Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Megnyitóbeszéde A Fogyasztóvédelmi Munkaértekezleten

Gyurcsány Ferenc

2007 augusztus 27-én hétfõn Budapesten fogyasztóvédelmi munkaértekezletet tartottak. Itt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mondta a megnyitóbeszédet, amit az alábbiakban szószerinti leiratban adunk közre:

Gyurcsány Ferenc

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Munkaértekezlet!

Köszönöm szépen, hogy meghívtak, és lehetõségem van elmondani mindazt, amit a fogyasztóvédelemrõl gondol a kormányunk és amit a fogyasztóvédelem megerõsítése érdekében a kormányunk tenni kíván.

Amikor azt mondjuk, hogy újjáépítjük az országot, akkor annak a végsõ célja az, hogy a mainál erõsebb Magyarország szolgálja közös nemzeti érdekeinket. Nincs erõs Magyarország rend nélkül. Nincs rend normatartás nélkül. Olyan erõsnek kell lenni az államnak, hogy az állam által hozott normák betartását ki tudja kényszeríteni. Lehet folytatni ezt a vitát emelt, filozofikus síkon. Ha praktikusan akarok errõl a kérdésrõl beszélni, akkor egy állam erejének fokmérõje az, hogy a vállalt feladatait képes-e ellátni, az általa hozott normákat betartják-e vagy be tudja-e tartatni az országban.

Magyarországot – Hankiss Elemér két és fél évtizedes, kitûnõ megfogalmazásával élve – pongyola társadalomnak tartották és sokszor tartjuk ma is. Mintha két Magyarország létezne. Egy, amely az írott normák, a hivatalos világ által meghatározott Magyarországot jelenti, és van egy másik: a nagyon sok jó és rossz kompromisszum, a nagyon sok engedmény, a normakerülések és normasértések világa.

A magyar kormánynak eltökélt szándéka, hogy akként erõsíti meg Magyarországot – és azzal is szolgálja egy erõsebb és ezáltal sikeresebb ország létrejöttét -, hogy szakít azzal a rendszerváltáskor csak tovább erõsödõ hagyománnyal, amelyben az állam nem elég bátor a tekintetben, hogy közös normáink végrehajtását és végrehajtatását kikényszeríti. Ez nem valakik ellen van. Ez értünk van.

Határozottnak, egyértelmûnek, szigorúnak lenni a normák betartatásában. Azt gondolom, ez nem választás lehetõsége, hanem olyanfajta kötelesség és kényszer, amely elõl kormány nem bújhat el, és azt gondolom, hogy itt volt az ideje, hogy e tekintetben a jelenlegi kormány határozottan és egyértelmûen beszél.

Hibás volt az az út az elmúlt 10-17 évben, hogy az állami mûködés racionalizálása örvén az ellenõrzési hatóságokat egymás után leépítettük és sok esetben elgyengítettük. Amit megspóroltunk a vámon, annál sokkal többet veszítettünk a réven. Ezért a magyar kormány a tavalyi kormányprogramban meghatározott módon és az azóta hozott számtalan intézkedésével nagyon határozottan arra törekszik, hogy ezt a tendenciát megváltoztassa.

Nem kétséges, az önök területén világos egyensúlytalanság van. Az esetek jelentõs részében a fogyasztó kiszolgáltatottabb és gyengébb, mint az, akivel õ fogyasztóként, vásárlóként kapcsolatba lép, az eladó.

Magyarország hiányzó demokratikus polgári hagyományai nem teszik lehetõvé, hogy a fogyasztók felismerjék, hogy a védekezés egyetlen módja a szövetkezés, az erõs civil társadalomban megjelenõ, hatékony fellépés. Ezért itt, nálunk, Magyarországon és ebben a régióban a védekezést, a fogyasztók képviseletének feladatát jelentõs részben, ma is és még sokáig az államnak kell vállalni.

Ez nem azt jelenti, hogy nem tartjuk helyesnek az a hármas célrendszert, amelyrõl az elnök úr és a fõigazgató úr beszélt. Dehogynem! Olyannyira, hogy ez a bizonyos harmadik fogyasztóvédelmi politika határozza meg a célrendszert. De nem szabad naivnak lenni. Ha ez a hármas célrendszer együtt alkot szerves egészet – a fogyasztók tudatossága, a civil szervezetek részvétele és az állami szerepvállalás -, akkor egészen addig, amíg az elsõ két pillér nem elég teherviselõ, addig a harmadik pillért kell erõssé tenni. Egyetértek azzal a megfogalmazással is, hogy akkor és amennyiben növekszik a fogyasztói tudatosság, a civil társadalmi önszervezõdés és önvédelmi képesség, az állam folyamatosan adhat át feladatokat. De nem szabad abban az illúzióban élni, hogy ma elegendõen erõs az elsõ két pillér, és ezért itt lenne az ideje, hogy az állam visszavonuljon. Éppen ellenkezõleg!

Minden erõmmel azon vagyok, hogy ezekben az években növeljük az állam normáit kikényszerítõ állami intézmények képességeit. Ezért került sor akár a munkaügyi felügyelet, akár az APEH, akár a vám- és pénzügyõrség, akár más társhatóságok – látom az egészségbiztosítási felügyelet vezetõit, az élelmiszer-biztonságért felelõs szervünk vezetõjét itt, a padsorokban – felhatalmazásának és kapacitásának növelésére.

A piac önmagában nem erkölcsi kategória. A piac szereplõi olyanok, mint amilyenek mi általában is vagyunk: ilyenek is meg olyanok is. Nem igazolhatja a profitszerzés szándéka, az üzleti eredmény elérésének célja azt, hogy ezt a tevékenységet valaki tisztességtelenül, a vásárlók megkárosításával, egészségük veszélyeztetésével tegye. Ez nem liberalizmus kérdése vagy konzervativizmus kérdése – ez tisztesség kérdése. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy ne engedjünk ilyen magatartást. Nem lehet a piacra hivatkozva menlevelet adni a normasértõ magatartásnak.

Az elmúlt hetekben engedélyeztük jó néhány hatóságunk számára a jelentõs létszámbõvítést. Szeretném megerõsíteni, hogy ennek a döntésnek a következõ állomása és lépése mindaz, amit itt most már hallottak, hogy 2008. január 1-jétõl újabb 150 fõvel növelni fogjuk a fogyasztóvédelem területén alkalmazható kollegák számát.

Miközben regionalizálunk, miközben az állam mûködésének szolgálatába állított intézményeket ahol lehet, integráljuk, itt egy ezzel ellentétes döntést hoztunk azért, mert nem szabad dogmatikusnak lenni. Helyesnek és a céljainkat szolgálónak gondolom azt, hogy a fõiránytól eltérõ kivételként a fogyasztóvédelem területén úgy döntöttünk, hogy a regionális közigazgatási hatóságból kivettük a fogyasztóvédelem területét és önálló, országos, lineáris és hierarchikus rendbe szerveztük.

Azt remélem, hogy a jogkör-, a feladatkör- és a kapacitásbõvítés, a szervezeti átalakítás eredményeként a fogyasztóvédelem eredményesebb lesz, és Magyarország polgárai nagyobb biztonságban lesznek.

Köszönöm szépen eddigi munkájukat! Tudom, hogy nem könnyû ez a munka. Tudom, hogy nagyon sok konfliktussal jár. Hiszen az ellenõrzés maga – lényege és természete szerint – szakmai és az adott szituációban emberi konfliktusok sokaságát okozhatja.

Köszönöm, hogy nem menekülnek a feladat elõl. Azt remélem, hogy a munkakörülmények javításával, a feltételek javításával azt is ki tudja fejezni Magyarország, a magyar állam, a magyar kormány, hogy ez a megbecsülés nem csak szóbeli és nem csak ünnepélyes pillanatokra szól.

Nem akarom eltitkolni, hogy én személyesen erõsen elkötelezett vagyok abban, hogy érvényesítsük ezt a bizonyos nulla toleranciát. Kérem szépen, aki nem ad számlát, az természetes módon nem csak a közvetlen vásárlójától tagad meg egy nagyon fontos jogot – például a garanciális jogok érvényesítésének késõbbi lehetõségét -, de nyugodtan mondhatom: meglop valamennyiünket. Miért engednénk? Miért lenne ez bocsánatos bûn? Miért kellene elnézni, hogy miközben ezer és egy helye van a pénznek, amit a közösbõl kellene finanszírozni, aközben természetes az, hogy valakik – nyilvánvalóan a számlaadás, a nyugtaadás megkerülésével – nem vesznek részt a közteherviselésben.

Kellõ egyértelmûséggel arra kértem a pénzügyminiszter urat, hogy a felügyelete alá tartozó hatóságokat akként instruálja, hogy azok, akik nem tesznek eleget számlaadási kötelezettségüknek, azok a kiszabható legszigorúbb szankcióval nézzenek szembe, és a megismételt ellenõrzés esetén, ha újra ezzel a hiányossággal találkoznak, azonnali üzletbezárással válaszoljanak erre. Nem lehet mit tenni: Magyarországon a rendnek – éppen az állam erejének növelése érdekében – nem lehet alternatívája.

Szó nincs arról, hogy ez a kormány bárkit is fenyegetni szeretne. Ennek a kormánynak egyetlenegy megkerülhetetlen feladata biztosan van: az, hogy védje a túlnyomó többséget, a normatartók túlnyomó többségét, védje a nemzeti érdeket. Mert ha valami nemzeti érdek, akkor ez az.

A fogyasztóvédelem területén január 1-jéig újragondolják a szankciórendszert. Egyetlenegy kérdésben szeretnék a jelenleginél lényegesen nagyobb egyértelmûséget és határozottságot, ez pedig a fiatalkorúak kiszolgálása dohánytermékekkel és alkohollal. Kérem szépen, a jövõ generációjáért érzett felelõsségrõl nem beszélni kell, azért tenni kell.

Németországban a nyaralás során egy kis német város kikötõjében a legkisebb fiamat elküldtem az ott található kis boltba, hogy gyufát vásároljon, hogyha bármi baj lenne majd, akkor meg tudjuk gyújtani a gyertyát. Nem szolgálták ki gyufával. És azt mondták, hogy tessék idehozni a papát vagy mamát, addig nincs. Van 17 és 19 éves fiam. A 18 év a választóvonal, és ha máshonnan nem, az õ életükbõl pontosan tudom, hogy a magyar kereskedelem és vendéglátás körében ez a választóvonal alig-alig érzékelhetõ.

Azok, akik nem vesznek részt annak a közös nemzeti felelõsségnek a gyakorlásában, ami a jövõ nemzedék védelmét illeti; akiknek fontosabb az, hogy eladjanak kettõ doboz cigarettával vagy három korsó sörrel többet, mint osztozzanak abban a közös felelõsségben, ami a normák betartását és gyermekeink védelmét illeti – szeretném, ha ezeknek nem adnánk menlevelet. Azt szeretném, hogy a veszéllyel arányos szankcióval kelljen szembenézni.

Hogyha ez így lesz, akkor Magyarország erõsebb lesz. Ha Magyarország erõsebb lesz, akkor sikeresebb is lesz.

Azt szeretném kérni, hogy éppen abból az elkötelezettségbõl és szakmai hozzáértésbõl fakadóan, amelyet eddig is gyakoroltak, segítsék ezt a munkát. Nagyon sok még a feladat. Ijesztõek a számok. Nem ismételném meg azt, amit Wittich Tamás mondott, de a papírjaimból az derül ki, hogy tavaly a több mint 35 ezer ellenõrzésnek több mint felében valamilyen hiányosságot tapasztaltak.

Nézzék: mit érnek azok a normák, amelyeket minden második alkalommal, ha ellenõriznek, csak részben, vagy hiányosan teljesítenek? Természetesen azt is jelenti, hogy célirányos az ellenõrzés, nem azt jelenti, hogy általában ez a helyzet. Hiszen van egy elõzetes leválogatás, hogy miért pont azt ellenõrzik. Nem ilyen rossz a helyzet általában a magyar kereskedelemben, a magyar vendéglátásban. De figyelmeztetõek ezek a számok.

Nem lehet elbújni holmi szabadságelvû vagy liberális felfogás mögé. A rend és a szabadság egymás édestestvérei. Csak a szabadságra hivatkozva azt mondani, hogy nekünk nincsen felelõsségünk – az felelõtlenség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megköszönve eddigi munkájukat, azt kívánom önöknek, hogy a megváltozott új feltételek és a megváltozott új feladatok között szolgálhassák sikeresen Magyarországot. Kapjanak több megbecsülést, jobb munkafeltételeket, egyéni, személyes életükben éppúgy sikeresek legyenek, mint ahogy a munkájukkal az ország sikerét szolgálják!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.