Hatalmas előrelépés a lisszaboni szerződés az unió számára – véli az Európai Parlament, amely szerint 2008 végéig mindenhol ratifikálni kellene a szöveget. A képviselők sajnálják, hogy kimaradtak a szerződésből az alkotmánytervezet egyes elemei, de ezt elfogadható politikai árnak tartják a demokrácia erősödéséért, a hatékonyság és az átláthatóság fokozásárért.

 

Hatalmas előrelépés a lisszaboni szerződés az unió számára – véli az Európai Parlament, amely szerint 2008 végéig mindenhol ratifikálni kellene a szöveget. A képviselők sajnálják, hogy kimaradtak a szerződésből az alkotmánytervezet egyes elemei, de ezt elfogadható politikai árnak tartják a demokrácia erősödéséért, a hatékonyság és az átláthatóság fokozásárért.

Az EP jóváhagyja a lisszaboni szerződést, egyúttal kívánatosnak tartja, hogy azt „valamennyi tagállam még 2008 vége előtt ratifikálja, hogy a polgárok a 2009-es választások során az unió új intézményi keretének teljes ismeretében választhassanak" – áll az Európai Parlament jelentésében, amelyben a 2007. december 13-án aláírt, az unió működését és felépítését megreformáló szerződésről mond véleményt.

A szerdán, 525 igen, 115 nem 29 tartózkodó szavazattal elfogadott jelentés tervezetét Íñigo Méndez de Vigo (néppárti, spanyol) és Richard Corbett (szocialista, brit) készítette. A szöveget korábban, január 23-án, 20-6 arányban szavazta meg az EP alkotmányügyi szakbizottsága, most pedig a parlament egésze voksolt róla. A parlament nagy többséggel elutasította a szerződés elutasítását, illetve a népszavazások tartását követelő módosító indítványokat.

Az eredményt a képviselők nagy többsége felállva ünnepelte, miközben az euroszkeptikusok referendumot követelő transzparenseket lobogtattak. A voksolás végén az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering üdvözölte, hogy az EP elsöprő többséggel a több demokráciát és hatékonyságot hozó, az emberek szabad akaratát kifejező lisszaboni szerződés mellett szavazott, egyben – a szkeptikusokra utalva – hozzátette: „soha nem fogjuk hagyni, hogy a hangerő győzzön a demokratikus Európa felett". (A plenáris vita összefoglalója a cikk végén található – a szerk.)

A jelentés és a hozzá fűzött részletes indokolás átfogó tájékoztatást ad a lisszaboni szerződés hatályba lépésével beálló változásokról és az Európai Parlament minderről alkotott véleményéről.

Hatalmas előrelépés

Az EP szerint „a lisszaboni szerződés szilárd és tartós keretet ad, mely lehetőséget biztosít arra, hogy az Európai Unió a jövőben tovább fejlődjön".

A képviselők úgy vélik, „a lisszaboni szerződés egészében véve hatalmas előrelépést jelent a meglévő szerződésekhez képest, az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szerepének megerősítése révén nagyobb mértékű demokratikus elszámoltathatóságot és nagyobb döntéshozatali képességet teremt az unióban, kibővíti az európai polgárok jogait az unióval szemben, és előmozdítja az unió intézményeinek hatékony működését".

Az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering korábban azt mondta, „a sikeres ratifikáció – hogy a lisszaboni szerződés 2009. január 1-jén életbe léphessen – az Európai Unió legfőbb prioritása. A szerződés biztosítja a szükséges eszközöket ahhoz, hogy kezelni tudjuk azokat a kihívásokat, amelyekkel Európa szembesülni fog a jövőben". Pöttering szerint „a szerződés gyors ratifikációja Franciaországban, Magyarországon, Szlovéniában, Máltán és Romániában bátorító jelzés arról, milyen fontosságot tulajdonítanak a tagállamok ennek a folyamatnak".

Több demokrácia

A szöveg „üdvözli, hogy fokozódik a demokratikus elszámoltathatóság és bővülnek a döntéshozatali hatáskörök, ami lehetővé teszi a polgárok számára, hogy jobban ellenőrizhessék az unió fellépéseit".

A jelentés ebben a pontban a következőket sorolja fel:

  • „Minden európai uniós jogszabály elfogadását olyan szintű parlamenti ellenőrzés előzi meg, amely nem létezik más nemzetek feletti vagy nemzetközi struktúrában". Így „néhány kivétellel valamennyi európai jogszabályhoz a (saját parlamentjeiknek felelős nemzeti miniszterekből álló) Tanács és a (közvetlenül megválasztott európai parlamenti képviselőkből álló) Európai Parlament kettős és egymással egyenértékű jóváhagyása lesz szükséges". Ezen kívül „megerősödik valamennyi európai uniós jogszabálynak a nemzeti parlamentek általi előzetes ellenőrzése". A nemzeti törvényhozások „jogosultak lesznek arra is, hogy kérjék egy javaslat felülvizsgálatát, amennyiben úgy érzik, hogy az nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás elvét".
  • A Bizottság elnökét az Európai Tanács javaslata alapján az Európai Parlament választja, figyelembe véve az európai parlamenti választásokat
  • .Az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét az Európai Tanács és a Bizottság elnöke nevezi ki, és – a Bizottság tagjaként – a parlamenten belül ugyanolyan beiktatási eljáráson kell keresztülmennie, mint bármely más biztosnak.
  • Új, egyszerűbb és demokratikusabb költségvetési eljárás jön létre, egyetlen olvasattal.
  • A kötelező és nem kötelező kiadások közötti megkülönböztetést eltörölik, ami biztosítja a parlament és a Tanács közötti teljes egyenlőséget. A parlamentnek jóváhagyási joga lesz a kötelező többéves pénzügyi keretnél.
  • Az Európai Parlament vagy a Tanács visszahívhatja a Bizottság határozatait, vagy visszavonhatja a hatáskör-átruházást. Számos, az unió által aláírt nemzetközi szerződéshez az Európai Parlament jóváhagyása lesz szükségesé.
  • A Tanács ülése nyilvános lesz uniós jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok vizsgálata és szavazásra bocsátása esetén, ami lehetővé teszi a polgárok számára, hogy megtekintsék, hogyan lép fel kormányuk a Tanácsban.
  • Az ügynökségekre – különösen az Europolra és az Eurojustra – nagyobb fokú parlamenti ellenőrzés vonatkozik majd. A Régiók Bizottsága megkapja a jogot arra, hogy az Európai Unió Bíróságához forduljon, tagjainak mandátuma 5 évre emelkedik, valamint pontosabban meghatározzák az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatait.
  • Az uniós alapszerződések felülvizsgálatának eljárása nyitottabb és demokratikusabb lesz, mivel az Európai Parlament hatáskört kap ilyen célú javaslatok benyújtására, és minden javasolt felülvizsgálatot a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament képviselőit magában foglaló konventnek kell megvizsgálnia.

Alapjogok, hatáskörök

Az EP szerint a polgárok jogai erősödnek azzal, hogy jogilag kötelezővé válik az Európai Unió alapjogi chartája, „amely a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok teljes, naprakész listáját tartalmazza".

Az uniós polgári kezdeményezés bevezetése pedig „lehetővé teszi, hogy a polgárok javaslatokat nyújtsanak be, amikor úgy vélik, hogy a szerződések végrehajtása érdekében uniós jogi aktusra van szükség".

A szöveg üdvözli, hogy „egyértelműen körülhatárolják az Európai Unió hatásköreit a tagállamokéval szemben, azon elv alapján, hogy valamennyi olyan hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháznak át az unióra, a tagállamoknál marad".

A képviselők szerint „nagyobb hangsúlyt kapnak azok a politikák, amelyek látható előnyt jelentenek a polgárok számára". A jelentés itt a következő célkitűzéseket sorolja fel: magas szintű foglalkoztatás, megfelelő szociális védelem, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, magas szintű oktatás, képzés, egészségügy; a megkülönböztetés megszüntetése, a nők és férfiak közötti egyenlőség, fenntartható fejlődés, környezetvédelem; az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a közérdekű szolgáltatások tiszteletben tartása, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió.

A szöveg kitér arra, hogy az Európai Közösség és Európai Unió összetéveszthetősége megszűnik, „hiszen az Európai Unió egységes jogalannyá és felépítménnyé válik".

„A tagállamok közötti szolidaritási záradék alapján a polgárok terrortámadások, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén az unió minden részéből támogatást várhatnak" – áll a jelentésben.

A képviselők szerint a szerződés megerősíti az Európai Unió intézményrendszerének sajátosságát, miszerint a tagállamok olyan hatásköröket ruháznak rá, amelyekről úgy vélik, jobban gyakorolhatók közös mechanizmusokon keresztül. Ugyanakkor elegendő biztosítékot lesz arra, „hogy az Európai Unió nem váljék központosított, teljhatalmú, államok feletti állammá". Ide sorolja a szöveg azt, hogy az „uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását", és azt is, hogy az egyes tagállamoknak joga van kilépni az unióból.

Nagyobb hatékonyság

A képviselők szerint a szerződés növeli az uniós intézmények hatékonyságát, ugyanis

  • jelentősen nő azon területek száma, ahol a Tanácsban egyhangú szavazás helyett minősített többséggel szavaznak
  • az új, kettős többségre épülő szavazási rendszer (a tagállamok 55 és a képviselt népesség 65 százaléka kell a döntéshez) megkönnyíti a Tanácson belüli döntéshozatalt.
  • az Európai Tanács az Európai Unió valódi intézményévé fog válni, és hathónapos rotációs rendszerét a tagok által két és fél éves időtartamra megválasztott elnök váltja fel
  • a Bizottság tagjainak száma 2014-től a tagállamok számának kétharmad részére csökken, így a Bizottság cselekvési képessége nőni fog
  • jelentősen javul majd az unió mint globális tényező jelenléte és cselekvési képessége a külpolitikai főképviselői és a külügyi biztosi tisztség összevonása, a Bizottság és a Tanács tisztviselőiből és a nemzeti diplomáciai szolgálatokból álló egységes külügyi szolgálat létrehozása, valamint a fegyveres támadás esetére vonatkozó kölcsönös segítségnyújtási záradék révén
  • a pillérek szerinti struktúra megszűnik, lehetővé téve, hogy az Európai Unió különböző tevékenységi területein egyszerűsített mechanizmusokkal és eszközökkel, egységesen intézkedjenek

Az egységes szerkezet és a polgárok tájékoztatása

A képviselők kérik, mihamarabb tegyék közzé az egységes szerkezetbe foglalt szerződéseket, hogy így „a polgárok rendelkezésére álljon az Európai Unió egyértelműbb alapszövege".

A szöveg kimondja, „az EU intézményeinek és a nemzeti hatóságoknak is minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az európai polgárok világos és tárgyilagos tájékoztatást kapjanak a szerződés tartalmáról".

A politikai ár

A jelentéshez fűzött indokolásban a lisszaboni szerződés létrejöttéhez vezető állomások ismertetésén túl a témafelelősök többek között megállapítják: az új szöveg „a jelenlegi szerződésekhez képest számos jelentős reformot és javítást tartalmaz". A szerződés ugyanakkor „kompromisszum eredménye, amely a parlament véleménye szerint sajnálatos módon nem foglal magában néhány, az alkotmányban szereplő elemet, továbbá több más elem és különleges intézkedés hatálybalépését elhalasztja bizonyos tagállamok követeléseinek kielégítésére".

A jelentéstevők szerint „ez a politikai ára annak, hogy az unió kilábaljon abból a válságból, amelybe a francia és holland népszavazás negatív eredménye következtében került".

Nem alkotmány

A szerzők szerint – mivel formailag is visszatértek az uniós alapszerződések módosításának hagyományos formájához, és így elvetették az alkotmányt mint a jelenlegi szerződéseket felváltó, egységes szerkezetbe foglalt szerződést -, „nincs értelme az annyi polémiát okozó kérdésnek, hogy valóban alkotmányról van-e szó".

Méndez de Vigo és Corbett úgy vélik, „a tagállamok el akarták hárítani azt a teljesen megalapozatlan félelmet, miszerint az unió alkotmánnyal való ellátása az első lépést jelenti egy központosított szuperállam létrehozása felé".

A jelentéstevők „sajnálatosnak tartják, hogy az unió szimbólumai – a zászló, a himnusz, a mottó, az euró, és az Európa nap – az alkotmányszerződéssel szemben az új szerződésbe már nem kerültek bele".

A témafelelősök kiemelik többek között, hogy „azon tagállamok kielégítésére, amelyek attól tartottak, hogy a módosított szerződés valójában az alkotmány egy újabb változata lesz, az uniós jog nemzeti jog feletti elsőbbségének elve sajnálatos módon nem került bele látható módon az alapszerződésekbe".

Charta -2

Méndez de Vigo és Corbett szerint szintén sajnálatosnak tartja, hogy az Egyesült Királyság és Lengyelország kivonta magát az alapjogi charta kötelező érvénye alól. Szerintük e két tagállam „megfosztotta saját állampolgárait attól a lehetőségtől, hogy teljes mértékben élvezzék a charta által az alapvető jogok biztosítása tekintetében nyújtott védelmet, miközben a charta – és ezt fontos hangsúlyozni – elsősorban az unió intézményeit célozza, és csak annyiban érinti a tagállamokat, amennyiben azok az uniós jog végrehajtása céljából járnak el".

Európai képviselőházak

Az Európai Parlamentet szerepét erősítő változásokról szólva a jelentéstevők úgy vélik, a rendes jogalkotási eljárás rangjára emelt együttdöntési eljárás általános alkalmazása révén „a jövőben a közvélemény számára egyértelmű lesz, hogy az európai jogi aktusokat a polgárokat, valamint egy az államokat képviselő képviselőház fogadja el".

Az indokolás kiemeli: az új szerződés életbe lépésétől kezdve számos, eddig kizárólag a Tanácsra tartozó döntéshez a parlament jóváhagyása lesz szükséges. Példaként említi a szöveg a megerősített együttműködés kezdeményezésére vonatkozó döntést, a rugalmassági záradék alkalmazását, az „áthidaló záradékok" (passerelles) használatával kapcsolatos döntéseket stb.

A szöveg említést tesz arról, hogy az EP létszáma a jövőben – eleget téve az olasz követelésnek – 751, pontosabban  „750 és az elnök" lesz.

Marad a bürokratanyelv

A jelentéstevők úgy vélik, az alkotmánytervezetben „meghatározott terminusok valójában egyszerűek és egyértelműek voltak, és az eléjük illesztett »európai« jelző egyértelművé tette a jelentésüket a polgárok számára". Az új szerződés szerint viszont a jogalkotási aktusok neve továbbra is rendelet és irányelv marad. A nyelvezet tehát – vélik a szerzők – „homályos marad, ami egy távoli, bürokratikus, átláthatatlan és csalóka hatalom képzetét ébresztheti a polgárokban".

Plenáris vita

Az Európai Parlament február 20-án, délelőtt vitázott a jelentésről.

Joseph Daul (néppárti, francia) üdvözölte, hogy öt tagállam már ratifikálta a szerződést, és Lengyelország is elindította a folyamatot. Szerinte az új szerződés elfogadása nagyon fontos azért, hogy újra lendületbe hozza Európát, és hogy több demokráciát, több láthatóságot, nagyobb befolyást biztosítson az EU számára. Daul gyors ratifikációt sürgetett annak érdekében, hogy a szerződés 2009-ig életbe léphessen.

    

Martin Schulz (szocialista, német) arra emlékeztetett, hogy világ az elmúlt száz évben jelentősen megváltozott, a korábbi gyarmatbirodalmak eltűntek, ma pedig például Kína, India és Latin-Amerika felemelkedése is afelé mutat, hogy Európa nem haladhat egyedül. Szerinte „egységben az erő", ezért is szükséges a lisszaboni szerződés ratifikálása.

Andrew Duff (liberális, brit) úgy vélte, a világ aktívabb fellépést vár az EU-tól. Szerinte most a konvent és a kormányközi konferencia munkájának köszönhetően jó időre le kell csillapodniuk az uniós intézményekről szóló vitáknak. Duff úgy vélte, a brit konzervatívok a 19. századik tekernék vissza az órát, a brit kormány pedig „túlságosan meg volt ijedve ahhoz", hogy támogassa a teljes szerződést.

Brian Crowley (UEN, ír) úgy vélte, a lisszaboni szerződés az uniós fejlődését jelenti, és erősebb gazdasági teljesítményt, jobb életkörülményeket hoz. Crowley utalt arra, hogy Írország óriási fejlődésen ment keresztül EU-csatlakozása óta.

Johannes Voggenhuber (zöldpárti, osztrák) szerint a szerződés „a történelem első nemzetek feletti demokráciájának az alapja". A képviselő azt mondta, a szöveget jelentősen gyengítette „a kancelláriák reakciós álláspontja".

Mary Lou McDonald (GUE/NGL, ír) szerint a tagállamok – Írország kivételével – félnek a népszavazástól. A képviselő úgy vélte, a szerződés több katonai kiadásra kötelezi a tagállamokat, és felhatalmazást ad a demokrácia további aláásására.

Nigel Farage (IND/DEM, brit) szerint a lisszaboni szerződés gyakorlatilag minden szempontból megegyezik a kudarcot vallott alkotmánnyal, és lehetőséget ad az EU-nak, hogy az élet minden részét szabályozza. Farage remélte, hogy az írek „egy nagy, visszhangzó nemet" mondanak a szerződésre a népszavazáson.

Jim Allister (független, brit) szerint „az EU politikai elitje arroganciájában azt gondolta, propagandájával meg tudja győzni az embereket. Ez az alkotmány – vélte – arról szól, hogy egyre több nemzeti hatáskört ruházzanak át Brüsszelre.

Szájer József (néppárti) az őt közvetlenül megelőző felszólalókra utalva azt mondta, elfogadhatatlan, hogy bárki magát a nép egyedüli szószólójának kiáltsa ki, és mindenki másra azt mondja, hogy csak a politikai elitet képviseli. Sokan vagyunk – tette hozzá – akik szerint erősebb, működtethető Európára van szükség.

„Az új tagországok az elmúlt időszakban azt is megtapasztalták, hogy nem az a gond Európával, hogy korlátozza a szuverenitásunkat, elveszi a lehetőségeinket, hanem éppen az, hogy nem eléggé képes a közös cselekvésre. Ez az új szerződés, a lisszaboni szerződés éppen ehhez biztosítja az eszközöket" – vélte Szájer.

A képviselő azt mondta, bár sokadmagával nem maximálisan elégedett a szerződéssel, annak ratifikálása után nyugodt, konszolidációs időszakra van szüksége Európának.

A politikus külön üdvözölte, hogy a szerződés „kimondja a kisebbségekhez tartozó személyek diszkriminációjának a tilalmát is".  Ez – vélte Szájer – „új lehetőségeket nyit Európa számára, hogy azt a retorikát, amelyet eddig követett ezekben a kérdésekben, valósággá változtassa". Szerinte ugyanis „nem beszélhetünk értékekről, nem beszélhetünk közös elvekről abban az esetben, hogyha Európa építőköveit, a kisebbségeket és az egyes nemzeti közösségeket kihagyjuk ebből a folyamatból".

Kósáné Kovács Magda (szocialista) úgy vélte, a tárgyalt jelentés „kiváló elemzés és hosszú távon is forrásértékű dokumentum". A képviselőnő kiemelte, hogy „a rendkívül tagolt és gyakran ellenséges magyar politikai térben elsöprő többség szavazott a ratifikálás mellett", és egység volt abban, hogy a reformszerződésre szükség van a régi és az új tagországok közötti különbségek megszüntetése, az unió egysége, az intézmények hatékonysága érdekében.

„Nekünk különösen fontosak a bonyolult érdekhálóban a demokráciát erősítő szabályok, mint például a parlament törvényhozási és ellenőrzési jogának bővítése vagy a tanácsi döntéshozatal megváltoztatása" – vélte Kósáné.

Az együttműködés eredményeit és javait azoknak is érezniük kell – tette hozzá a képviselőnő -, „akik bármiért kisebbségbe szorultak, azoknak, akiket a történelem és a háborúk tettek kisebbséggé. Lisszabon új esélyt ad nekik és eszközt a fenyegető nacionalizmus ellen".

Kósáné szerint „a lisszaboni szerződés képletes ívet von a lisszaboni stratégiával, mivel az alapjogi chartával a szociális jogokat is az alapvető emberi jogok közé sorolja".

Tabajdi Csaba (szocialista) azt mondta, nem elég a ratifikáció, ugyanis „az európai polgároknak el kell magyarázni, miben ad többet a nemzeti alkotmányokhoz képest, mi a hozzáadott értéke ennek a reformszerződésnek".

Szerinte nem csupán intézményi reformról, hanem annál sokkal többről van szó. „Most válunk politikai unióvá, és most válunk valódi értékközösséggé. Ebben az értékközösségben fel kell sorolni az európai polgároknak, hogy milyen plusz értékeket ad az alapjogi charta a szociális jogok terén".

Tabajdi kiemelte, „hogy végre a 80 ezer oldalas acquis communautaire-be belekerül a kisebbségekhez tartozó személyek joga, hiszen Európában, az unióban minden hetedik állampolgár hagyományos nemzeti kisebbséghez tartozik".

Schmitt Pál (néppárti) felszólalásában köszönetet mondott azért a „közösségi szolidaritásért, amely nélkül a kelet-európai országok képtelenek lettek volna talpra állni a 40 éves szovjet megszállást követően". Schmitt szerint „az unió felzárkóztatási programjának bőkezűségét csakis a Marshall-segélyhez lehet hasonlítani, ha sikerül e lehetőségeket jól kihasználni, úgy a kelet-európai tagállamok polgárai egy-két évtized alatt elérhetik a gazdagabb tagországok életszínvonalát".

A képviselő úgy vélte, a szerződéssel „a tagországok közötti együttműködés szorosabbá és hatékonyabbá válik, ugyanakkor lehetővé teszi az unió további bővítését". Schmitt szerint jó üzenet a csatlakozási tárgyalásokat már megkezdett nyugat-balkáni országok számára.

A politikus azt mondta, a szerződés „legfontosabb újdonsága a kisebbségek jogait biztosító passzus, amelynek révén a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme az unió alkotmányos alapelvévé vált". „Ez a bekezdés lehetővé teszi, hogy meginduljon a nemzeti és etnikai származáson alapuló megkülönböztetés leküzdéséhez szükséges uniós jogalkotás" – mondta Schmitt Pál.

Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról

http://eur-lex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ%3AC%3A2007%3A306%3ASOM%3AHU%3AHTML

„Ratifikációs EU-térkép"

http://europa.eu/lisbon_treaty/countries/index_en.htm

Jelentéstevő: Íñigo Méndez de Vigo (EPP-ED, ES), Richard Corbett (PES, UK)

Jelentés: (A6- /2008) – Lisszaboni Szerződés

Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Szerződés

Alkotmányügyi Bizottság 

Jogalkotási figyelő

Eljárás: saját kezdeményezés

A jelentés szövege

http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A6-2008-0013+0+DOC+XML+V0//HU

Richard Corbett

http://www.europarl.europa.eu/members/public/yourMep/view.do?name=Corbett&partNumber=1&language=HU&id=2309

Íñigo Méndez de Vigo

http://www.europarl.europa.eu/members/public/yourMep/view.do?name=M%C3%A9ndez+de+Vigo&partNumber=1&language=HU&id=1873

Perger István /Eu Parlament sajtószolgálat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük