Ibsen Nórája és a magyar nők napjainkban
12 perc olvasás
A budapesti Norvég Nagykövetség, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Nők a gazdasági döntéshozatalban" munkabizottsága, valamint a Miskolci Nőknek is Esélyt Alapítvány gondozta azt a nemzetközi esélyegyenlőségi szemináriumot amelyet a Miskolci Egyetem Felnőttképzési regionális Központjában rendeztek 2008.április 16-án „Bátor döntések – női életválasztások a XXI. századi Magyarországon" címmel.
A budapesti Norvég Nagykövetség, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Nők a gazdasági döntéshozatalban" munkabizottsága, valamint a Miskolci Nőknek is Esélyt Alapítvány gondozta azt a nemzetközi esélyegyenlőségi szemináriumot amelyet a Miskolci Egyetem Felnőttképzési regionális Központjában rendeztek 2008.április 16-án „Bátor döntések – női életválasztások a XXI. századi Magyarországon" címmel.
Az eseményhez kapcsolódva a Norvég Nagykövetség, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Esélyegyenlőségi Főosztálya irodalmi pályázatot hirdetett 11-12. osztályos középiskolások és felsőoktatásban résztvevő hallgatók részére.
A pályázat témája a Nóra színmű volt: a diákoknak az Ibsen-dráma utolsó jelenetét kellett átírniuk úgy, mintha az egy mai magyar házaspár életében zajlana. Át kellett gondolniuk, különböző élethelyzetekben és életkörülmények között milyen választási lehetősége lenne Nórának a mai Magyarországon? Hogyan és milyen körülmények között zajlana le a párbeszéd a házaspár vagy az élettársak között? Hogyan döntene valaki Nóra helyében itt és most?
A pályázaton a középiskolák 10-12. osztályos tanulói és a magyar felsőoktatás bármely intézményének nappali tagozatos hallgatói vehettek részt. Pályázni lehetett egyénileg és 2-3 fős csapatban is.
A jeligés pályamű maximálisan 6 ezer karakter terjedelmű lehetett, így kellett megírni Torvald Helmer és Nóra párbeszédét. A jelenetet el kellett látni instrukciókkal is (helyszín leírása, a szereplők ruházata, testbeszéde stb.).
A benyújtott pályaműveket a Norvég Nagykövetség által felkért szakmai zsűri véleményezte, a legjobbak közül a szeminárium keretében április 16-án a Miskolci Nemzeti Színház két színművésze, Kertész Marcella és Molnár Sándor Tamás választott és ők mutattak be közülük három változatot, a Norvég Nagykövetség pedig értékes jutalomban részesítette a szerzőket. A zsűri által legjobbnak ítélt pályamű a Norvég Nagykövetség díját kapta.
A szeminárium vezérgondolatait Jonas Gahr Støre norvég külügyminiszter és Erik Solheim, a skandináv ország nemzetközi fejlesztési minisztere fogalmazta meg a Nóra hugai c. kiadványban, amelyet sok nyelvre lefordítottak.
2006-ban emlékeztek meg Ibsen halálának századik évfordulójáról, ehhez kapcsolódva, a nemi egyenjogúság témakörében szemináriumokat szerveznek, így tisztelegnek a nagy író emléke, „a társadalom lelkiismerete" előtt.
Ibsen művei folyamatosan megújuló távlatokat nyitnak, ütköztetik a nemi egyenjogúság kérdésében az egymásnak ellentmondó nézeteket. A szemináriumok lehetőséget biztosítanak az egyenjogúság kérdésnek megvitatására, a tapasztalatcserére, és arra, hogy az irodalom kaleidoszkópján át felmutatva a nemek közti egyenlőség ügye tudatosul a társadalomban. Lehetővé válik így a múlt jobb megismerése, a jövő számára új utak felfedezése.
Az 1828-1906 között élt drámaíró, Henrik Ibsen színműveiben a határokat kereste, provokálta kora nézőközönségét. Színdarabjai heves vitákat váltottak ki, olyan igazságokat mutatott fel és olyan konfliktusokat leplezett le, melyeket a társadalom legszívesebben véka alá rejtett volna. A nemi úton terjedő betegségek, a nők hátrányos helyzete a köz- és a magánszférában, a társadalmi megbélyegzés, a csalás, az árulás és a gazdasági létbizonytalanság jelent meg darabjaiban.
Ibsen ráébreszt bennünket, miként befolyásolják a rejtett szándékok az emberi viselkedést, s hogy olykor a társadalom normái szöges ellentétben állnak az emberek egyéni szükségleteivel.
A szerző rámutat, különösen a nőket béklyózzák a házassági és társadalmi konvenciók, s az általuk meghatározott, merev nemi szerepek. Ibsen korában a nők döntési jogait szigorú korlátok közé szorították;
nem volt szavazati joguk,
nem lehetett saját tulajdonuk,
nem nyithattak bankszámlát,
válás esetén pedig elveszették a gyermekeik feletti felügyeleti jogot.
Valójában kiskorúnak számítottak.
Ibsent a nők döntési szabadsága foglalkoztatta leginkább, függetlenül attól, hogy meghozott döntésük helyesnek vagy helytelennek bizonyul, s annak a lehetőségnek megteremtése, hogy saját értékrend szerinti, önálló életet élhessenek.
Henrik Johanson IbsenIbsennel, darabjainak hatásával és a nemi egyenjogúság kérdésével kapcsolatban számtalan ellentétes vélemény fogalmazódott meg. A szerző a mai napig állásfoglalásra késztet bennünket, darabjai továbbra is heves vitákat váltanak ki, különös tekintettel a nők jogaira és a nemi egyenlőség kérdésére. Alapvető kérdéseket fogalmazott meg az emberi viszonyokról, a társadalmi feltételrendszerről és legfőképpen a nőket érintő problémákról.
Választ azonban nem adott, s útmutatást sem arról, hogy miként éljék életüket a nők (vagy éppen a férfiak). Nem állt elő változtatási javaslattal a kormányzati politikára nézve, és nem indítványozta különleges intézkedések meghozatalát sem. Inkább a problémákra és azok következményeire világított rá, ezzel sarkallta gondolkodásra az embereket a társadalmi igazságosságról, az egyenjogúságról, a nőknek a társadalom egészéhez való viszonyulásáról, problémáiról.
Nincs általános recept a problémákra, így a nők újabb generációinak, éljenek bár fejlett vagy fejlődő országban, saját körülményeik szerint kell az ibseni kérdéseket értelmezni.A különböző országokban a nők Ibsent követően is sokat küzdöttek azért, hogy a családban és a társadalomban betöltött helyüket maguk határozhassák meg. Szerte a világban azonban mind a mai napig gyakran tapasztalható, , hogy a társadalom különböző területein, legyen szó akár politikai, gazdasági, vagy kulturális szféráról, a nők nemi akadályokba ütköznek.
A norvég külpolitika, a nemzetközi fejlesztési együttműködés különös hangsúlyt fektet a nemi egyenjogúság előmozdítására. Norvégiában vallják; Ibsen drámái továbbra is jelentős szerepet tölthetnek be a nők ügyének,
a nemi egyenjogúság kérdésének nemzetközi szinten való napirenden tartásában.
A miskolci szeminárium:
Dr.Patkó Gyula rektori megnyitójában személyes hangot megütve, utalt családi kötődéseire. Három lánya a munkahelyi elhelyezkedés kérdéseivel szembesül, így maga is közvetlenül érintett és érdekelt a nők érvényesülése, egyenjogúsága terén. Megfogalmazása szerint, pozitív diszkriminációra van szükség a munkához való egyenlő jog érvényesítésére. A teendőket pontosabban kell megfogalmazni, mondta.
Rita Skjærvik államtitkár elmondta, Ibsen nevéhez sok minden kapcsolódik; a nők helyzete, férfi-nő kapcsolat kérdése és mások, sok minden ma is aktuális. A családon belüli erőszak kérdésének megoldásában meg kell tanítani a módszereket. Norvégiáról szólva utalt rá, a '70-es években az országban a nők 9/10-e a háztartásban volt elfoglalva, ma már 10-ből 8-an szervezett alkalmazásban dolgoznak. Az oktatásban egészében a nők vannak többségben Norvégiában. A karrier és otthon egyeztetésének kérdésében nagy eredményeik vannak, Norvégia az élen jár ezen kérdések kezelésében, amit statisztikai adatok bizonyítanak.
Megoldásra vár az egyenlő bérezés kérdése, a nők átlagban 15%-al keresnek kevesebbet órabért tekintve, mint a férfiak. A probléma kezelésére bizottság állt fel.
A gyermeknevelés terén, a szülés után 6 hét szabadság jár a nőknek, az apák otthonmaradása sokat segített a kérdés kezelésében. Ma a férfiak 90%-a hajlandó vállalni a 6 hetet. Ennek az időszaknak a megemeléséről jelenleg viták folynak. Sajátos problémát jelent a kisebbségi (bevándorló) nők helyzete, az eltérő kulturális kötődések kezelése.
A gazdasági életben kevés a döntéshozó nő, ebben a kérdésben a norvég kormány lépéseket kíván tenni, hogy növeljék a nők részarányát a közéletben. Nagyvállalatoknál biztosítani kell a 40%-os női vezetői arányt.
A nők elleni erőszak kérdését nézve azt vallják Norvégiában, ez nem lehet családi belső ügy, felső szinten kell megoldani. A kormányintézkedések vezérelveként megfogalmazták; demokrácia, egyenlőség, egyenjogúság.
Ezt kell követnie az igazságszolgáltatásnak is.
Brit Bildøen írónő utalt rá, Ibsen nem volt feminista, mégis sokat tett a nők helyzetének javításáért. Norvégiában vele kezdődött, hogy a nők határozhassák meg saját jövőjüket. Látta, hogy a változás nem jöhet létre harc nélkül, Ibsen szereplői mindig az igazságot keresik, de látni kell, hogy akarat és képesség kell arra, hogy az ember igaz és szabad életet éljen.
A darab kulcsszerepet játszott a múlt század legnagyobb politikai mozgalmában, a nők szabadságáért folytatott küzdelemben. Nóra lázadása az ellen a férfi ellen, aki nem vette őt emberszámba és az ellen a társadalom ellen, amely csak igen csekély szabadságot engedélyezett a nőknek, komoly szimbolikus jelentéssel bírt. Nóra kijelentése arról, hogy ő mindenekelőtt ember, 125 év alatt számtalan nő számára jelölte ki az utat.
Érdekes társadalmi-környezeti reagálások mutatkoztak a mű New York-i és Kínai bemutatójának esetén, a férfiszereplő elesettségétől és a nézőközönség korosztályi megoszlásától függően…
Dr.Pető Andrea, a Közép-Európai és a Miskolci Egyetem professzora a re-vízió (re-vision) fogalmát járta körül előadásában, Andrianne Rich nyomán, aki a fogalmat bevezette. Lényege szerint azt a folyamatot jelöli, amikor korábbi szövegekre visszatekintünk, a kor újabb kritikai szempontjait alkalmazva, újabb kérdéseket feltéve.
A nők számra ez azt jelenti, hogy férfitársadalomban élve a múlt megismerésén keresztül képessé kell válniuk a megkülönböztetés nélküli jövő létrehozására.
Nóra története azért is aktuális, mert 1989 után Kelet-Európában az „államosított feminizmus" összeomlása után a háziasság kultusza és a támogató ideológiák ismét előbukkantak és állami politikai szinten is megjelentek, amivel szembe kell szállni.
A re-vízió folyamatának Rich szerint kollektív cselekvésnek kell lennie. Nem lehet egyéni szenvedések és történetek szintjén kezelni, mert ezzel a fogyasztói társadalom egyénét hozzuk létre, amely sérülékeny, mint Nóra, amikor becsukta maga mögött az ajtót.
Magyarországon azonban nem attól a Babaháztól szenvednek, mint Nóra. A nők tízezrei nem a kivételezett fehér, középosztálybeli család béklyóitól, hanem a gazdasági egyenlőtlenségek szegénységéből menekülne, ha tudna.
Pelzné dr.Gáll Ildikó, a Miskolci Egyetem intézet-igazgatója, a FIDESZ-MPSZ alelnökének pozíciójából a nők 21.századi magyarországi helyzetéről és politikai szerepvállalásáról szólt előadásában. Két ellentétes szemlélet érvényesül nálunk manapság; a nőknek otthon a helyük, ill. karrier és egyéni boldogulás.
A nőknek viszont maguknak kell döntési helyzetbe hozniuk magukat, hogy adott életszakaszban mit helyezzenek előtérbe, ehhez megfelelő döntési helyzetet kell biztosítani számukra. A nőknek meg kell küzdeniük bármiféle tevékenységük elismeréséért, értékeléséért. A magyarországi demográfiai helyzet siralmas állapota miatt is biztosítani kell a nők részmunkaidős tevékenységét és a gyermekintézmények helyzetének rendezését.
Jelenleg a munkahelyek nem szívesen fogadják vissza a szülés után az anyákat, akiknek 7%-a menne vissza, de csak 50%0-uk tud visszatérni. A munkáltató nem érdekelt, a társadalom pedig nem hálás, ezen kell változtatni.
A politikának döntenie kell alapdolgokban;
-a nemzet jövőjének folyamatossága-fenntartása,
-a családalapítás,
-a karrier és a család közötti időszakos választások támogatásában.
Döntési jogra van szükség.
A magyar politikai osztály nem jól vizsgázik, 43 nő van a Parlamentben (11%), a Fideszben pedig még rosszabb a parlamenti képviselet; csak 7,9%! A Parlamentben a férfiak (is) leszavazták a női képviselet kötelező részarányáról szóló Kvótát…!
Az előadások után, a pályázati eredményhirdetést követően, panelbeszégetések zajlottak a magyarországi esélyegyenlőségről és a 21.századi női karrier lehetőségeiről. A vitában szó esett a látszólagos esély-egyenlőségről, a láthatatlan diszkriminációról, a jelenlegi ember-ellenesnek nevezhető közegről, az újfajta visszavonulásról a Babaházba (védekezésképpen), s arról, hogy a férfiaknak is jól esik a családi közegbe való visszatérés. Végső konklúzió (nagy felismerés…); a munka és a család egyensúlyára van szükség, a nők részéről több cselekvéssel (ahogy általában a férfiak teszik), s kevesebb szóval, morfondírozással (ahogy most a nők teszik).
Norvég Nagykövetség:
Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara:
http://www.gtk.uni-miskolc.hu/
Szociális és Munkaügyi Minisztérium „Nők a gazdasági döntéshozatalban" munkabizottsága:
http://www.nokadonteshozatalban.hu/
Miskolci Nőknek is Esélyt Alapítvány:
Harmat Lajos
