Képriport: a XII. Mesterségek Ünnepe
Idén is augusztus 20.-án zárt a Mesterségek Ünnepe, melyből a mostani immár a 22. volt. A rendezvénynek kedvezett az időjárás is, így rengetegen látogattak fel a várba, hogy részt vehessenek a hagyományőrző népművészek legjelesebb képviselőinek bemutatkozásán.
Idén is augusztus 20.-án zárt a Mesterségek Ünnepe, melyből a mostani immár a 22. volt. A rendezvénynek kedvezett az időjárás is, így rengetegen látogattak fel a várba, hogy részt vehessenek a hagyományőrző népművészek legjelesebb képviselőinek bemutatkozásán.
A XXI. Mesterségek Ünnepével kapcsolatosan már több cikkünk megjelent (http://www.euroastra.hu/node/16387,http://www.euroastra.hu/node/16380,http://www.euroastra.hu/node/16128), most az ötnapos rendezvényről szeretnénk Önöknek egy összegzést bemutatni.
Talán 20.-án volt a legmelegebb, és talán ekkor voltak a legtöbben a várban, hogy részt vehessenek azon a rendezvényen, mely 22. alkalommal vállalkozott arra, hogy bemutassa a hagyományőrző népművészet legjelesebb képviselőit. A Budavári Palota körül öt napon keresztül a legkiválóbb magyarországi kézműves mesterek, hagyományőrző népművészek működő műhelyekben mutatták be mesterségüket. A mesterségek fortélyait néhol a látogatók is kipróbálhatták, belekóstolhattak az alkotás egyes lépéseibe. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége által felkért szakértők szavatolták a bemutatott áruk és tevékenységek értékét és minőségét.
A fesztiváli forgatagban nem lehetett embert látni, aki töprengve kószált volna, azon gondolkozva, hogy mihez kezdjen. Egyszerűen erre nem ad lehetőséget a rendezvény. Sétálva nézelődhettünk, meg-megállhattunk egy-egy nyílt műhely előtt nézve, hogyan alkotnak a népművészek, de a gyermekekkel együtt be is állhattunk néhány helyen alkotni. Lehetett esztergálni, fát fűrészelni, nemezelni, agyagozni, szőni, fonni, faragni, ékszereket készíteni, de még emlékérmet is „kalapálni".
Kristóf Márta népi mézesbábosnál a vállalkozó kedvű gyerekek -és bizony felnőttek is- mintázhattak mézeskalácsot. A kevésbé ügyesek szebbnél szebb mézeskalácsból készült figurából válogathattak. Ennél a standnál olvastam, hogy „A mézeskalácsos olyat tud és ad önmagából, ami, hacsak pillanatokra is, de képes megváltoztatni az embereket, feloldja zárkozottságukat, unalmukat, feloldja az arcukra fagyott szigort, oldja a ráncaikba évődött gondot. A mézeskalácsosnak örömteremtő képessége van."
Petrás György a Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájának igazgatójával beszélgetve megtudtam, hogy az iskolába jelentkezők – és azt elvégzők- nagy számmal maradnak a szakmában. Az iskolában többek között szőnyegszövő, csipkekészítő, fazekas, faműves bőrtárgy-készítő, szíjgyártó és nyerges mézeskalács-készítő képesítéseket lehet szerezni, de foglalkoznak közművelődési szakemberek képzésével is. Az intézménybe egyaránt jelentkeznek olyanok, akik már a szakmában dolgoznak, és olyanok is, akik ún. útkeresők. Ami igazán nagy probléma, hogy az országban a kovács szakma oktatása nem megoldott, a gyakorlati helyek problémájából adódóan.
A fesztivál idén is számos programot nyújtott az odalátogatóknak, a színpad előtt mindig voltak érdeklődök, de ez nem is csoda, hiszen fantasztikus előadásokat láthattunk mind zenei, mind táncműsorszámokban.
Most is, mint minden évben, megkóstolhattunk néhány igen ritka ételt, mint pl. a tárkonyos- káposztás árpakását búzahús pörkölttel, a zalai dödöllét, a krumpliprószát, vagy a töki pompost, de a vásári lacikonyha is széles választékot kínált a megéhezőknek.
Németh Krisztina