JELEN ÉS JÖVŐ A VAM DESIGN CENTERBEN

A jelen és a jövő a múltból jött létre, ezért a most egyre elegánsabbá váló Király utca múltjáról meg kell emlékeznünk néhány szóval. Krúdy szerint ez a „legpestibb utca", és ha minden jól megy, hamarosan azzá is alakul ismét ez a két és fél kilométer hosszú utca.

A jelen és a jövő a múltból jött létre, ezért a most egyre elegánsabbá váló Király utca múltjáról meg kell emlékeznünk néhány szóval. Krúdy szerint ez a „legpestibb utca", és ha minden jól megy, hamarosan azzá is alakul ismét ez a két és fél kilométer hosszú utca.

Nevét az 1700-as évektől működő König von Engelland, vagyis az angol királyról elnevezett fogadótól kapta. Később lett Angol király utca, azután lerövidült Király utcává. A pesti zsidó negyed része volt. A II. világháború után lett Majakovszkij utca, amit az ifjúság csak „Majának" becézett. Erre emlékeztet a 103-as számú házban lévő Maya presszó.

Sok neves ember építtetett itt házat magának, köztük is a leghíresebb a 13. számú ház tulajdonosa, Gozsdu Manó, dúsgazdag ügyvéd és parlamenti képviselő volt. 1900-ban építették a hat udvarból álló, klasszicista stílusú bérházakat. (Az utca krónikáját Sárközi Mátyás, Molnár Ferenc unokája írta meg a Király utcán végestelen-végig című, 2006-ban megjelent könyvében.)

Szempontunkból most a Király utca 26-os ház az érdekes, amelynek bontásra ítélt romjait 1987-ben megvásárolta Vincze Miklós építész, designer. A ház története azonban érdemel még néhány szót. Az épület valaha a környék legnagyobb attrakciója volt, mint Jálics Borház. 1840-től építette Hild József. Jálics Ferencnek volt Pest-Budán a legnagyobb boltíves pincéje, majdnem egyholdnyi területen – a szomszéd házak pincéivel együtt. Még Ázsiába is szállított bort. „Az udvarban kocsiszín és istálló volt, hordóemelő csörlők. A kisnemes Jálics szerény körülmények között kezdte, aztán elvett egy gazdag zsidó lányt, és a főváros legnagyobb adófizetői között végezte…Ötvenezer akó bort tárolt a pince 1931-ig… A második világháború idején bombatalálat érte, és olyan állapotba került, hogy 1960-ban törölték a műemléklistáról." A köztes időben a szokásos lerobbant pesti bérházként szolgált. „A bronzveretes tölgykapu már valóban a múlté, a szobordíszes kút is eltűnt az udvarból, de most, hogy kezdik rendbe hozni, látszik, milyen szép arányú, sikerült épület ez". (Sárközi)

A jelen

Vincze Miklós 1997-ben húszéves álmát valósította meg, így lett a magyar alkotó világ találkozóhelye, igazi összművészeti centrum. Aulává fedte le az ősi udvart, és nagy kulturális eseményeknek tud otthont adni udvar, pince és az egykori körfolyosós lakások mindegyike. Üvegliftet épített az udvarban, belül meghagyta csupasz, kissé romosnak ható kinézetét, statikailag biztonságossá tette, de kívülről tökéletesen helyreállította a ház homlokzatát. Vincze arra törekszik, hogy a művészetek együttműködjenek. A legújabb projektje a divatszakma összefogása a széthúzás helyett. Csak a szinergia teheti a divatszakmát versenyképessé a világpiacon.

A jövő

Megalakult tehát a VAM Akadémia, a közös képzés forrása. Ehhez külföldről is meghívják a divatszakma jeles képviselőit, speciális klasztert építenek ki, de a szaknyelvi képzéssel együtt. Idegen nyelvi képzés nélkül ugyanis nem értik meg egymást a designerek, összeroskad a szakma, ha nincs mire építkezni. Az egész kereskedelmi rendszer alapképzéséből erősen hiányzik az együttgondolkodás. Emiatt sokan bezárni kényszerülnek. New York-i workshopok képzésein elismert előadók fogják tanítani az érdeklődőket. Egyelőre nincs meg egymáshoz az átjárás a divatszakmában, így pedig .

Ma 300 divattervező dolgozik az országban. Csak úgy lennének kreatívak, ha egy jó képzés részeként összefognának. Az elképzeléshez magániskolák is csatlakoznak: a Szegedi Divatiskola, a Debreceni Divatiskola és a Forrai Magániskola. Feltett szándékuk, hogy közösen tudatos hazai fogyasztóbázist alakítsanak ki a divatiparban. Az est a szponzorok bemutatkozásával és fiatalos, kreatív divatbemutatókkal ért véget.

DOBI ILDIKÓ