Különös helyen, a Hajnóczi József utca 21. szám alatt, a Galéria12 Kávézó és Borbár kicsi beltéri helyiségében nyílt meg a szeptember 11-ig látogatható a kis, de annál különlegesebb kiállítás a Hungarian Multicultural Center (HMC) rendezésében – természetesen a környezetvédelemről. Széchy Beáta kurátor hosszú évek óta hívja össze művésztáborába a világ minden tájáról az alkotókat napjaink legégetőbb kérdésének bemutatására.

Különös helyen, a Hajnóczi József utca 21. szám alatt, a Galéria12 Kávézó és Borbár kicsi beltéri helyiségében nyílt meg a szeptember 11-ig látogatható a kis, de annál különlegesebb kiállítás a Hungarian Multicultural Center (HMC) rendezésében – természetesen a környezetvédelemről. Széchy Beáta kurátor hosszú évek óta hívja össze művésztáborába a világ minden tájáról az alkotókat napjaink legégetőbb kérdésének bemutatására.

Gellér Katalin művészettörténész a környezet- és természetvédelem szellemében készült művek ismertetésével nyitóbeszédében ráirányította a figyelmet a legsürgősebb társadalmi és kulturális tennivalókra, mielőtt késő lesz. A művészek igen érzékenyek a változásokra, ezért örömmel foglalkoznak az Environmental Art kérdéseivel. Itt a természet anyagaiból látunk válogatást, méghozzá széles nemzetközi kitekintésben, ami Széchy Beáta érdeme. Ő maga is alkotóművész, nemrég a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) láthattuk megdöbbentő munkáit.

A körülöttünk zajló természetirtással, környezetünk szennyezésével még mindig úgy véljük, hogy a természet elpusztíthatatlan. A művész azonban már a bőrén érzi a bajt. Gellér Katalin példának hozta fel a 19-20. század fordulóján virágzó szecessziós mozgalmat, amely virágokkal, indákkal, ősi kultúrák emlékeivel díszítette fel gyorsan kialakuló városi környezetét, mert már érezni kezdte a végveszélyt. Ennek ellenére máig sem igazán tudatosult, milyen közel járunk hozzá például az elképesztő szemétmennyiséggel. A szemét nemsokára természeti és politikai katasztrófákhoz vezethet. Nagyon hamar ki kell találnunk az újrahasznosítást, amíg nem késő. Gozsdu Elek ezt írta valaha: „közöttem és egy fűszál között nincs különbség" – idézte a művészettörténész.

Az apró borbárban sok neves művész tolongott, alig tudtunk lépni tőlük. A helyszűke miatt kicsiny kiállításon a legjobban tetszettek:

Pierre Leichner (Kanada) Földgömb szögesdróttal,

Aaron Szabo (Kanada), Spitzer Fruzsina (Magyarország) Gerincoszlop,

Berth Evans (USA), Ty Clark (USA), Pamela Paulsrud (USA): A fa élete című kétrészes alkotása,

valamint Harrison Howard (Kanada) Galamb című műve.

Az alkotótábor többi képe kis vitrinekben sorakozott a falakon – miközben zavartalanul folyt a kiszolgálás a kerthelyiségben is.

Szívesen látnánk még több művész még több idevágó munkáját bármelyik múzeumban.

 

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük