lesz 20-30 év múlva, amikor önök, a mai 20-30 évesek is nyugdíjba mennek. Hogyan lesz a nyugdíjrendszer akkor igazságos és fenntartható. Társadalmi párbeszédben, nyitott konzultációban, okos szakmai egyeztetésekben lehet az ehhez vezetõ utat megtalálni. Figyelembe véve az európai mintákat, példákat – Portugáliában, Dániában, Németországban éppen ezekben az években zajlik ugyanez.

Harmadrészt folytatódik az oktatási rendszer, ezen belül a felsõoktatás korszerûsítése. A magyar felsõoktatásba soha nem történt akkora befektetés, mint amekkorát ezekben az években eszközlünk. A felsõoktatás teljes intézményvilága megújul: kollégiumok, könyvtárak, oktatási épületek épülnek. Az a cél, hogy a magyar felsõoktatás egy-két intézménye Európa legjobbjai között legyen. Az a cél, hogy az átalakuló hallgatói juttatási rendszerrel a nehéz sorsú családokból jövõ szorgalmas gyerekek jobban járjanak, mint ma. Szociálisan igazságosabb, teljesítményben pedig versenyképesebb felsõoktatást szeretnénk. Ezek a megállapodások, amelyeket kötöttünk, ezt a célt szolgálják.

A mai nappal lezárult az elsõ év a kormányzás életében. Mindkét kormánypárt sok-sok fórumon értékelte ezt az elsõ évet. Ezzel a megállapodással elindul a kormányzás új szakasza, ami – ahogyan az elnök úr is mondta – nemcsak az egészségügyben, hanem a kormányzás egészében is a minõségrõl, a fejlesztésrõl, a növekedésrõl, egy erõsebb Magyarországról szól.

***

KÉRI BARNABÁS (RTL KLUB): – Kóka elnök úrtól kérdezném, hogy a növekedési csomag adóügyi fejezete tartalmaz-e valódi adócsökkentéseket a most elfogadott csomagban? Egybecseng-e ez az SZDSZ korábbi elképzeléseivel? És egy másik téma. Nemzetközi tendert hirdetnének meg a vasúti személyszállításra? Miért van erre szükség, amikor megalakult a MÁV Start?

KÓKA JÁNOS: – Az elsõ kérdés, a növekedési csomag. A szabad demokraták mindig is azt képviselték, hogy ebben a négyéves idõszakban csökkenjenek az adók. Rögzítettük a koalíciós szerzõdésben, hogy az adócentralizáció, tehát az adóelvonás mértéke kismértében ugyan, de csökken. Nagyobb mértékre azért nincsen lehetõség, mert a konvergenciaprogram meghatározza a mozgásteret az új adó tervezésében.

Ami a belsõ szerkezetet illeti: a mostani adóintézkedések legfontosabb karaktere a csökkentésen túl az egyszerûsítés. Ma Magyarországon, ha jól számolom, 34 számlára kell adót és társadalombiztosítási járulékokat fizetni. Drasztikusan csökkenteni szeretnénk ezeknek a befizetéseknek a számát és gyakoriságát egyaránt. 30 vagy 31 naptári napból 24 napra esik valamiféle adóbevallási vagy adóbefizetési kötelezettség. Jelentõs egyszerûsítésre van szükség. Ezen kívül belsõ átrendezésre is, elsõsorban olyanokra, amelyek ösztönzik a munkaerõ kínálatát, csökkentik az élõmunka terheit, fõleg a középjövedelmek, tehát az átlagjövedelmek környékén. Illetve ösztönzik a vállalkozásokat a beruházásokra – nemcsak a nagy multinacionális cégeket, amelyek eddig képesek voltak igénybe venni a beruházási adókedvezményeket, hanem a kis- és középvállalkozásokat is, ahol a beruházásokra elhatárolható nyereség volumenét növelni fogjuk a befizetendõ társasági adó arányában.

Nagyon fontos elmondanom, hogy a következõ három hónapban a koalíció egy ajánlattal fordul a gazdasági partnerek felé: megállapodást szeretnénk kötni velük. Szeretnénk, ha a Versenyképességi Tanács és a Versenyképességi Kerekasztal, valamint a legfontosabb gazdasági és szakmai szervezetekkel egyetértésben fogadhatnánk el a végleges adókoncepciót, és így kerülhetne az Országgyûlés elé. Versenyképesség, növekedés, a foglalkoztatás és foglalkoztathatóság bõvítése – ezek állnak ma az adórendszer átalakításainak középpontjában.

