napora021.jpgNapórát mindenki láthatott egy épület falán, hordozható napórát már kevesebben. A rendszerváltáskor megszűnt Óra- és Ékszeripari Vállalat kicsiny tárgyalótermében volt egy még kisebb üveges szekrény, ebben néhány órakülönlegesség. Ha várakozni kellett a megbeszélés résztvevőinek, nézegethették a kiállított tárgyakat. Ezek között lapult a zsebben hordható napóra.

   Évezredeken keresztül a napórák voltak a legmegbízhatóbb időmérő eszközök.
A napórák megtalálhatóak minden antik civilizációban, Babilóniában, Egyiptomban, a Görög- és a Római Birodalomban. A napóra lelke egy gnómon (árnyékvető pálca, vagy más fémtárgy), amely köré vonalakat húztak, véstek, festettek. A gnómon árnyékának változásaiból állapították meg a Nap helyzetét, ebből az időt. A napóra készítés, a gnomonika az ókori Hellászban vált tudománnyá. A napórák két csoportját a rögzített és a hordozható eszközök alkotják. A portatív (hordozható) napórák a XV. századtól terjedtek el szélesebb körben, amikor a mindennapi életben egyre több és pontosabb időmérő eszközre volt szükség. A zsebben hordozható napórák virágkora a XVIII. század, utána megjelentek a mechanikus szerkezetű órák. Ezek azonban jóval drágábbak voltak, így a hordozható napórákat még sokáig használták.

   A hengernapórának is nevezett szerkezet a Nap magasságának mérésén alapul. Az órabeosztás a henger palástján van, erre a felső részen vízszintesre kinyitott gnómon veti az árnyékot. Ezeket az eszközöket először orgonakészítők állították elő. Természetesen csak meghatározott földrajzi helyeken mutatták a pontos időt, de ez egy város tekintetében megbízhatónak mutatkozott. Létezett negyedórákat is mérő napóra. Már ha sütött a nap.

   Az elkészített napórát tájolni kellett, ettől függött, hogy mennyire pontosan mutatja a helyi időt. Az árnyékvető köré koncentrikus köröket és függőleges vonalakat rajzoltak. Majd délelőtt és délután a Nap járását követve megjelölték a körívnek azon pontjait, ahol az árnyék vége a köríven van. Így kalibrálták (állították be) pontosan a napórát. Aztán ha kisütött a Nap és megtette útját az égbolton, a gnómon árnyéka végigvonult a hengeren, mutatva a pontos időt.

   A XIX. század második felében kissé bonyolultabbá vált a napóra használata, ugyanis ekkor vezették be a zónaidőt. A napóra korrigálása elvileg lehetséges, de leolvasása nagyon bonyolult lett volna.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük