Lánchíd

Kevesen tudják, hogy a Lánchíd, fővárosunk legrégebbi Duna-hídja és egyik jelképe egy hajszál híján nem épült meg. A dolog úgy kezdődött, hogy báró Steinlein Eduárd, Ausztria budapesti nagykövete felhívta a magyarok szíves figyelmét, hogy V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király 50. születésnapja 1843. április 19-én lesz, amelyet illő módon illene megünnepelni. De nem holmi díszvacsorával, mert azzal már tele van a Hofburg padlása, hanem valami maradandó építménnyel.

Kevesen tudják, hogy a Lánchíd, fővárosunk legrégebbi Duna-hídja és egyik jelképe egy hajszál híján nem épült meg. A dolog úgy kezdődött, hogy báró Steinlein Eduárd, Ausztria budapesti nagykövete felhívta a magyarok szíves figyelmét, hogy V. Ferdinánd osztrák császár és magyar király 50. születésnapja 1843. április 19-én lesz, amelyet illő módon illene megünnepelni. De nem holmi díszvacsorával, mert azzal már tele van a Hofburg padlása, hanem valami maradandó építménnyel.

   József nádor, a legmagyarabb Habsburg nem tétlenkedett. A Nemzeti Kaszinóban találkozott gróf Széchenyi Istvánnal. Stefikém (mindenki így hívta a Legnagyobb Magyart), van valami ötleted? Van bizony, már tíz éve nyűglődünk egy állandó Duna-híd építésével Pest-Budán. Fel is vettem a kapcsolatot a tervezővel, William Tierney Clark mérnökkel. Referenciánk is van, ő tervezte a londoni Hammersmith Bridge-t. Képzeld, hídszerkezete hatalmas láncokból stabilan áll.

   Jól hangzik, de van elég pénzetek hozzá? Esetleg hitelből lehetne felépíteni. Semmiképpen. A mai Világ nincs abban a Stádiumban, hogy Hitelt vegyünk fel állami nagyberuházásokra. Majd megpróbálom összelapátolni a pénzt. Hídegyletet alapítok és számítok a tehetős Pest-budai polgárok támogatására. Ezeknek a virilistáknak még a bőrük alatt is pénz van. És persze magam is hozzájárulok megtakarított pénzecskémből.

   A pénz szépen gyűlt. Óriási összeget adott Derra Anasztáz, egy migráns görög család leszármazottja, Sina György bankár, gróf Keglevich Gábor és sokan mások. Lothar von Metternich kancellár gúnyosan megjegyezte, Széchenyi azt hiszi magáról, hogy ő fedezte fel a Dunát. A pénz nagy része összegyűlt, betették a bécsi Solomon Rotschild bankházába.

   Ekkor majdnem végzetes hiba történt. Id. Strasznof Ignác, jelentéktelen kis banktisztviselő odatolt egy átutalási bizonylatot a főpénztárosnak. Mi ez Ignác? kérdezte a pénz legfőbb őre. Semmiség főnököm, átutaljuk a Lánchídra összegyűlt pénzt egy megbízható offshore cégnek, a Gyémántkorona Banknak Vaduzba, Liechtensteinbe. Ott három százalékkal magasabb kamatot adnak, amíg fel nem használják a hídépítők a pénzt, válaszolta Strasznof. 

   Erre semmi szükség, mondta a főpénztárnok, de mindenképpen megkérdezzük Sina György bárót, a Lánchíd Rt. elnökét. És legott táviratot küldött neki. A választávirat nem késett. Id. Strasznof Ignác azonnali hatállyal elbocsátandó, szélhámos, Gyémántkorona Bank Vaduzban nem létezik.

   Így maradt meg az építkezésre szánt pénz. A hidat végül a szabadságharc, a világosi fegyverletétel és hasonlók miatt kis késéssel. 1849. november 20-án adták át a forgalomnak. Demokrácia volt. A hídpénz fizetése alól senki sem kapott mentességet.

   Megjegyzem, hogy a felrobbantott Lánchíd újjáépítése pontosan száz évvel később fejeződött be, 1949. november 20-án adták át a forgalomnak. Demokrácia volt. Hídpénzt senkinek sem kellett fizetnie. Az új acélszerkezetet, a főtartó láncokat  a MÁVAG készítette.

Láng Róbert