Ami a vasúttársaságot illeti, valamit félreérthetett. Hiszen nem a vasúttársaságra, hanem ennek a vasúttársaságnak a vezetõi pozíciójára fogunk nemzetközi pályázatot kiírni. Mától minden ellenkezõ híresztelés ellenére megfelelõ engedély birtokában megindulhatott a MÁV új személyszállító vállalatának, a MÁV Startnak a mûködése. Azt várom az új cégtõl és az új vezetéstõl, hogy jobb minõségû közszolgáltatásokat nyújtson az utasoknak, mint amilyet az elmúlt évtizedekben a MÁV-tól kénytelenek voltak sok esetben elszenvedni. Mosóczi Lászlóval, a MÁV Start Zrt. új vezérigazgatójával arra szerzõdtünk, hogy jövõ év március 31-ig, tehát kilenc hónapos idõtartamban vállalja a cég vezetését és végigviszi az alakulással, megalakulással, az eszközök átvételével kapcsolatos valamennyi feladatot.

Meggyõzõdésem, hogy arra van szükség, hogy nemzetközi pályázaton válasszuk ki a vasúttársaság új, hosszú távon vezetõi pozíciót betöltõ vezetõjét. Azért, mert úgy gondolom, ha Magyarország határain kívül találjuk meg a legmegfelelõbb szakembert, akkor jöjjön onnan. Mert az egyetlen szempont ezzel kapcsolatban az, hogy olyan ember vezesse a vasutat, aki végre az utasok érdekeire, szempontjaira koncentrál, és azt a fajta új menedzsment-kultúrát, változást, amit elvárunk, meg tudja jeleníteni a vasúton belül. Jövõ év elején tehát nemzetközi pályázatot írunk ki a vasút személyszállító cégének vezérigazgatói pozíciójára.

ÚJSÁGÍRÓI KÉRDÉS: – Ha jól tudom, az MTI információi szerint a miniszterelnök úr tegnap azt mondta a választmány ülésén, hogy ez a megállapodás csak egy keret, amit tartalommal is meg kell tölteni az egészségügy kapcsán. Akkor végül is ez keret, vagy mennyire biztos ennek a tartalma? Lesznek-e még egyeztetések?

GYURCSÁNY FERENC: – A koalíciós megállapodást az elnök úr által történt aláírást megelõzõen a frakcióvezetõk kézjegyükkel ellátták, ellenjegyezték. A pártelnökök feladata megállapodni a pártok között, nekik van erre felhatalmazásuk.

Ami a keretet illeti, önök elég jól ismerik ezeket a pontokat. Elfogadtunk egy biztosítási modellt. A modell az nem maga a valóság az összes részletével. A valóság az összes részletével majd a szükséges törvények, a szükséges alacsonyabb rendû normák elfogadásával lesz kézzel fogható. Olyan keret és olyan modell, amely valamennyi lényeges fõ kérdést eldöntött. Eldöntötte, hogy Magyarországon egységes társadalombiztosítási rendszer marad. Olyan egységes rendszer, amelyben az alapszolgáltatást, a biztosítási szolgáltatást, annak tartalmát és árát továbbra is a köz képviseletére feljogosítottak fogják meghatározni, nem pedig üzleti érdeket képviselõ üzletemberek. Ez egy fontos dolog. Megállapodtunk arról is, hogy a szolgáltatások szervezésében, a biztosítottak képviseletére olyan versengõ pénztári rendszer jön létre, amelyben ott lesznek a magánbefektetõk is, olyan kisebbségben, hogy a köz érdekének érvényesítése mindig megfelelõ legyen.

Ahhoz, hogy mindennek kibontsuk valamennyi részletét, módosítani kell több jogszabályt. Ez a munka elkezdõdik az egészségügyi miniszter asszony és a pénzügyminiszter úr alapvetõ felelõsségével. Nyáron is dolgozni fogunk. Ez a pénzügyi szektor és az egészségügyi szektor határterülete, innen is meg onnan is lehet nézni ezt a kérdést. Azt tartalmazza a koalíciós megállapodás, hogy az õszi parlamenti ülésszak kezdetére – ami szeptember közepe – benyújtjuk a parlamentnek a törvényeket. Addig sok munka vár ránk, egészen biztos, hogy sok egyeztetés és konzultáció lesz még. Erre utaltam tegnap is, de ez a világ legtermészetesebb dolga. Megállapodunk a lényegrõl, az irányokról, a fõ pillérekrõl, aztán zajlik a részletek kidolgozása.

SOMOS ANDRÁS (MTV HÍRADÓ): – A nézõk milliói várták délben, hogy esetleg friss képeink lesznek errõl az egyeztetésrõl. Mi az oka a csúszásnak?

GYURCSÁNY FERENC:- Mi az oka a csúszásnak? Tegnap is mondtam talán, hogy még az utolsó napon is zajlanak az egyeztetések. 10 órától fél 12-ig az utolsó szövegegyeztetés zajlott. Érdemi, politikai természetû, koncepcionális vita már nem volt a felek között. Mindkét párt képviselõi egyik vagy másik helyen kérték a fogalmazás pontosítását, árnyalását, egy korábban meghatározott idõpont elõrehozatalát. Jó hangulatú, érdemi-politikai vita nélküli utolsó egyeztetés zajlott egy 26 oldalas szövegen. Ennyi történt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük