Bata István vezérezredes, 1953-1956 között honvédelmi miniszter.Bata István vezérezredes, 1953-1956 között honvédelmi miniszter. Ő írta alá csatlakozásunkat a Varsói Szerződéshez 1955-ben. Pályakezdő gépészmérnökként a Haditechnikai Intézet polgári alkalmazottja, a technológiai osztály munkatársa voltam. 1954. március 14.-én kora reggel lakásunkban megcsörrent a telefon. A Honvédelmi Minisztérium ügyeletes tisztje közölte, hogy a miniszter látni kíván. Egy óra múlva autó jön értem.

Bata István vezérezredes, 1953-1956 között honvédelmi miniszter.Bata István vezérezredes, 1953-1956 között honvédelmi miniszter. Ő írta alá csatlakozásunkat a Varsói Szerződéshez 1955-ben. Pályakezdő gépészmérnökként a Haditechnikai Intézet polgári alkalmazottja, a technológiai osztály munkatársa voltam. 1954. március 14.-én kora reggel lakásunkban megcsörrent a telefon. A Honvédelmi Minisztérium ügyeletes tisztje közölte, hogy a miniszter látni kíván. Egy óra múlva autó jön értem.

   Fél kilenckor bevezettek a hatalmas miniszteri szobába. A híradó felvételekből ráismertem, de sokkal idősebbnek gondoltam. Negyvennégy éves volt. A párbeszédre pontosan emlékszem.

–         Vezérezredes bajtárs, parancsára megjelentem.  (Az elvtárs megszólítást később vezették be.)

–         Szóval maga az a polgári alkalmazott, a Haditechnikai Intézetben, akit Sárdy alezredes említett?

–         Iiigen, vezérezredes bajtárs.

–         Hány éves?

–         Huszonhárom.

–         Az előterjesztésben az áll, hogy gyártástechnológus. Akar a Néphadsereg tisztje lenni? (Mit lehetett akkor erre válaszolni?)

–         Igen, vezérezredes bajtárs.

–         Mit szólna hozzá az édesanyja?

–         Sírna, ….illetve dehogyis, nagyon örülne.

–         Kinevezem a Haditechnikai Intézet technológiai osztályának helyettes vezetőjévé. És hogy tekintélye is legyen, átadom a váll lapjait. Sok sikert kívánok.

–         A Dolgozó Népet szolgálom!

   A beszélgetés három percig tarthatott. Aztán ott álltam a Honvédelmi Minisztérium kapuja előtt, kezemben két piros-arany váll lap, három csillaggal. Így lettem néhány perc alatt hadmérnök. Akkoriban ilyen idők jártak.

   Ma már furcsa, de első gondolatom az volt, hogy fogom a magyar és az orosz tűrés, illesztés, felület finomság és a szerkezeti anyagok szabványait egymással összehozni?

   Másnap egy honvédségi műhelyben levették a méreteimet. Egy hét múlva megkaptam a felszerelést. Posztóból két köpeny, két zubbony, két lovaglónadrág. Kamgarnból (úgynevezett kimenő öltözet) két zubbony, egy pantalló, egy lovaglónadrág. Gimnasztyorka (gyakorló ruha, kezeslábasnak mondanám), ingek, viharkabát, esőkabát, két tányérsapka, egy usanka (prémes fülvédős sapka), két gyakorló csizma, egy lakkcsizma, félcipő, fehérneműk, zsebkendők (!), kesztyű, térképtáska, pisztolytáska, derékszíj, antant-szíj, két tucat váll-lap és paroli (fegyvernem jelző), egy csomag tartalék gomb. Felszerelésem nem fért bele egy taxiba, kisteherautóval vittem haza.

   Három évig szolgáltam a Dolgozó Népet. Még ma is tartalékos főhadnagy vagyok.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük