LIVE ANIMATION: A Studio 5 Szerzői Estje

A tavalyi nagysikerű bemutatkozó koncertjük után új szerzői esttel jelentkeznek a Studio 5 zeneszerzőcsoport tagjai február 23-án a Zeneakadémián. Ezúttal vonósokra írt műveik csendülnek majd fel, melyek közül három kompozíciónak ez alkalommal lesz az ősbemutatója. A koncerten a megszokottól eltérően a zene kap képi aláfestést, minden egyes műnél a muzsika hangulatára improvizált videó vetítést is láthat majd a közönség.

Bella Máté, Kutrik Bence, Solti Árpád, Varga Judit és Virágh András Gábor annak a Ligeti György és Kurtág György nevével fémjelzett zenei tradíciónak az örökösei, mely Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő után nemzetközi szintre emelte a kortárs magyar zenét.

A Studio 5 szerzőinek célja, hogy ebből a hagyományból kiindulva olyan új zenei hangversenyeket hozzanak létre, melyek magas művészi színvonalon képeznek hidat tradíció és innováció, patina és progresszió között. Zenei szerepüket újrafogalmazva az alkotók arra törekszenek, hogy közelebb hozzák a kortárs zenét a fiatalabb közönséghez és minél többek számára tegyék élménnyé az általuk képviselt új zenei hangokat. Bár a Studio 5 komponistái kivétel nélkül külföldön is végeztek zenei tanulmányokat, mindannyian a Zeneakadémiát tartják alma materüknek. Számos hazai és nemzetközi díjjal büszkélkedhetnek, és többen közülük a Zeneakadémia oktatójaként is ismertek.

Új zenei estjüknek a kiváló akusztikájú Solti Terem ad otthont, melyen a tavalyi évhez hasonlóan a fiatal generáció legtehetségesebb zenészei lépnek színpadra.

A STUDIO 5 felkérésére készül egy ambient jellegű videó. Az alkotók Révész László László képzőművész és munkatársa Volkan Mengii török komputer művész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának vendéghallgatója. Fontos megemlíteni, hogy a zene és a kép viszonya a megszokott hierarchia fordítottja: ezen a koncerten a zene kerül előtérbe, melyet a videók kísérnek majd.

Műsor:

Varga Judit: Black and White

Solti Árpád: Concertino (vonósokra és szóló timpanira)

Kutrik Bence: Emojik

Virágh András Gábor: Genesys

Bella Máté: Lethe

Közreműködik:

Chiao-Hua Chang (erhu – kínai hegedű)

Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)

Palotás Gábor (timpani)

Vezényel: Dobszay Péter

Varga Judit: Black and White – ősbemutató

Black and White című darabomat talán legtömörebben a kinetikus nosztalgia szópárral lehet jellemzni. A mozgásában állandó önmagába vissza-visszatérő zenei anyag a kinetikus szobrok látványélményét festi meg zenében. A darab nem klasszikus dramaturgiai eszközökkel dolgozik, nem is kíván egy történetet elmesélni, mégis egy folyamatos akusztikus mozi.

A koncerten a darab legrövidebb változatát hallhatják, de mivel formája gyakorlatilag egy nagy loop, így lehetőség van arra, hogy különböző pontjairól kezdjék el játszani, akár többször is megismételhetik, és szinte akárhol abba is hagyható.

A cím eredetileg azokra a régi (századfordulós, fekete-fehér vagy szépia) fotókra utal, melyet talán mindannyian néha szívesen nézegetünk, elképzelve hogy milyen is volt a fotón szereplő emberek élete, vagy néha hátborzongva belegondolva, hogy már mindenki, aki a fotón van rég halott. Másodsorban pedig utalás Michael Jackson: Black or White (R: John Landis 1991) videóklipjében található ikonikus arc-montázsra (face-morphing).

Solti Árpád: Concertino

A 2006/2009-ben írt Szonatina négy timpanira c. darab továbbgondolása a Concertino. A szólódarabban lévő felhangok kiterjesztése, további zenei asszociációk megjelenítése, valamint Georg Druschetzky timpanira írt versenyművei inspirálták az új változat komponálásánál.

Az első tétel népzenére emlékeztető motívumai, a második tétel „éjszaka zenéje” és a zárótétel tokkátája mind-mind különböző komplex érzelmeket ábrázolnak: játékosság, tettrekészség, magabiztosság, gyengédség, harag végül üresség.

A 2017-ben bemutatott művet az Anima Musicae Kamarazenekarnak és Palotás Gábornak ajánlotta a szerző.

Kutrik Bence: Emojik – ősbemutató

Eredetileg 12 kiválasztott hangulatjel és Boulez 12 Notations című műve alapján, egy 12 tételes variációs művet akart Kutrik Bence írni, amely hangulatoknak, érzelmeknek megfelelő karakter darabok sorozata lett volna. Ez az ötlet több szempont miatt is meghiúsult. Elsődlegesen az emberi reakciók sokszínűsége érdekelte és nem hangulatjelek komikus feldolgozása. Másrészt, mint ahogyan az emberi hangulatok és érzelmek sem előzmény nélküli elszigeteltségben jelennek meg, a kompozíciós munka korai szakaszában kiderült, hogy a zene sem tud szeparált mozaikok, keretezett képek halmazaként működni.

Egyes „emojik” többször is elfordulnak a darab során, különféle kontextusokban és ütköztetésekben. Máskor mint folyamat, egymás után jelennek meg. A darabírást megelőző kutatómunka során az emberi érzelmeket James A. Russel kétdimenziós analógiájára csoportosította: negatív – pozitív és izgatott – nyugodt. A negatív és nyugalmi összetevők együtt a depresszió érzetét alkotják, míg a negatív és izgatottság összetevők a stresszt. További kihívást jelentett, hogy a kortársnak mondható zenei esztétika, amelyben az elmúlt évek során koncert darabokat írt, nem ad kielégítő eszközöket minden fajta hangulat létrehozására, nehéz a pozitív spektrumú érzelmek, mint például öröm, kicsattanó lelkesedés kifejezése. Az említett okok miatt a darab egyetlen tétellé állt össze, amely szabadabban csapong a modern és tradicionálisabb anyagok használata között.

Virágh András Gábor: Genesys – ősbemutató

Virágh András Gábor Genesys c. vonószenekarra írott kompozíciója 2017-ben keletkezett. A cím (keletkezés) egyúttal a mű alapgondolatát is kifejezi, ugyanis a kezdő ütemben megszólaló négy hangból álló motívumfoszlány végig vonul az egész kompozíción úgy, hogy az idő előrehaladtával ez a rövid frázis a legkülönbözőbb zenei folyamatok által fokozatosan fejlődik, és nyeri el végső formáját.

Bella Máté: Lethe

A Léth az alvilág folyóinak egyike a görög mitológiában. A görög lethe (λήθη) szó jelentése: feledés. Az ókori hiedelmek szerint a holt lelkek azért ittak a Léthé vizéből, hogy elfeledjék evilági életüket. Számomra e folyó egy dinamikusan változó, áramló és mozgó közeg, tehát maga az idő. A vonószenekari kompozíció ezt az ókori szimbólum rendszert követve jeleníti meg e misztikus folyó áramlását, fodrozódásait a zene által létrehozott akusztikus térben.

A zenekar speciálisan van elhelyezve a színpadon. Jobb és bal oldalon egy-egy vonós kvintett ül, míg középen egy vonóskar. A két kvintett zenei anyagai a darab során számtalanszor lerövidülnek és elhalkulnak, kvázi elfelejtődnek. A működésük tehát olyan, mint amikor a folyóban egy nagyobb hullámot kisebb és kisebb fodrozódások követnek. Középen egy nagyobb méretű vonóskar található, amely állandóan ismétlődő, sűrű mikromotívumokból építkezik. Ennek a hangzás-elegynek a sűrű hálója képezi a mű törzsét, ez a mozgás írja le magát az áramlást.