KÜLSŐ VEZÉRLÉS NÉLKÜLI DRÓNRAJT FEJLESZTETTEK MAGYAR KUTATÓK
3 perc olvasás
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen olyan robotrepülőgép-rajt építettek, amely a világon először képes önállóan megvalósított kollektív mozgásra. Vicsek Tamás egyetemi tanár kutatócsoportjának úttörő eredményeiről a Nature honlapján számoltak be.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen olyan robotrepülőgép-rajt építettek, amely a világon először képes önállóan megvalósított kollektív mozgásra. Vicsek Tamás egyetemi tanár kutatócsoportjának úttörő eredményeiről a Nature honlapján számoltak be.
A Eötvös Loránd Tudományegyetemen olyan robotrepülőgép-rajt építettek, amely a világon először képes kollektív mozgásra. Vicsek Tamás egyetemi tanár kutatócsoportjának úttörő eredményeiről a Nature honlapján számoltak be.
Központi irányítás nélkül, egymást – gyakran egy vezetőt – követve repült Budapest külterülete felett az a tíz robotrepülő, amelyet az ELTE Biológiai Fizikai Tanszékének munkatársai építettek a COLLMOT projektben. A drónok négy forgólapáttal repülnek, GPS-jeleket használnak, rádiójelekkel kommunikálnak, saját repülési terveiket pedig előre kiszámítják. A magyar kutatók a világon először használták a kollektív mozgás biológiai szabályszerűségeit annak érdekében, hogy természetes körülmények között repülő, dinamikus gépi rajt hozzanak létre. A kutatás eredményei azt vetítik előre, hogy az összehangolt robotcsapatok sokkal hamarabb megjelenhetnek, mint arra a kutatók számítottak.
A kutatók által eddig „reptetett" drónok általában központi számítógép segítségével vagy fedett térben voltak képesek koordinált mozgásra. „Az első, autonóm mozgásra képes drónrajt 2011-ben Dario Floreano svájci laborjában építették. A gépek azonban csak meghatározott sebességgel repültek, az összeütközések elkerülése miatt különböző magasságban. A csapat tagjai még nem hatottak egymásra" – mondta el Vicsek Tamás professzor, a kutatás vezetője. Az ELTE-s kutatók által kifejlesztett repülőgépek képesek a forgó és az egyenes mozgásra is, sőt arra is, hogy egy előttük tornyosuló fal résein sorban repüljenek át.
A kutatócsoportot egy 1986-os számítógépes program, a Craig Reynolds által írt Boids inspirálta: repülő tárgyak egymáshoz viszonyított vonzásának, taszításának és igazodásának programozása jól működött a játékban, de a kutatók valódi drónok építésekor számos problémával találkoztak. „A legnagyobb akadályt a GPS-jelek zajossága és a késleltetés jelentette. A repülőknek időre van szüksége pozíciójuk pontos megadásához, így gyakran túl közel kerültek egymáshoz." – magyarázta Vicsek Tamás. A csoport ezért a reakcióidő minimalizálásával, és egy sor további technológiai megoldással valósította meg azokat a fejlesztési lépéseket, amelyek végül az átütő eredményhez vezettek. A kutatók egy szeptemberi chicagói konferencián mutatják be eredményeiket a szakmai közönségnek, távlati céljaik között pedig szerepel, hogy a drónok „lássák" egymást.
Vicsek Tamás kutatócsoportjának munkáját az Európai Kutatási Tanács (European Research Council) támogatja: a COLLMOT az interdiszciplináris kategóriában részesült öt évre összesen 1,3 millió eurós támogatásban. Az ERC nemrégiben megjelent, a tizenöt legizgalmasabb kutatást bemutató brosúrájában – egyedüli magyarként – szerepeltette a projektet.
