Kleofás jóval a rendszerváltás előtt érkezett az Egyesült Államokba. Negyven éves korában  megnyerte az egyik „Ki mit tud?" vetélkedő budapesti döntőjét. Három másodperc alatt háromszor ugrott hátra szaltót, helyből. Megelőzve ezzel húszéves vetélytársát, aki ennyi idő alatt csak kétszer szaltózott. Az első díj elnyerésével tíznapos körutazást tehetett az USA-ban, a kilencedik nap elhatározta, hogy ott is marad. Hazájában pincérként dolgozott, ezért könnyen elhelyezkedett egy New-York-i gyorsbüfében mosogatóként. Rövidesen felszolgáló lett, majd a beszerzési csoport vezetője, végül igazgatóhelyettes. Takarékos ember lévén sok pénzt gyűjtött össze.

  Kleofás jóval a rendszerváltás előtt érkezett az Egyesült Államokba. Negyven éves korában  megnyerte az egyik „Ki mit tud?" vetélkedő budapesti döntőjét. Három másodperc alatt háromszor ugrott hátra szaltót, helyből. Megelőzve ezzel húszéves vetélytársát, aki ennyi idő alatt csak kétszer szaltózott. Az első díj elnyerésével tíznapos körutazást tehetett az USA-ban, a kilencedik nap elhatározta, hogy ott is marad. Hazájában pincérként dolgozott, ezért könnyen elhelyezkedett egy New-York-i gyorsbüfében mosogatóként. Rövidesen felszolgáló lett, majd a beszerzési csoport vezetője, végül igazgatóhelyettes. Takarékos ember lévén sok pénzt gyűjtött össze.

   Elkezdett zártkerteket vásárolni Bronxban és amikor a Polgármesteri Hivatal belterületté nyilvánította a városrészt, egycsapásra gazdag ember lett. Amikor elhunyt, harminc millió dollárt hagyott a magyar Egészségügyi Minisztériumra azzal a kikötéssel, hogy építsenek egy ugyanolyan kórházat és üzemeltessék azonos feltételekkel, mint a Metropolitan Hospital.

   Kilencmilliárd forint igen szép pénz, meg is épült a Szent Kleofás Kórház. Csak hetvenhét ősfát kellett kivágni az alapterület felszabadításához. A felszereléseket Amerikában vásárolták, orvos és az ápoló személyzet ugyanolyan fizetést kapott, mintha New Yorkban dolgoztak volna. Megérkeztek a betegek és kezdődhetett a munka.

   Másnap történt egy kis baj. A fürdőhelyiségekből ellopták a méregdrága csaptelepeket, zuhanyrózsákat. Szerencsére a kórháznak bőven volt tartalék pénze, pár nap alatt pótolták a hiányt. Aztán megint ellopták a csaptelepeket. Ismét újakat vettek. Lassan elfogyott a  tartalék pénz. Fél év múlva nagyon leromlott a kórház infrastruktúrája, kezdett hasonlítani a többi magyar kórházéhoz. Sajnos, a lopások folytatódtak. Ezért kamerákat szereltek fel a helyiségekben és az első nap fülön csípték az egyik tolvajt.

   Már csak ez hiányzott. A „Több Szabadságot a Magyaroknak!" jogvédő szervezet tiktakozott a kamerák ellen. Amikor ez nem vezetett eredményre tüntettek, majd a bírósághoz fordultak. Első fokon  elutasították őket. De másodfokon pert nyertek. Ügyészi fellebbezés folytán került az ügy a Kúriához. A jogvédők veszítettek. Végül az Alkotmánybíróság kimondta, a kamerák felszerelése jogtalan, az embereket megfigyelni intim helyzetekben szigorúan tilos.

   Leszerelték a kamerákat. A lopások folytatódtak, most már nemcsak csaptelepeket, hanem EKG-készüléket, lélegeztetőgépet, gyógyszereket, mindent loptak, ami mozdítható. Lassan pótolták a hiányokat, de az orvosok és nővérek fizetését a rendkívüli kiadások miatt csökkenteni kellett .

   Jelenleg a Szent Kleofás Kórház beállt a sorba. Három milliárd adóssággal a beszállítóiknak pont ott tartanak ahol a többi magyar egészségügyi intézmény. A személyzet tagjai már böngészik a külföldi lapok álláshirdetéseit.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük