Képzelt riport

 Főméltóságú uram, ön katonaként egész életében egyenes ember volt. Ha megengedi, én is egyenesen teszem fel kérdésimet. Vállalna szerepet most közéletünkben?

–  Kérdése meglepett. Százötven éve születtem. Azt hittem, már elfelejtett engem a magyar nép.

–  Tévedni méltóztatik. Könyvek jelennek meg életéről, szobrokat állítanak emlékének, lépten-nyomon hivatkoznak beszédeire, utcákat akarnak elnevezni önről, újjáalakult a Vitézi Rend, istentiszteleteket tartanak emlékére, unokája nemrég hatásos beszédet mondott egyik városunkban a Horthy Miklós Alapítvány rendezésében.

–  Örömmel láttam a koronás címert egyik folyóiratukban. Magyarország királyság lett?

–  Nem egészen. Köztársaság vagyunk. De arra gondoltunk, főméltóságod lehetne a kormányzó.

–  Köztársaságban kormányzó?

–  Ha királyságban lehetett negyedszázadig kormányzó, akkor köztársaságban sem lehetetlen.

–  Recht. Ez igaznak tűnik. Harcias fajú nép még a magyar?

–  Meghiszem azt. Bár egyelőre csak verbálisan, de számos országgal harcban állunk, még az Egyesült Nemzetek Szervezetével is. Nem beszélve az erőszakos bűncselekmények számáról.

–  Milyen az ország gazdasági vérkeringése?

–  Megvagyunk. Őszintén szólva alkatrészgyártó, összeszerelő és bedolgozó ország lettünk.

–  Miért nem bízzák az ipar fejlesztését Weiss Manfréd báró utódaira?

–  Sajnos részben idegenrendészeti intézkedések miatt elhaláloztak, részben kivándoroltak.

–  Es tut mir leid. Utolértük már Ausztriát a nép életszínvonalát tekintve?

–  Ahhoz még harminc év lenne szükséges. Ha az osztrákok egy helyben topognának.

.  Azért ez nem olyan nagy baj. A jólét, gazdagság puhít, míg a nélkülözés és önfeláldozás hősöket nevel.

–  Főméltóságod alapelvei nem változtak. Ezt már hallottuk 1936-ban.

–  Nézze, őszinte leszek. A kormányzóságot még meg kell fontolnom.

–  Ennél többet nem is kérnénk főméltóságodtól. Egy fehér lovat für alle Fälle készenlétbe helyezünk.

Láng Róbert