Közmunkások

Közmunkás, közmunka. A mára már (indokolatlanul) rossz csengésű szavakat öt éve ismerjük, ekkor jelent meg a közfoglalkoztatásról szóló 2011. évi CVI. törvény. Jelenleg egy nyolc órában dolgozó közmunkás nettó 51847 forintot vihet haza, szakképzettként pedig    66 469 forintot kap havonta. A legutóbbi KSH statisztika szerint hazánkban 240 ezer közmunkás dolgozik. Egyre növekszik a különbség a közfoglalkoztatottak bére és a minimálbér között. Ezért támadják sokan a közmunkát. És még sok minden másért.

Közmunkás, közmunka. A mára már (indokolatlanul) rossz csengésű szavakat öt éve ismerjük, ekkor jelent meg a közfoglalkoztatásról szóló 2011. évi CVI. törvény. Jelenleg egy nyolc órában dolgozó közmunkás nettó 51847 forintot vihet haza, szakképzettként pedig    66 469 forintot kap havonta. A legutóbbi KSH statisztika szerint hazánkban 240 ezer közmunkás dolgozik. Egyre növekszik a különbség a közfoglalkoztatottak bére és a minimálbér között. Ezért támadják sokan a közmunkát. És még sok minden másért.

   A kifogások egy része a munkavezetőkre irányul. Akik bizonytalanul és nem elszámoltatható módon ítélik meg a közmunkások tevékenységét, sokszor önkényesen nem számolnak el órákat vagy egész napokat, ha valamiért úgy tartják, emberük nem teljesített elég jól. Hanyag munkavégzésre hivatkozva gyakran elbocsátanak közmunkásokat, amire viszont írásos panaszt nemigen lehet tenni, mert senki nem mer tanúskodni a munkavezetők ellen. Az is a munkavezetők önkényétől függ, hogy elengedik-e a közmunkásokat ebédelni, és bár van olyan hely, ahol napi háromszor húsz perc szünetet kapnak, olyan is van, ahol egyet sem. A közmunkásokat nem nagyon engedik el táppénzre, mert azokra a napokra az önkormányzatnak vissza kell fizetnie a közmunkás után kapott pénzt, ezért a betegeket inkább szabadságra küldik vagy csak egyszerűen nem engedik, hogy kimaradjanak a munkából. Ezeket és az ehhez hasonló problémákat nem lehet jogszabályokkal kiküszöbölni. Nincs olyan törvény, amely alapvető emberi tulajdonságokat egycsapásra megváltoztatna.

   Akkor mi lehet a megoldás a közmunka, a közmunkások megbecsülésére? A sztereotip válasz az, hogy vissza kell vezetni őket a „rendes" munka világába például a versenyszférába, vagy közalkalmazottként kell foglalkoztatni, esetleg legyen vállalkozó. Lehet, hogy lesz ilyenre példa, de van egy alapvető tény, amelyet szintén nem lehet jogszabállyal kiiktatni.

   A Nemzetgazdasági Minisztérium újabb programot indított azzal a céllal, hogy a közmunkásokat átterelje a versenyszférába, a terv szerint 20-25 ezer főt.   Bízzunk a sikerben. De ilyen programok nem folytathatók tetszés szerint. Statisztikai adatok, szociológiai felmérések, oktatáskutatók publikációi bizonyítják, hogy több százezer olyan állampolgár van a társadalmunkban, akik szakképzetlenek és többségüknek rossz a szövegértésük, vagy nincs is. Szövegértés nélkül pedig semmilyen szakmát, „értelmes" munkát nem lehet megtanulni. Melyik vállalkozóra lehetne ráerőltetni képezhetetlen embereket?

   Bonyolult kérdés a helyes arány kiszámítása a munkanélküli segély, közmunka, minimálbér és létminimum havi összege között. Minden arányváltozás előre nem látható folyamatokat indíthat be, de ez teljesen más téma.

   A közmunkások foglalkoztatása egy sor problémát felvet és újratermel. De ennél nincs jobb megoldás. Akík bírálják a közhasznú munkát, találjanak ki jobbat. A Nagy Révai Lexikon 1912-es kiadása már tartalmazza a közmunkások foglalkoztatását, nagyjából hasonló céllal, mint a jelenlegi rendelkezések. Azóta sem sikerült a szakképzetlenek problémáit véglegesen megoldani.

Láng Róbert