A budapesti Norvég Nagykövetség,  a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara,  a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Nők a gazdasági döntéshozatalban" munkabizottsága,  valamint a  Miskolci Nőknek is Esélyt Alapítvány  gondozta azt a nemzetközi esélyegyenlőségi szemináriumot amelyet a Miskolci Egyetem Felnőttképzési regionális Központjában rendeztek 2008.április 16-án  „Bátor döntések – női életválasztások a XXI. századi Magyarországon" címmel.

 

A budapesti Norvég Nagykövetség,  a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara,  a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Nők a gazdasági döntéshozatalban" munkabizottsága,  valamint a  Miskolci Nőknek is Esélyt Alapítvány  gondozta azt a nemzetközi esélyegyenlőségi szemináriumot amelyet a Miskolci Egyetem Felnőttképzési regionális Központjában rendeztek 2008.április 16-án  „Bátor döntések – női életválasztások a XXI. századi Magyarországon" címmel.

Az eseményhez kapcsolódva a Norvég Nagykövetség, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztálya irodalmi pályázatot hirdetett 11-12. osztályos középiskolások és felsőoktatásban résztvevő hallgatók részére.

A pályázat témája a Nóra színmű volt:   a diákoknak az Ibsen-dráma utolsó jelenetét kellett átírniuk úgy, mintha az egy mai magyar házaspár életében zajlana.  Át kellett gondolniuk, különböző élethelyzetekben és életkörülmények között milyen választási lehetősége lenne Nórának a mai Magyarországon?  Hogyan és milyen körülmények között zajlana le a párbeszéd a házaspár vagy az élettársak között? Hogyan döntene valaki Nóra helyében itt és most?

A pályázaton a középiskolák 10-12. osztályos tanulói és a magyar felsőoktatás bármely intézményének nappali tagozatos hallgatói vehettek részt. Pályázni lehetett egyénileg és 2-3 fős csapatban is.

A jeligés pályamű maximálisan  6 ezer karakter terjedelmű lehetett, így kellett megírni  Torvald Helmer és Nóra párbeszédét.  A jelenetet el kellett látni instrukciókkal is (helyszín leírása, a szereplők ruházata, testbeszéde stb.).

A benyújtott pályaműveket a Norvég Nagykövetség által felkért szakmai zsűri véleményezte, a legjobbak közül a szeminárium keretében április 16-án a Miskolci Nemzeti Színház két színművésze, Kertész Marcella és Molnár Sándor Tamás választott és ők mutattak be közülük három változatot,  a Norvég Nagykövetség pedig értékes jutalomban részesítette a szerzőket. A zsűri által legjobbnak ítélt pályamű a Norvég Nagykövetség díját kapta.

A szeminárium vezérgondolatait Jonas Gahr Støre norvég külügyminiszter és Erik Solheim, a skandináv ország nemzetközi fejlesztési minisztere fogalmazta meg  a  Nóra hugai  c. kiadványban, amelyet sok nyelvre lefordítottak.

2006-ban emlékeztek meg Ibsen halálának századik évfordulójáról, ehhez kapcsolódva, a nemi egyenjogúság témakörében szemináriumokat szerveznek, így tisztelegnek a nagy író emléke, „a társadalom lelkiismerete" előtt.

Ibsen művei folyamatosan megújuló távlatokat nyitnak,  ütköztetik a nemi egyenjogúság kérdésében az egymásnak ellentmondó nézeteket.  A szemináriumok lehetőséget biztosítanak az egyenjogúság kérdésnek megvitatására, a tapasztalatcserére, és arra, hogy az irodalom kaleidoszkópján át felmutatva a nemek közti egyenlőség ügye tudatosul a társadalomban.  Lehetővé válik így a múlt jobb megismerése, a jövő számára új utak felfedezése.

Az  1828-1906 között élt drámaíró, Henrik Ibsen színműveiben a határokat kereste, provokálta kora nézőközönségét.  Színdarabjai heves vitákat váltottak ki,  olyan igazságokat mutatott fel és olyan konfliktusokat leplezett le, melyeket a társadalom legszívesebben véka alá rejtett volna.  A nemi úton terjedő betegségek, a nők hátrányos helyzete a köz- és a magánszférában,  a társadalmi megbélyegzés, a csalás, az árulás és a gazdasági létbizonytalanság jelent meg darabjaiban.

Ibsen ráébreszt bennünket, miként befolyásolják a rejtett szándékok az emberi viselkedést, s hogy olykor a társadalom normái szöges ellentétben állnak az emberek egyéni szükségleteivel.

A szerző rámutat, különösen a nőket béklyózzák a házassági és társadalmi konvenciók, s az általuk meghatározott, merev nemi szerepek. Ibsen korában a nők döntési jogait szigorú korlátok közé szorították; 

nem volt szavazati joguk,

nem lehetett saját tulajdonuk,

nem nyithattak bankszámlát,

válás esetén pedig elveszették a gyermekeik feletti felügyeleti jogot.

Valójában kiskorúnak számítottak.

Ibsent a nők döntési szabadsága foglalkoztatta leginkább, függetlenül attól, hogy meghozott döntésük helyesnek vagy helytelennek bizonyul,  s annak a lehetőségnek megteremtése, hogy saját értékrend szerinti, önálló életet élhessenek.

Henrik Johanson IbsenHenrik Johanson IbsenIbsennel, darabjainak hatásával és a nemi egyenjogúság kérdésével kapcsolatban számtalan ellentétes vélemény fogalmazódott meg.  A szerző a mai napig állásfoglalásra késztet bennünket, darabjai továbbra is heves vitákat váltanak ki, különös tekintettel a nők jogaira és a nemi egyenlőség kérdésére.  Alapvető kérdéseket fogalmazott meg az emberi viszonyokról, a társadalmi feltételrendszerről és legfőképpen a nőket érintő problémákról.

Választ azonban nem adott, s útmutatást sem arról, hogy miként éljék életüket a nők (vagy éppen a férfiak). Nem állt elő változtatási javaslattal a kormányzati politikára nézve, és nem indítványozta különleges intézkedések meghozatalát sem.  Inkább a problémákra és azok következményeire világított rá, ezzel sarkallta gondolkodásra az embereket a társadalmi igazságosságról, az egyenjogúságról,  a nőknek a társadalom egészéhez való viszonyulásáról, problémáiról.

Nincs általános recept a problémákra, így a nők újabb generációinak, éljenek bár fejlett vagy fejlődő országban, saját körülményeik szerint kell az ibseni kérdéseket értelmezni.A különböző országokban a nők Ibsent követően is sokat küzdöttek azért, hogy a családban és a társadalomban betöltött helyüket maguk határozhassák meg.  Szerte a világban azonban mind a mai napig gyakran tapasztalható, , hogy a társadalom különböző területein, legyen szó akár politikai, gazdasági, vagy kulturális szféráról, a nők nemi akadályokba ütköznek.

A norvég külpolitika, a nemzetközi fejlesztési együttműködés különös hangsúlyt fektet a nemi egyenjogúság előmozdítására. Norvégiában vallják;  Ibsen drámái továbbra is jelentős szerepet tölthetnek be a nők ügyének,

a nemi egyenjogúság kérdésének nemzetközi szinten való napirenden tartásában.

A miskolci szeminárium:

 

Dr.Patkó Gyula  rektori megnyitójában személyes hangot megütve, utalt családi kötődéseire. Három lánya a munkahelyi elhelyezkedés kérdéseivel szembesül, így maga is közvetlenül érintett és érdekelt a nők érvényesülése, egyenjogúsága terén.  Megfogalmazása szerint, pozitív diszkriminációra van szükség a munkához való egyenlő jog érvényesítésére. A teendőket pontosabban kell megfogalmazni, mondta.

Rita Skjærvik államtitkár elmondta, Ibsen nevéhez sok minden kapcsolódik;  a nők helyzete, férfi-nő kapcsolat kérdése és mások, sok minden ma is aktuális. A családon belüli erőszak kérdésének megoldásában meg kell tanítani a módszereket.  Norvégiáról szólva utalt rá,  a '70-es években az országban a nők 9/10-e a háztartásban volt elfoglalva, ma már 10-ből 8-an szervezett alkalmazásban dolgoznak.  Az oktatásban egészében a nők vannak többségben Norvégiában.  A karrier és otthon egyeztetésének kérdésében nagy eredményeik vannak, Norvégia az élen jár ezen kérdések kezelésében, amit statisztikai adatok bizonyítanak.

Megoldásra vár az egyenlő bérezés kérdése, a nők átlagban 15%-al keresnek kevesebbet órabért tekintve, mint a férfiak.  A probléma kezelésére bizottság állt fel.

A gyermeknevelés terén, a szülés után 6 hét szabadság jár a nőknek, az apák otthonmaradása sokat segített a kérdés kezelésében.  Ma a férfiak 90%-a hajlandó vállalni a 6 hetet. Ennek az időszaknak a megemeléséről jelenleg viták folynak.  Sajátos problémát jelent a kisebbségi (bevándorló) nők helyzete, az eltérő kulturális kötődések kezelése.

A gazdasági életben kevés a döntéshozó nő, ebben a kérdésben a norvég kormány lépéseket kíván tenni, hogy növeljék a nők részarányát a közéletben. Nagyvállalatoknál biztosítani kell a 40%-os női vezetői arányt.

A nők elleni erőszak kérdését nézve azt vallják Norvégiában, ez nem lehet családi belső ügy, felső szinten kell megoldani.  A kormányintézkedések vezérelveként megfogalmazták; demokrácia, egyenlőség, egyenjogúság.

Ezt kell követnie az igazságszolgáltatásnak is.

Brit Bildøen írónő utalt rá, Ibsen nem volt feminista, mégis sokat tett a nők helyzetének javításáért.  Norvégiában vele kezdődött, hogy a nők határozhassák meg saját jövőjüket. Látta, hogy a változás nem jöhet létre harc nélkül, Ibsen szereplői mindig az igazságot keresik, de látni kell, hogy akarat és képesség kell arra, hogy az ember igaz és szabad életet éljen.

A darab kulcsszerepet játszott a múlt század legnagyobb politikai mozgalmában, a nők szabadságáért folytatott küzdelemben. Nóra lázadása az ellen a férfi ellen, aki nem vette őt emberszámba és az ellen a társadalom ellen, amely csak igen csekély szabadságot engedélyezett a nőknek, komoly szimbolikus jelentéssel bírt.  Nóra kijelentése arról, hogy ő mindenekelőtt ember, 125 év alatt számtalan nő számára jelölte ki az utat. 

Érdekes társadalmi-környezeti reagálások mutatkoztak a mű New York-i és Kínai bemutatójának esetén, a férfiszereplő elesettségétől és a nézőközönség korosztályi megoszlásától függően…

Dr.Pető Andrea, a Közép-Európai és a Miskolci Egyetem professzora a re-vízió (re-vision) fogalmát járta körül előadásában, Andrianne Rich nyomán, aki a fogalmat bevezette. Lényege szerint azt a folyamatot jelöli, amikor korábbi szövegekre visszatekintünk, a kor újabb kritikai szempontjait alkalmazva, újabb kérdéseket feltéve.

A nők számra ez azt jelenti, hogy férfitársadalomban élve a múlt megismerésén keresztül képessé kell válniuk a megkülönböztetés nélküli jövő létrehozására.

Nóra története azért is aktuális, mert 1989 után Kelet-Európában az „államosított feminizmus" összeomlása után a háziasság kultusza és a támogató ideológiák ismét előbukkantak és állami politikai szinten is megjelentek, amivel szembe kell szállni.

A re-vízió folyamatának Rich szerint kollektív cselekvésnek kell lennie. Nem lehet egyéni szenvedések és történetek szintjén kezelni, mert ezzel a fogyasztói társadalom egyénét hozzuk létre, amely sérülékeny, mint Nóra, amikor becsukta maga mögött az ajtót.

Magyarországon azonban nem attól a Babaháztól szenvednek, mint Nóra. A nők tízezrei nem a kivételezett fehér, középosztálybeli család béklyóitól, hanem a gazdasági egyenlőtlenségek szegénységéből menekülne, ha tudna.

Pelzné dr.Gáll Ildikó, a Miskolci Egyetem intézet-igazgatója, a FIDESZ-MPSZ alelnökének pozíciójából a nők 21.századi magyarországi helyzetéről és politikai szerepvállalásáról szólt előadásában.  Két ellentétes szemlélet érvényesül  nálunk manapság;  a nőknek otthon a helyük, ill. karrier és egyéni boldogulás. 

A nőknek viszont maguknak kell döntési helyzetbe hozniuk magukat, hogy adott életszakaszban mit helyezzenek előtérbe, ehhez megfelelő döntési helyzetet kell biztosítani számukra. A nőknek meg kell küzdeniük bármiféle tevékenységük elismeréséért, értékeléséért.  A magyarországi demográfiai helyzet siralmas állapota miatt is biztosítani kell a nők részmunkaidős tevékenységét és a gyermekintézmények helyzetének rendezését.

Jelenleg a munkahelyek nem szívesen fogadják vissza a szülés után az anyákat, akiknek 7%-a menne vissza, de csak 50%0-uk tud visszatérni.  A munkáltató nem érdekelt, a társadalom pedig nem hálás, ezen kell változtatni.

A politikának döntenie kell alapdolgokban;

-a nemzet jövőjének folyamatossága-fenntartása,

-a családalapítás,

-a karrier és a család közötti időszakos választások támogatásában.

Döntési jogra van szükség.

A magyar politikai osztály nem jól vizsgázik,  43 nő van a Parlamentben (11%),  a Fideszben pedig még rosszabb a parlamenti képviselet; csak 7,9%!  A Parlamentben a férfiak (is) leszavazták a női képviselet kötelező részarányáról szóló Kvótát…!

Az előadások után, a pályázati eredményhirdetést követően, panelbeszégetések zajlottak a magyarországi esélyegyenlőségről és a 21.századi női karrier lehetőségeiről.  A vitában szó esett a látszólagos esély-egyenlőségről, a láthatatlan diszkriminációról, a jelenlegi ember-ellenesnek nevezhető közegről, az újfajta visszavonulásról a Babaházba (védekezésképpen), s arról, hogy a férfiaknak is jól esik a családi közegbe való visszatérés.  Végső konklúzió (nagy felismerés…);  a munka és a család egyensúlyára van szükség, a nők részéről több cselekvéssel (ahogy általában a férfiak teszik), s kevesebb szóval, morfondírozással (ahogy most a nők teszik). 

www.gtk.uni-miskolc.hu/nora

Norvég Nagykövetség: 

            http://www.norvegia.hu/

Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara: 

            http://www.gtk.uni-miskolc.hu/

Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Nők a gazdasági döntéshozatalban" munkabizottsága:

            http://www.nokadonteshozatalban.hu/ 

Miskolci Nőknek is Esélyt Alapítvány:

            http://www.minoies.hu/

Harmat Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük