Nyolc év volt még hátra Budapest ostromáig akkor, amikor ezt a versét írta. Az életéből meg szűk nyolc hónap. Álmodott egy győzelemről. Nem akart olyan világot, amelyben “…táborokba gyűlt bitangok verseim rendjét üldözik,…” Aligha sejthette, hogy egyszer egy májusi nap a Győzelem világünnepe lesz. Amint arra is legfeljebb rettegve következtetett, hogy 1937-ben már háborúk előszelei csapatnak Európa felett.
A napot, május 9. napját családok százmilliói saját ünnepként élik meg. Magyarországon is sokak ünnepe ez. És aki magyar nyelven olvas, az máig nem hisz a szemének, József Attila látnoki bátorságának. Folytatva a fenti idézetet: “…fölindulnak testvéri tankok szertedübögni rímeit.”
Eretnekség e a mai korban felemlegetni a költő vízióját? Ki-ki eldöntheti ezt a legjobb belátása szerint. Egyetlen dolog azonban nem változik, egy magyar költő még a második világháború fellobbanása előtt testvérként várta egy eljövendő ütközet hozzá is felinduló tankjait.
Meruk József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük