Körbetartozás
A Tükörfoncsorozó Rt. már három hónapja tartozott a munkabérrel dolgozóinak. Sajnos manapság kevesen néznek tükörbe, panaszkodott az elnök-igazgató, a csődeljárást fontolgatom, megrendelők sehol, a leszállított tükrökért pedig nem fizetnek a kastély és fürdőszoba berendezők. Pedig a cég valamikor jól prosperált, részvényei szépen szerepeltek a tőzsdén.
A Tükörfoncsorozó Rt. már három hónapja tartozott a munkabérrel dolgozóinak. Sajnos manapság kevesen néznek tükörbe, panaszkodott az elnök-igazgató, a csődeljárást fontolgatom, megrendelők sehol, a leszállított tükrökért pedig nem fizetnek a kastély és fürdőszoba berendezők. Pedig a cég valamikor jól prosperált, részvényei szépen szerepeltek a tőzsdén.
Fel sem figyeltem volna erre a mindennapos jelenségre, ha egyik unokaöcsém és felesége nem dolgozna a foncsorozóknál. Szegények soha nem kerültek olyan helyzetbe, hogy készpénzért vegyenek meg valamit, nyögik a részleteket, kamatokkal, kezelési költséggel, késedelmi pótlékkal együtt. És tavaly kölcsönadtam nekik négyszázezer forintot, mert a lakásukat kellett kifestetni, ráadásul tönkrement a televíziójuk, muszáj voltam segíteni. Aztán az asszony elesett, karját törte, gipszelés, gyógytorna, táppénz, elég az hozzá, hogy a mai napig tartoznak nekünk.
Eddig nem forszíroztam a törlesztést, mert egy Schrader nevű festőtől származó régi családi festményünket bizományba adtam egy műkereskedőnek. Aki legalább hatszázezer forintot ígért a „Nagy Frigyes a Kolini Csata után" című olajképért. Persze egyelőre nem tudja eladni. Annak ellenére, hogy a festményt kinézte magának egy belsőépítész, akinek megtetszett a Szent András Ordót, az Aranygyapjas Rendjelt és más kitüntetéseket viselő porosz király vesztett csata utáni szomorú portréja.
Mindez azért alakult így, mert a belsőépítésznek hatmillióval tartozott egy építési alvállalkozó. Jóllehet elismerésre méltó munkát végzett, mindhiába. Elképzelhető miket kívánt a tehetséges építész megbízójának. Pedig az nem tehetett róla. Fővállalkozója ugyanis tízmillióval tartozott neki. El is ment hozzá, hogy most már igazán adja meg a pénz, különben kénytelen lesz erősebb eszközöket igénybe venni.
A fővállalkozó széttárta a karját. Higgye el, én szívesen megadnám. De vettem egy csomó részvényt és belebuktam, mert eladhatatlanná váltak a tőzsdére bevezetett cég papírjai. Elfogadná a részvényeket adósságom fejében? Hátha változik a helyzet és még jól is járhat. Negyed áron odaadom.
Milyen részvények? – kérdezte az építőmester. Egy jól prosperáló cégről beszélek, momentán akadozik az üzletmenete, de van még remény. Talán hallott már róla, a Tükörfoncsorozó Rt.-ről van szó.
Jelenleg olyan szomorú vagyok, mint Nagy Frigyes a Kolini Csata után. Amikor is a porosz erők katasztrofális vereséget szenvedtek az osztrákoktól 1757-ben.
Láng Róbert